Bevezetés az elhízásba

Absztrakt

Az elhízás olyan rendellenes vagy túlzott zsírfelhalmozódás, amely károsíthatja az egészséget. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint minden olyan személy, akinek a testtömeg-indexe (BMI) 30 kg/m 2 vagy annál nagyobb, elhízott, a súlyos vagy a III. Osztályú elhízás pedig a 40 kg/m m 2; ezt a kifejezést olyan egyénekre is használják, akiknek BMI-je 30 és 39,9 kg/m 2 között van, és akiknek jelentős társbetegségeik vannak. Az Országos Klinikai Kiválósági Intézet (NICE) bariatrikus műtétet javasolt ilyen egyének számára. A súlyos elhízás előfordulása az utóbbi két-három évtizedben jelentősen megnőtt. Mexikóban és az Amerikai Egyesült Államokban a legelterjedtebb a világon, és az Egyesült Királyság vezet Európában. A BMI-t az adipozitás helyettesítőjeként használják. Vannak más módszerek is, mint például a bioimpedancia-elemzés, a kettős energiájú röntgenabszorptiometria (DEXA), a hidrometria, a komputertomográfia (CT), a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és mások, de minden klinikai és intervenciós célra a BMI-t használják a elhízottság.

elhízás

A zsír a tárolt energia fő forrása, és számos hormont és citokint is kiválaszt. A túlzott központi zsírlerakódás a morbiditás és a mortalitás fokozott kockázatával jár. A túlsúly (25–29,9 kg/m 2 BMI) a társbetegségek, például a 2-es típusú diabetes mellitus, a szív- és érrendszeri betegségek, a légzőszervi rendellenességek, a meddőség, a rák bizonyos formái, a pszichológiai és szociális problémák fokozott kockázatával jár együtt; és ezeknek a társbetegségeknek a kockázata a BMI további növekedésével jelentősen megnő. Az elhízás és a társbetegség kezelésének költségei jelentős terhet jelentenek az egészségügyi rendszer számára. A konzervatív kezelésnek magas a kudarcaránya. Az elsősorban súlycsökkentés céljából végzett bariatrikus műtét a társbetegségek feloldódását/remisszióját is okozza.