Barbiturátok gyógyszerprofilja

Az eredmények a duckduckgo.com oldalon találhatók

Kémia
Fizikai forma
Gyógyszertan
Szintézis
Felhasználási mód
Más nevek
Elemzés
Vezérlés állapota
Gyógyszerkészítmények elérhetősége
barbiturátok
Orvosi felhasználás
Bibliográfia
Több gyógyszerprofil

A barbiturátok szintetikus anyagok, amelyeket gyógyszerkészítményként gyártanak. A központi idegrendszer depresszánsaként hatnak. Az alapvegyület barbitursavat először 1864-ben szintetizálták, de az első farmakológiai hatóanyagot, a barbitalt csak 1881-ben állították elő, és 1904-ben vezették be az orvostudományba. A legszélesebb körben használt vegyületet, a fenobarbitált 1911-ben szintetizálták, és a következő évben először használták klinikailag. . Míg mintegy 2500 származékot szintetizáltak, addig csak körülbelül 50-et használtak orvosilag.

A barbiturátok nyugtatóként/altatókként való alkalmazását a benzodiazepin-csoport nagyrészt felváltotta. Néhány barbiturátot ma szélesebb körben alkalmaznak az epilepszia kezelésében, a rövidebb hatású molekulákat pedig az érzéstelenítésben. Tizenkét barbiturát van nemzetközi ellenőrzés alatt.

Kémia

A farmakológiailag aktív barbiturátok barbitursavon (CAS 67-52-7) alapulnak, amelynek teljesen szisztematikus (IUPAC) neve 2,4,6- (1H,3H, 5H) -pirimidinetrion. A különböző gyógyszerek ezen az alapvető csontvázon különféle helyettesítőkkel rendelkeznek, általában az 5-ös helyzetben.

Molekulaszerkezet: barbitursav

A fenobarbitál, más néven fenobarbiton (CAS 50-06-6) a legszélesebb körben alkalmazott barbiturát. Az IUPAC szisztematikus neve 5-etil-5-fenil-2,4,6 (1H,3H, 5H) -pirimidinetrion. 5-etil-5-fenil-karbitursavnak is nevezik.

Fenobarbitál

Molekulaképlet: C12H12N2O3
Molekulatömeg: 232,2 g/mol

Fizikai forma

Tabletta, kapszula, injekció, elixír, kúp.

Gyógyszertan

A barbiturátok a központi idegrendszer depresszánsainak egy csoportja, amelyek az enyhe szedációtól kezdve az általános érzéstelenítésig terjednek. Attól függően, hogy milyen gyorsan hatnak és mennyi ideig tartanak hatásaik, besorolhatók ultra-rövid, rövid, közepes és hosszú hatásúakká. 5-fenil szubsztituenssel rendelkező vegyületek, pl. a fenobarbitál szelektív görcsoldó hatással bír, ami epilepsziában hasznos. A barbiturátok úgy hatnak, hogy fokozzák a GABA hatását azáltal, hogy kötődnek a GABAA receptor/klorid csatornán lévő helyhez, amely tulajdonság a benzodiazepinekkel közös; a két gyógyszertípus kötési helyei azonban eltérnek, és ennek eredményeként a barbiturátok hatása kevésbé specifikus. Emiatt a terápiás index alacsony. A túladagolás ebből eredő kockázata azt jelenti, hogy nyugtató/altató szerként történő alkalmazásuk már nem ajánlott.

A mellékhatások közé tartozik az álmosság, a szedáció, az koordináció hiánya, amelyet légzési depresszió követ, fejfájás, gyomor-bélrendszeri rendellenességek, zavartság és memóriazavar. Úgy tűnik, hogy a felhasználók részegek, mert paradox izgalmat vagy eufóriás hatásokat tapasztalnak, amelyek összehasonlíthatók a morfinéval. Egyes személyek szerint 1,5 és 2,5 g közötti mennyiséget fogyasztottak naponta annak érdekében, hogy fenntartsák az alkohol okozta mérgezés állapotát. A hipnotikus adagot követő napon maradék központi idegrendszeri depresszió léphet fel. Ez az ítélőképesség és a finommotorikus képességek (pl. Vezetés, gépkezelés stb.) Károsodását jelentheti akár 22 órán keresztül.

