Bukások és depresszió a férfiaknál: népességalapú tanulmány

Amanda L. Stuart

1 HATÁS Stratégiai Kutatóközpont, Deakin Egyetem, Geelong, Victoria, Ausztrália

Julie A. Pasco

1 HATÁS Stratégiai Kutatóközpont, Deakin Egyetem, Geelong, Victoria, Ausztrália

2 A Melbourne-i Egyetem, Victoria, Ausztrália

Felice N. Jacka

1 HATÁS Stratégiai Kutatóközpont, Deakin Egyetem, Geelong, Victoria, Ausztrália

2 A Melbourne-i Egyetem, Victoria, Ausztrália

3 Murdoch Gyermekkutató Intézet, Sydney, Új-Dél-Wales, Ausztrália

4 Fekete Kutya Intézet, Sydney, Új-Dél-Wales, Ausztrália

Michael Berk

1 HATÁS Stratégiai Kutatóközpont, Deakin Egyetem, Geelong, Victoria, Ausztrália

2 A Melbourne-i Egyetem, Victoria, Ausztrália

5 Orygen, Parkville, Victoria, Ausztrália

6 Florey Idegtudományi és Mentális Egészségügyi Intézet, Parkville, Victoria, Ausztrália

Lana J. Williams

1 HATÁS Stratégiai Kutatóközpont, Deakin Egyetem, Geelong, Victoria, Ausztrália

Absztrakt

Háttér

A zuhanás gyakori előfordulás, amely lágyrész sérüléshez, töréshez és hosszú távú egészségügyi következményekhez vezethet. A férfiak fogyatékossága miatt elvesztett évek 10 legfontosabb globális oka között szerepel (Egészségügyi Világszervezet, 2004), az esések negatívan befolyásolják az életminőséget, és jelentős közegészségügyi problémát jelentenek. A sérülésekkel összefüggő halálozások jelentős részét világszerte az esések okozzák, amelyek esetében a férfiak halálozási aránya magasabb, mint a nőknél (Peden, McGee és Sharma, 2002).

A depresszió az idősek esésének ismert kockázati tényezője (Deandrea et al., 2010), bár a kapcsolat összetettnek tűnik. Beszámoltak arról, hogy a depresszió megelőzi az eséseket (Kallin, Lundin-Olsson, Jensen, Nyberg és Gustafson, 2002), és az eséseknek pszichológiai következményei vannak, ideértve a depressziót, a fokozott félelmet és az élet elégedettségének csökkenését (Arfken, Lach, Birge és Miller (1994)]. A központi idegrendszert befolyásoló gyógyszerek alkalmazását, amelyet gyakran a depresszióban szenvedők szednek, az idősek fokozott esésének kockázati tényezőjeként is felismerik (Kallin et al., 2002; Quach et al., 2013; Thapa, Gideon, Fought, & Ray, 1995; Woolcott és mtsai, 2009) és olyan beavatkozásokról számoltak be, amelyek hatékony pszichotróp gyógyszerek bevitelét jelentik (Gillespie és mtsai, 2009). Így a depresszió és a bukások közötti kapcsolatot közvetíteni lehet ezen gyógyszerek alkalmazásával.

A zuhanást és a depressziót kiterjedten kutatták időseknél (Bloch et al., 2011; Kvelde et al., 2013; Quach et al., 2013); azonban kevés kutatás áll rendelkezésre a bukások, a depresszió és a pszichotrop gyógyszerek fiatalabb felnőttek közötti kapcsolatáról. A 13 és 82 év közötti pszichiátriai fekvőbetegek tanulmánya szerint a bukók nagyobb valószínűséggel szedtek többféle gyógyszert és különösen a benzodiazepin-klonazepámot, összehasonlítva az életkor és a pszichiátriai diagnózis szerint egyező nem bukókkal (Estrin, Goetz, Hellerstein, Bennett-Staub és Seirmarco, 2009). Egy másik tanulmány arról számolt be, hogy több gyógyszer alkalmazása, de önmagában nem pszichotróp gyógyszer, növelte a leesés kockázatát a 25–60 éves felnőttek mintájában (Kool, Ameratunga és Robinson, 2012). A pszichotróp drogfogyasztást a bukások független rizikófaktoraként megerősítették egy ausztrál népességalapú, 20–93 éves nőkön végzett tanulmányban (Williams és mtsai, 2015). Williams és mtsai. (2015) szintén 2,7-szer nagyobb eséllyel számolt be a depresszióval összefüggésben, függetlenül az elismert zavaróktól. Úgy tűnik, hogy ezek a kapcsolatok a felnőtt korosztályt átfogó népességalapú férfiak körében nem feltártak.

Így a jelenlegi tanulmány összefüggést fog vizsgálni a súlyos depressziós rendellenesség (MDD), a pszichotrop gyógyszeres kezelés és a felnőtt korosztályt felölelő 952 férfi populáció-alapú véletlenszerű minta között.

