Bio-sebészet: Gyógyászati ​​piócaterápia és orvosi varázslatok

Irányelv

Aetna a gyógyszeres pióca (Hirudo medicis) terápiát orvosilag szükségesnek tartja a következő állapotok bármelyikében:

piócaterápia

Aetna kísérleti és vizsgálati gyógyászati ​​piócaterápiát tekint a rákos fájdalom, a komplex regionális fájdalom-szindróma (azaz CRPS-I, CRPS-II), epicondylitis, epidermoid ciszták (más néven epidermális ciszták vagy epidermális zárvány-ciszták), haematomák, aranyér, térdízületi osteoarthritis kezelésére., nem megfelelő artériás ellátás vagy szöveti ischaemia, derékfájás, priapizmus, reumás ízületi gyulladás és egyéb mozgásszervi megbetegedések, hüvelykujj-osteoarthritis, és minden egyéb javallatra, mivel annak biztonságossága és hatékonysága nem elégséges.

Az Aetna orvosi maszkot orvosilag szükségesnek tekinti az alábbi nem gyógyuló nekrotikus bőr és lágyrész sebek bármelyikének eltávolításához:

  1. Krónikus diabéteszes lábfekélyek; vagy
  2. Neuropátiás lábfekélyek; vagy
  3. Nem gyógyuló traumás vagy műtét utáni sebek; vagy
  4. Felfekvés; vagy
  5. Vénás stasis fekélyek.

Aetna a zsákos lárvaterápiát ugyanolyan hatékonyan orvosilag szükséges alternatívának tekinti, mint az orvosi csöves terápia.

  • Aetna a zacskós lárvaterápiát/orvosi szarvasokat kísérleti és vizsgálati szempontból minden egyéb javallatra (pl. Égési sebekre és kézi sérülésekre, amelyeket mykotikus fertőzés bonyolít) alkalmaz, mivel annak biztonságossága és hatékonysága nem elegendő.

    • Háttér

    Gyógyászati ​​piócaterápia

    A gyógyhatású piócát, a Hirudo medicis-t egyre gyakrabban használják a vénás torlódások enyhítésére, főleg a sérült pediküles szárnyak és a mikrovaszkuláris szabadszövet-transzfer megmentésére, a digitális újratelepítésre és az emlő rekonstrukciójára. A veszélyeztetett lepattanók piócaterápiáját a legjobban korán lehet alkalmazni, mivel a fülek 3 óra elteltével jelentősen csökkent túlélést mutatnak, ha a vénás torlódások nem enyhülnek. Ha a vénás összegyűlés a szárny vagy az újratelepítés körül történik, a bőr cianotikus, hűvös és kemény lesz. Ha a kapilláris feltöltési idő (CRT) több mint 3 másodperc marad, a fedél vagy az újratelepítés nem marad fenn. A piócaterápia célja, hogy az érintett terület rózsaszínűvé és melegsé váljon, a CRT kevesebb, mint 2 másodperc.

    Amikor a piócák táplálkozni kezdenek, nyálkomponenseket (pl. Hirudint) injektálnak, amelyek gátolják a vérlemezkék aggregációját és az alvadási kaszkádot egyaránt. Ez a vénás torlódások jelentős megkönnyebbülését eredményezi. Az alvadásgátló hatására a harapás a leválás után 48 órán keresztül szivárog, ami tovább enyhíti a vénás torlódásokat. 10–60 percig tartó etetéssel a piócák 1-2 teáskanál vért fogyasztanak. A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a szövetmentés sikertelensége orvosi piócaterápiával 70-80%. 2004. június 28-án az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) először engedélyezte a piócák kereskedelmi forgalomba hozatalát gyógyászati ​​célokra (bőrgraftokban és újrakötődési műtétekben).