Beszámoltak véletlenszerű halálesetekről és barbiturát-használattal járó öngyilkossági kísérletekről. Az Egyesült Királyságban 1983 és 1999 között az anksiolitikumok és nyugtatók okozta halálos túladagolásokról szóló tanulmány 146,2 halálos toxicitást jelentett millió barbiturát receptre, szemben a benzodiazepinek esetében csak 7,4 millióval. A halálos dózis az amobarbitál és a pentobarbitál 2-3 grammjától a fenobarbitál esetében 6-10 g között változik. A halálos túladagolások 60 mg/l fenobarbitál plazmaszintjéhez kapcsolódnak, de csak 10 mg/l rövid hatású vegyületek, például amobarbitál és pentobarbitál. A halált okozó koncentrációk alacsonyabbak, ha alkohol vagy más központi idegrendszeri depresszáns, például benzodiazepin van jelen. A túladagolás tünetei: koordinációs zavar, beszédelégtelenség, gondolkodási nehézség, kóma, légzési és kardiovaszkuláris depresszió, hipotenzió és veseelégtelenséghez és halálhoz vezető sokk.

A barbiturátok egyenletes terápiás dózisainak rendszeres használata nagy valószínűséggel tolerancia és függőség kialakulását eredményezi. Míg tolerancia alakul ki a nyugtató és bódító hatásokkal szemben, a halálos dózis nem hasonlóan növekszik. Ennek eredményeként a krónikus mérgezés során bármikor előfordulhat akut barbiturátmérgezés. A barbiturátok hirtelen megvonása életveszélyes lehet, ellentétben az opiátoktól való kivonással. Az elvonás tünetei hasonlóak az alkohol megvonásához. Az egyén nyugtalan, szorongó, félelmetes és gyenge, hasi görcsökre, émelygésre és hányásra panaszkodik. A tünetek a második és a harmadik napon érik el csúcspontjukat, amikor görcsök jelentkezhetnek. Az alanyok legfeljebb 75% -ánál előfordulhat egy vagy több roham, és körülbelül 66% -ánál több napig tartó delírium alakulhat ki. A delírium hasonlít az alkohol elvonása során néha tapasztaltakra (delirium tremens), szorongással, dezorientációval és vizuális hallucinációkkal jár. A delírium során az izgatottság és a hipertermia kimerüléshez, kardiovaszkuláris összeomláshoz és halálhoz vezethet. De ez nem elkerülhetetlen, és a tünetek idővel eltűnhetnek (általában nyolc nap múlva).

1. táblázat: Barbiturátok nemzetközi ellenőrzés alatt

Név	Kémiai név	Kémiai formula	CAS-szám	Ellenőrzési státus 1971. évi ENSZ-egyezmény ütemezése	Orvosi felhasználás	Gyógyszerészeti név
Allobarbitál	5,5-diallil-karbitursav	C10H12N2O3	52-43-7	IV	álmatlanság	Dialog®
Amobarbitál	5-etil-5-izopentil-karbonsav	C11H18N2O3	57-43-2	III	álmatlanság, nyugtatás, rohamok	Amytal ® Tuinal ®
Barbital	5,5-dietil-karbitursav	C8H12N2O3	57-44-3	IV	álmatlanság	Malonal Veronal
Butalbital	5-allil-5-izobutil-karbitursav	C11H16N2O3	77-26-9	III	Lanorinal
Butobarbitál	5-butil-5-etil-karbitursav	C10H16N2O3	77-28-1	IV	álmatlanság, nyugtatás	Soneryl®
Ciklobarbitál	5- (1-ciklohexen-1-il) -5-etil-karbonsav	C12H16N2O3	52-31-3	III	Cyclodorm®
Metilfenobarbitál	5-etil-1-metil-5-fenil-karbonsav	C13H14N2O3	115-38-8	IV	epilepszia, nappali szedáció	Prominal®
Pentobarbitál	5-etil-5- (1-metilbutil) barbitursav	C11H18N2O3	76-74-4	III	álmatlanság, nyugtatás, rohamok	Nembutal®
Fenobarbitál	5-etil-5-fenil-karbitursav	C12H12N2O3	50-06-6	IV	epilepszia	Luminal® Gardenal®
Secbutabarbital	5-szek-butil-5-etil-karbonsav	C10H16N2O3	125-40-6	IV	Butabarb®
Secobarbital	5-allil-5- (1-metilbutil) barbitursav	C12H18N2O3	76-75-3	II	álmatlanság, nyugtatás, rohamok	Quinalbarbitone Seconal® Tuinal®
Vinilbital	5- (1-metilbutil) -5-vinil-karbitursav	C11H16N2O3	2430-49-1	IV	Optanox®