Módszer

Résztvevők

Értékelések

A GOS résztvevői részt vettek a tanulmányi központban az 5 éves értékelés során, ahol a klinikai intézkedéseket és egy kérdőívet töltöttek ki. Az esés állapotát egy vagy több saját bejelentésű esés okozta a GOS-értékelést megelőző 12 hónapos időszakban. A bukás meghatározása az volt, hogy „amikor hirtelen a földön találja magát, anélkül, hogy oda akarna érni, miután fekvő, ülő vagy álló helyzetben volt” (Cwikel, Fried, Biderman és Galinsky, 1998, 163. o.) . Az MDD-t a Strukturált klinikai interjú segítségével diagnosztizálták a DSM-IV-TR kutatási verzióhoz, nem beteg kiadás (First, Spitzer, Gibbon és Williams, 2002). Az összes pszichiátriai interjút pszichológiai képesítéssel rendelkező, képzett személyzet végezte. A résztvevőket csoportokba sorolták: nem volt depresszió (soha), korábban nem szenvedett depressziót (korábbi MDD), vagy depressziót szenvedett az értékelést megelőző 12 hónap alatt (12 hónapos MDD).

A magasságot falra szerelt stadiométerrel 0,1 cm pontossággal, a testtömeget pedig 0,1 kg pontossággal mértük elektronikus mérleg segítségével. Ezekből a mérésekből számítottuk ki a testtömeg-indexet (BMI; kg/m 2). A vérnyomást digitális mérővel mértük (A&D Company, UA-751 modell). Az egészségi állapotot a következő kérdésből határozták meg: "Általában azt mondaná, hogy egészsége: kiváló, nagyon jó, jó, korrekt vagy rossz?" A kiváló, nagyon jó és jó egészség jó egészségként csoportosult. A gyógyszerek használatát akkor tekintették aktuálisnak, ha a résztvevők az értékelés idején maguk jelentették be a használatot. Az alkoholfogyasztást (a napi elfogyasztott átlagos gramm) egy validált kérdőív határozta meg, amelynek célja az étrendi bevitel dokumentálása, beleértve az alkoholos italokat is, 12 hónapos időszak alatt. Az Epidemiológiai Tanulmányok Fogyasztói Kérdőívének 2. verziója hatféle alkoholtartalmú ital bevitelét értékeli, 10 gyakorisági válaszlehetőséggel, a „soha” és a „mindennapok” között (Giles és Írország, 1996). A dohányzást dokumentálták és aktuálisként csoportosították vagy sem. A képzett kutatószemélyzet egyenetlen járással azonosította a résztvevőket, ha keverés, bizonytalanság vagy egyenetlen vagy széles talppal jártak, miközben 5 méteres időzített sétát tettek meg.

Statisztikai analízis

A bukók megoszlása 10 éves korcsoportok szerint.

Asztal 1.

A bukók és a nem bukók jellemzői.

Bukók, N = 175 Nem bukók, N = 777p

Életkor (év)	66 (48–79)	59 (45-72)	.001
BMI (kg/m 2)	27 (25–29)	27 (25-30)	.815
Egészségi állapot - jó	160 (91,4%)	693 (89,4%)	.428
Jelenlegi dohányos	22 (12,6%)	85 (11,0%)	.548
Alkoholfogyasztás (gramm/nap)	11,7 (0,8–28,2)	12,9 (2,3–29,9)	.344
Vérnyomás
Diasztolés	81. (74–88.)	83. (76–90.)	.091
Szisztolés	141 (128-156)	138 (128-150)	.068
Egyenetlen járás	16 (10,0%)	31 (4,2%)	.003
Bármilyen pszichotrop gyógyszer alkalmazása	25 (14,3%)	75 (9,7%)	.071
Nyugtatók, altatók	2 (1,1%)	8 (1,0%)	.894
Szorongás elleni szerek	4 (2,3%)	15 (1,9%)	.761
Antipszichotikus szerek	0 (0%)	8 (1,0%)	.178
Antidepresszánsok	15 (8,6%)	50 (6,4%)	.311
Görcsoldók	6 (3,4%)	11 (1,4%)	.069
Az alkalmazott gyógyszertípusok száma
0	49 (28,0%)	264 (34,0%)	.292
1-2	83 (47,4%)	360 (46,3%)
3-4	32 (18,3%)	121 (15,6%)
5.+	11 (6,3%)	32 (4,1%)
Depresszió
Soha	144 (82,3%)	664 (85,5%)	.227
Múlt	21 (12,0%)	89 (11,5%)
12 hónapos	10 (5,7%)	24 (3,1%)

Jegyzet. BMI = testtömeg-index. Az értékeket mediánként (interkvartilis tartomány) vagy n (%) formájában adjuk meg.

A bukás esélye nem volt összefüggésben sem a pszichotrop gyógyszeres kezeléssel, sem a pszichotrop gyógyszer egyes kategóriáival, sem a többféle pszichotrop gyógyszeres kezelés alkalmazásával (p> .05).

