Az úgynevezett japán életem

Nyugati életmódot élek Japánban és különféle töprengéseket

2007. július 13, péntek

Lehelet

Ma este volt egy leckém a "kis öregemberrel" (LOM) a 4,5 tatami szőnyeg nappalimban (a Wikipedia link egyébként a szobám pontos elrendezését mutatja az első mintadiagramon, amely négyzetet mutat). Korábban volt órám a hálószoba és a nappali közötti ajtó nyitva tartásával, mert a hálószobában egyedüli volt légkondicionáló berendezés, és a nyári melegben nyitva kellett hagynom. Mivel a nappaliban saját klímaberendezés van, a leghatékonyabb a nappalit bezárni és csak egy kis szobát hűteni.

Ez mindenképpen kevesebb pazarló energiafogyasztást eredményez, de egy kis helyiségbe is juttat, sok levegőmozgás nélkül, mert az A/C-t alacsony teljesítményű, "gyenge" üzemmódban használom, hogy ne fagyjam le hallgatóimat, mivel a legtöbbjük érzékenyebb a hidegre, mint a hőre. Sajnos, egy kis szobában is felrak, a másik fél összes kísérő szagával. A japánok többsége elég tiszta, bár néha a nők túlzásba esnek a parfümön, és ez kérdés lehet. A nagyobb probléma azonban a halitosis.

Két tanítványom, köztük a LOM, gyakran halitosisban szenved, és annak ellenére, hogy legalább négy méterre ülök a hallgatóimtól, amikor beszélnek, folyamatosan bombáz engem ez a kellemetlen szag. Ma este, miután a LOM távozott, visszatértem a nappaliba, és megállapítottam, hogy az egész szoba szagát érezte. Ki kellett nyitnom a többi helyiségbe, és be kellett hajtanom a légkondicionálót, hogy eloszlassam a szagot. Gondolom, hogy egy ilyen kicsi szoba valóban feltölti a szagát, ha egy ember sokat beszél.

Nem én vagyok az első olyan ember, aki Japánban él, aki megjegyezte a japánok rossz leheletét (ami gyakoribb kérdésnek tűnik, mint odahaza). Az emberek gyakran feltételezik, hogy nem folytatnak megfelelő szájhigiéniát, de őszintén szólva nem hiszem, hogy ez a helyzet. Valójában annak ellenére, hogy rengeteg ember fut be bonyolult fémfogászati munkával Tokióban, azt gondolom, hogy a japánok nagyon aprólékosak a fogmosással kapcsolatban, és sokan gyakrabban mosnak, mint az amerikaiak.

Az egyik fogorvosom azt mondta nekem, hogy az egyik oka annak, hogy a japán embereknek több fogproblémájuk van, ami több tömést és hídépítést eredményez, az, hogy a víz nem fluoridos, és a fogkrém sem nagy. Az idősebb emberek körében úgy gondolom, hogy nagyobb a hajlam a rossz fogakra, mivel a tejtermékeket korábban nem fogyasztották nagy rendszerességgel, és az emberek nem kaptak elegendő kalciumot. Ugyanez az oka annak, hogy idősebb hölgyeket lát, akik hajlamosak a csontritkulásra. Egyébként annak az oka, hogy néha több fémfogászati munkát lát a szájában a nyugatiakhoz képest, összefügg az országos egészségbiztosítási fedezetek fogászati munkájával. Úgy gondolom, hogy a porcelán koronák nem tartoznak a biztosítási terv hatálya alá, így nem lát sok átlátszó tömést vagy hidat.

Tehát nem hinném, hogy a japánok nem ecsetelnek. Nem tudom pontosan megmondani, miért vannak olyan emberek, akiknél a madárlélegzet nagyobbnak tűnik itt, de ennek köze lehet bizonyos fehérjefajtákban (hal, tofu, szójaalapú ételek) gazdag étrendhez. A nyelvre szorult fehérje a rossz lehelet gyakori oka, és a fogmosás nem feltétlenül tisztítja meg a nyelvet. Ennek köze lehet a Japánban értékesített fogkrémekhez is, bár személyes tapasztalatból nem tudok beszélni, mivel soha nem használtam japán fogkrémet (mindig importot kapunk). És bár biztos vagyok benne, hogy ez orvosi szempontból kissé ellentmondásos spekuláció, előfordulhat, hogy csak ritkábban esznek és kevesebbet esznek, és az üres gyomorral rendelkező embereknek valószínűleg rosszabb a leheletük. Az egyik sovány (és kedvenc) egyetemi tanárom néha megkérdezte tőle, van-e rossz lehelete, mert nem evett sokat, és tudta, hogy ez problémát jelenthet.

Ennek a megértésnek semmi sem teszi igazán könnyebbé az életemet. Még mindig egy kis küzdelem, hogy egy órát átvészeljek valakivel, aki rossz levegőt fúj ki az irányomba, pedig tudom, hogy nem tud rajta segíteni. Azt tapasztalom, hogy megpróbálok tovább lépni, és elnyomok egy görcsöt, valahányszor LOM előrehajol, és jó másfél lábat hoz közelebb hozzám. Gondolom, ez csak egy újabb ok arra, hogy örüljünk, amikor vége a nyárnak, és újra kinyithatom az összes szobát és ablakot. Ez több szempontból is "friss levegő lehelete" lesz.