    Michalsen és munkatársai cikkét kísérő szerkesztőségben Hochberg (2003) megvitatta a cikk néhány hátrányát. A betegek és a kutatók elvakításának hiánya komoly buktató, mert aggályokat vet fel a mérési torzítással kapcsolatban, különösen azért, mert az eredménymérések mind szubjektívek voltak. Ezenkívül a 7 nap rövid időtartam az elsődleges eredménymérés mérésére, mivel az osteoarthritis (OA) krónikus állapot. Továbbá mindkét csoportban a betegek ritkán alkalmazták a mentő terápiát, ami arra utal, hogy a 7. napon megfigyelt jelentős különbségek ellenére a fájdalom pontszámaiban mindkét csoport elégedett lehet a vizsgálati beavatkozásokra adott válaszaikkal. Így még mindig nem világos, hogy a piócaterápia hatékony-e az OA-ban szenvedő betegek térdfájdalmának kezelésében.

    Stange és munkatársai (2012) egy nem vakított, randomizált, kontrollos vizsgálatban, ambuláns betegekkel, keresztirányú tervezésben, piócák vagy transzkután elektromos idegstimuláció (TENS) egyetlen beavatkozásával összehasonlítva összehasonlító elemzéssel értékelték az orvosi piócák lehetséges hatékonyságát a betegek kezelésében aktív OA térddel. A fő eredménymérők a Lequesne-féle fájdalom, funkció és változás (L.I.) kombinált indexének változása és a panaszok vizuális analóg skála szerinti (VAS) átfogó értékelése voltak. Keresztezés a 42. napon további 21 napos megfigyelési idővel. A 72 átvilágított betegből 52-et randomizáltak (kezelésre szándékoltak) kezdeti kezelésre, akár 8 piócával (1. csoport; n = 27 beteg), akár TENS-sel (2. csoport; n = 25 beteg). A fázishatások miatt a megerősítő értékelést az első időszakra kellett korlátozni. A 0. és 21. nap között ezek a kutatók nagyon szignifikáns (p 5 küszöböt figyeltek meg, amely megkönnyíti a gyógyulást. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az eredmények rávilágítanak az MDT potenciális előnyeire a fejlődő országok cukorbeteg sebkezelésében, és hogy az MDT gyorsnak, egyszerűnek és gyorsnak bizonyult. hatékony módszer ezen fekélyek kezelésére.

    Az MDT áttekintése a krónikus sebellátásban Chan és munkatársai (2007) megállapította, hogy az MDT biztonságos és hatékony eszköz a krónikus sebkezelésben, azonban számos korlátozás van annak helyi alkalmazhatóságát mérlegelve. A kézbesítési rendszer jövőbeli fejlesztése segíthet e korlátok némelyikének leküzdésében és az elfogadhatóságának javításában.

    Ezenkívül az UpToDate áttekintést ad az „Alsó végtagok diabéteszes fertőzésének klinikai megnyilvánulásairól, diagnosztizálásáról és kezeléséről” (Weintrob és Sexton, 2016), „A diabéteszes lábfekélyek kezelése” (McCulloch et al, 2016) és „A krónikus sebek ”(Evans és Kim, 2016) nem említi a tőkehal terápiás lehetőségeként a krónikus diabéteszes lábsebek kezelését.

    Egy több mint 18 hónapos prospektív, esetkontrollos tanulmányban Paul és munkatársai (2009) a cukorkagyulladás kezelésének (MDT) és a Lucilia cuprina (trópusi röpcösmag) steril lárváinak hatékonyságát vizsgálták a lábdaganatok diabéteszes kezelésében. (DFU-k). Az irodalom egyelőre csak a mérsékelt égi tőkével, a Lucilia sericatával számolt be. Ez a tanulmány dokumentálta a cukorbeteg láb sebek kezelését, amelyet kezelt maggot debridement-rel kezeltek, szemben a hagyományos debridement kezeléssel kezeltekkel. Ebben a MDT-vel kezelt 29 betegből 14 seb gyógyult meg, 11 nem gyógyult meg, 4-et pedig mások közé soroltak. A hagyományos eltávolítással kezelt kontrollcsoportban 30 beteg vett részt, ebből 18 seb gyógyult meg, 11 nem gyógyult meg, 1 pedig mások közé sorolható. A 2 csoport között nem volt szignifikáns különbség az eredményben. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az L. cuprinával rendelkező MDT ugyanolyan hatékony, mint a hagyományos debridement a DFU-k kezelésében. Megvalósítható alternatíva lenne azok számára, akiknek nagy a kockázata a műtétre, vagy azoknak, akik elutasítják a műtétet.