Összesen 144 (15,1%) férfi teljesítette a depresszió kritériumait; 34 (3,6%) férfi szenvedett depressziót az értékelést megelőző 12 hónap alatt (12 hónapos MDD), 110 (11,6%) depressziót szenvedett korábban (korábbi MDD). Az életkor szerinti kiigazítást követően a 12 hónapos MDD-vel rendelkező résztvevőknek ugyanabban az időszakban 2,2-szer nagyobb volt az esés valószínűsége (életkorral korrigált esély arány: 2,22, 95% konfidencia intervallum [1,03, 4,80], p =, 04). A pszichotrop gyógyszerek, a többféle pszichotrop gyógyszeres kezelés, az egészségi állapot, a járás, a BMI, a dohányzási állapot, a vérnyomás és az alkohol további korrekciói nem magyarázták ezt az összefüggést. Nem volt interakció az életkor és az MDD között (p> 0,05). A leesés esélye nem nőtt a korábbi MDD-s férfiak körében (p =, 41).

Vita

Ezen a népességalapú férfi kohorszon belül a 12 hónapos depresszió 2,2-szeresére nőtt az esés kockázata, függetlenül az életkortól, a BMI-től, a járástól, az életmódbeli tényezőktől, a vérnyomástól és a gyógyszerek alkalmazásától. Ezek az adatok összhangban állnak a GOS női kohorsz korábbi alkalmazásával, ahol a 12 hónapos depresszió, de nem a múltbeli depresszió társult az esés megnövekedett esélyével (Williams és mtsai, 2015).

Ezek az eredmények hasonlóak az idős mintákban megfigyeltekhez; a depresszió és a bukások közötti összefüggést vizsgáló 17 vizsgálat többváltozós elemzése szerint az depressziós tünetekkel küzdő idős férfiaknál és nőknél (80% 65 évnél idősebbek) 1,6-szor nagyobb volt az esés kockázata (Deandrea et al., 2010). A zuhanáskutatás nagyrészt az idős lakosságra irányul; mégis depresszió és bukás bármely életkorban előfordulhat. Talbot, Musiol, Witham és Metter (2005) fiatal, középkorú és idősebb felnőttek (65 év feletti) eséseit vizsgálta. A várakozásoknak megfelelően ebben a vizsgálatban az esések száma az életkor előrehaladtával növekedett. Érdekes módon a depressziós tünetek nagyobb gyakoriságáról számoltak be, az önjelentés skálájával mérve a fiatal és az idősebb felnőtt esőknél, de a középkorú felnőtteknél nem. Mivel ebben az elemzésben nem volt interakció az életkor és a depresszió között strukturált klinikai interjú segítségével, azt javasoljuk, hogy ez a kapcsolat a férfiak teljes felnőtt korosztályában fennálljon.

22 vizsgálat metaanalízise Woolcott és mtsai. (2009) beszámolt arról, hogy a nyugtatók és altatók, antipszichotikumok, benzodiazepinek és antidepresszánsok alkalmazása a 60 évesnél idősebb embereknél 1,5-szeres vagy annál nagyobb eséses esélyekkel járt. Kool és mtsai. (2012) 25–60 éves felnőttek mintájában vizsgálták az esés kockázatát és a gyógyszerek használatát, és beszámoltak arról, hogy több gyógyszer alkalmazása, de önmagában nem a pszichotróp gyógyszer növelte az esés kockázatát. Míg a férfiak mintáján belül a pszichotrop gyógyszerek kis számú felhasználóját meg kell jegyezni, sem a pszichotrop gyógyszerek, több pszichotrop gyógyszeres kategória, sem a pszichotrop gyógyszer egyes kategóriái nem tartoztak összefüggésbe az eséssel.

Ebben a férfi csoportban az elmúlt 12 hónap depressziója az esések megnövekedett kockázatával járt együtt ugyanabban az időszakban. Mivel ezt a megállapítást nem magyarázták pszichotróp drogfogyasztás, életkor vagy elismert zavaró tényezők, indokolt további vizsgálatok a depresszió és a teljes felnőtt tartományban történő zuhanás mechanizmusai közötti kölcsönhatások iránt, esetleg a vestibularis rendszer, az egyensúly és a depresszió kapcsolatára összpontosítva. . Ez a kutatás rávilágít arra, hogy minden életkorú depressziós férfiban az esések megelőzésére kell összpontosítani, hogy megelőzzék a lágyrész sérülését és/vagy törését, és a férfiak egész életen át egészségesek és aktívak legyenek.

Lábjegyzetek

Nyilatkozat az ütköző érdekekről: A szerző (k) nem nyilatkoztak potenciális összeférhetetlenségről a cikk kutatásával, szerzőségével és/vagy publikációjával kapcsolatban.

Finanszírozás: A tanulmányt az ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács (NHMRC) finanszírozta. A finanszírozók nem játszottak szerepet a tanulmány tervezésében vagy lebonyolításában; az adatok gyűjtése, kezelése, elemzése és értelmezése; vagy a kézirat elkészítésében, felülvizsgálatában vagy jóváhagyásában