Szintézis

A barbiturátok szintézisét leginkább a gyógyszer- és vegyipar végzi, de a megfelelő malonil-észterekből és karbamidból történő szintézisük leírása megjelenik az interneten.

Felhasználási mód

A barbiturátokat általában tablettákként nyelik le, de orvosi és nem orvosi célokra is beadhatók.

Más nevek

Számos szinonimája és saját neve létezik a különféle barbiturátoknak. A felhasználói nevek közé tartoznak a sávok, alsórészek, karácsonyfák, kék ég, kékek, gömbgolyók, kasszasikerek, rózsaszínűek, szivárványok, vörösek, vörös ördögök, vörösek és kékek, sekkiek, talpfák, sárga dzsekik stb.

Elemzés

A barbiturátok lila színt adnak etanolos kobalt-nitrát és pirrolidin keverékével (Koppanyi-Zwikker-teszt). A fenobarbitál tömegspektruma fő iont mutat m/z = 204-nél, míg mások 117, 146, 161, 77 és 103. értéknél. Az amobarbitál (226,3 molekulatömeg) fő ionjai 156, 141, 157, 41 és 55, míg a tiopentalisok (molekulatömeg 242,3) 172, 157, 173, 43 és 41.

Gázkromatográfia-tömegspektrometriával a fenobarbitál kimutatási határa a vizeletben vagy a plazmában 100μ g/l. A tipikus terápiás koncentráció 2–30 mg/l, míg toxikus hatásokat 4–90 mg/l vérkoncentráció esetén és 4–120 mg/l koncentrációjú haláleseteket jelentettek.

Vezérlés állapota

Tizenkét barbiturátot nemzetközi ellenőrzés alá helyeznek az ENSZ pszichotrop anyagokról szóló 1971. évi egyezménye révén (lásd 1. táblázat). A Secobarbital-t 1988-ban a III. Listáról a II. Listára helyezték át, mivel az illegális gyártástól az illegális kereskedelem felé terelődött. Az amobarbitált, a ciklobarbitált és a pentobarbitált 1971-ben vették fel a III. Jegyzékbe, a butalbitalt 1987-ben adták hozzá. A fennmaradó vegyületek a IV. A Thiopental (CAS 76-75-5) nem tartozik nemzetközi ellenőrzés alá.

A gyógyszerészeti barbiturátok elérhetősége

A Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testület (INCB) jelentése szerint 2007-ben a barbiturátok globális legális termelése legalább 543 tonna volt, ebből 447 tonna fenobarbitál volt. A nemzetközi ellenőrzés alatt álló 12 barbiturát közül csak öt adta a jelentett termelés 98,7% -át 2003 és 2007 között. A fenobarbital adta a termelés 78% -át, majd a butalbital (8,6%), a pentobarbital (6,9%), a barbital (3%) és az amobarbital következett (2,6%). Kína (50%), India (11%), az Orosz Föderáció (10%), az USA (8%), Dánia (7%) és Magyarország (7%) voltak a vezető gyártók.

Orvosi felhasználás

A barbiturátok eredeti alkalmazása nyugtatóként/altatóként nem ajánlott mellékhatásaik és függőségük kockázata miatt. Az ultrarövid hatású vegyületeket, például a tiopentált, amely a pentobarbitál analógja, ahol a 2. helyzetben lévő oxigént kén helyettesíti (CAS 76-75-5), és a metohexitalt (CAS 151-83-7) használják érzéstelenítésre, míg a hosszú hatású származékokat, például a fenobarbitált az epilepszia és más típusú görcsök kezelésében alkalmazzák. A fenobarbitál a terhesség alatt többszörös anyagfüggőségben szenvedő anyák újszülöttjeinek megvonási tüneteinek kezelésében alkalmazható. Kombinált vagy benzodiazepin-függőség esetén az újszülött absztinencia szindróma kezelésére választott anyag. Az állatgyógyászatban a pentobarbitált érzéstelenítőként és eutanáziában alkalmazzák. A barbiturátokat állítólag halálos injekciókban is használják az Egyesült Államokban végrehajtott kivégzésekhez, orvos által támogatott öngyilkossághoz és eutanáziához, valamint úgynevezett „igazságszérumként” (tiopental).

Bibliográfia

American Academy of Pediatrics on Drugs (1998), „Újszülött gyógyszer megvonása”, Gyermekgyógyászat 101., 1079–1088.

Brunton, L. L., Lazo, J. S. és Parker, K. L. (szerk.) (2006), Goodman és Gilman's: A terápiák farmakológiai alapjai, 11. kiadás, McGraw-Hill, New York.

Buckley, N. A. és McManus, P. R. (2004): „A halálos kimenetelű változások az anksiolitikus és nyugtató gyógyszerek túladagolása miatt az Egyesült Királyságban (1983–1999)”, Kábítószer-biztonság 27., 135–141.

Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testület (2008), Pszichotrop anyagok: 2007. évi statisztika - az 1971. évi pszichotrop anyagokról szóló egyezmény II., III. És IV. Jegyzékében szereplő anyagok éves orvosi és tudományos követelményeinek értékelése, ENSZ, New York.

King, L. A. és McDermott, S. (2004), „Bántalmazás kábítószerei” Moffatban, A. C., Osselton, M. D. és Widdop, B. (szerk.), Clarke kábítószerek és mérgek elemzése, 3. kiadás, 1. évf. 1, Pharmaceutical Press, London, 37–52.

Lopez-Munoz, F., Ucha-Udabe, R. és Alamo, C. (2005), „A barbiturátok története egy évszázaddal a klinikai bevezetés után”, Neuropszichiátriai betegségek és kezelések 1. (4), 329–343.

Moffat, A. C., Osselton, M. D. és Widdop, B. (szerk.) (2004), Clarke gyógyszerek és mérgek elemzése, 3. kiadás, 1. évf. 2, Pharmaceutical Press, London.

Osborn, D. A., Jeffrey, H. E. és Cole, M. J. (2005), Nyugtatók az opiát megvonására újszülötteknél (áttekintés), Cochrane Library 3. kiadás, cikkszám CD002053.

Sellers, E. M. (1988), „Alkohol, barbiturát és benzodiazepin megvonási szindrómák: klinikai kezelés”, Canadian Medical Association Journal 139., 113–118.

Sweetman, S. C. (szerk.) (2007), Martindale: a teljes gyógyszer-referencia, 35. kiadás, Pharmaceutical Press, London.

Egyesült Nemzetek (1989), Javasolt módszerek a barbiturátok ellenőrzésére nemzetközi ellenőrzés alatt: kézikönyv a nemzeti kábítószer-laboratóriumok számára, ENSZ, New York.

ENSZ (1997), Javasolt módszerek a barbiturátok és benzodiazepinek biológiai mintákban történő kimutatására és vizsgálatára: kézikönyv nemzeti laboratóriumok számára, ENSZ, New York.

ENSZ (2006), Nemzetközi ellenőrzés alatt álló kábítószerek és pszichotrop anyagok többnyelvű szótára, ENSZ, New York.

Wolff, M. H. (szerk.) (1859), A barbiturát megvonási szindróma, Munksgaard, Koppenhága.