Cholangitis/Cholangiohepatitis szindróma macskáknál

Írta: Ernest Ward, DVM

Orvosi feltételek, sebészeti állapotok, kisállat-szolgáltatások

Mi a cholangitis?

Cholangitis az epevezeték gyulladására utaló kifejezés. Kolangiohepatitis az epevezeték, az epehólyag és a környező májszövet gyulladását jelenti. ->

-->

A máj termel epe, ami az ételek hatékony emésztéséhez szükséges. Az epe az epehólyagban tárolódik, és az epevezetéken át a belekbe jut, ahol keveredik és megemészti az ételt, különösen a zsírokat. Ha az epe termelése csökken, vagy ha az epe elzáródás vagy duzzanat miatt nem juthat be az emésztőrendszerbe az epeutakon, akkor betegség lép fel. A cholangitis és a cholangiohepatitis általában komplexként vagy szindrómaként (CCHC vagy CCHS) fordul elő együtt, és sokkal gyakoribb macskáknál, mint kutyáknál. Az érintett szövetek mikroszkópos értékelése alapján (ún. Hisztopatológia) a CCHS a következőkre osztható:

1. Suppuratív vagy neutrofil CCHS

2. Nem szupuratív vagy limfocita CCHS

3. Krónikus vagy vegyes CCHS

Triaditis az 1) kolangiohepatitis, 2) hasnyálmirigy-gyulladás és 3) gyulladásos bélbetegség (IBD) kombinációjának leírására használt orvosi kifejezés. Egy nemrégiben végzett vizsgálat során a cholangiohepatitisben szenvedő macskák 83% -ánál a duodenum és/vagy a jejunum (a vékonybél egyes részei) gyulladását tapasztalták. A kolangiohepatitisben szenvedő macskák 50% -ánál hasnyálmirigy-elváltozásokat diagnosztizáltak. A gyulladásos bélbetegség miatt a baktériumok megfertőzhetik a közös epevezetéket, ami hasnyálmirigy-gyulladást és kolangiohepatitist eredményezhet. Annak ellenére, hogy sok macskának jelentős vékonybél-gyulladása van, a kolangiohepatitisben szenvedő macskáknál a hasmenés általában nem figyelhető meg.

Mi okozza a CCHS-t?

"A CCHS-nek gyakran van megelőző vagy együttélő állapota."

Számos oka és járulékos tényezője van a CCHS-nek. A CCHS-nek gyakran van megelőző vagy együttélő állapota, mint például az epevezeték gyulladása, epekő, hasnyálmirigy-gyulladás, gyulladásos bélbetegség (IBD) vagy krónikus interstitialis nephritis (CIN - a vesebetegség egyik formája). A CCHS sok esete suppuratív, amit a bakteriális fertőzés az epehólyag mineralizálódott lerakódásokból vagy duzzanatokból következő epevezeték-elzáródása. Nem-szupportatív CCHS-t okozhat immunmediált betegség (olyan állapot, amikor a test megtámadja önmagát; ebben az esetben az epehólyag vagy az epevezeték szövetei támadnak), az epevezetékeket részben vagy teljesen elzáró szövetek elszaporodása vagy daganatok által. Az állatorvos megbeszéli a macska állapotának sajátosságait a diagnosztikai vizsgálatok eredményei alapján.

Melyek a kolangitis klinikai jelei?

A CCHS-hez kapcsolódó klinikai tünetek a jelenlévő CCHS típusától függenek. A gennyes CCHS-ben a klinikai tünetek súlyosabbak és hirtelenebbek. A gennyes CCHS-ben szenvedő macskáknak gyakran fájdalmas hasuk, magas lázuk, étvágytalanságuk, összeomlásuk és hányásuk van. A macskák sárgák lehetnek (a bőr, a szem, az íny és a nyálkahártya sárgás elszíneződése).

A nem szupportatív CCHS eseteknek kétértelműbb, krónikus tüneteik vannak, és diagnosztizálni nagy kihívást jelent. Ezek a macskák gyakran olyan homályos klinikai betegségeket tapasztalnak, mint letargia, hányás, étvágytalanság és fogyás. A nem-szupuratív CCHS legtöbb esete a fizikális vizsgálat során normális. Ha az epevezeték kicsi lesz a CCHS miatt (ductopenia), a macskának fokozott étvágya lehet, mivel nem képes megfelelően megemészteni az ételeket.

Hogyan diagnosztizálják a CCHS-t?

Fontos kizárni más betegségeket, amelyek hozzájárulhatnak a klinikai tünetekhez vagy CCHS-t okozhatnak. Az alapos kórtörténet és a fizikai vizsgálat az első lépés a CCHS diagnosztizálásában. CCHS gyanúja esetén vér- és vizeletvizsgálatokat végeznek. A pajzsmirigyhormon szintjét (tiroxint) általában mérik annak érdekében, hogy kizárják a hipertireózist, mint a megemelkedett májenzimek okát. A hasnyálmirigy-funkció tesztjeit (tripszinszerű immunreaktivitás vagy TLI teszt), a kobalamin és a folát szintjét gyakran értékelik, hogy felkutassák a mögöttes szubklinikai hasnyálmirigy-gyulladást, amely CCHS-t okozhat. Gyakran végeznek hasi röntgenfelvételt, de normálisnak tűnhetnek egyes CCHS-ben szenvedő macskáknál. -> ->

A hasi ultrahangot tartják a CCHS diagnosztizálásának legjobb módjának. Az epehólyag ultrahang-vezérelt finom tűvel történő aspirációja vagy ultrahang-vezérelt biopszia végezhető az epének értékelésére, kóros sejtek vagy fertőzés bizonyítékainak felkutatására. Egy másik diagnosztikai teszt, amely ajánlható, a laparotomia vagy feltáró műtét; a műtét előnyös, ha az epevezeték elzáródását gyanítják.

Mi a CCHS kezelése?

A kezelés a macska klinikai tüneteitől és a kiváltó októl függ. Az első kezelés magában foglalja a macska stabilizálását és szupportív ellátást, például intravénás folyadékokat, etetési csövön keresztül történő etetést (lásd a "Csőtáplálás macskáknál" és a "Májbetegség - zsírmáj szindróma macskáknál" kiadványokat) és az antibiotikumokat. A tipikus kezelések között gyakran szerepelnek antibiotikumok, kortikoszteroidok és az Actigall®, az epe áramlásának javítására szolgáló gyógyszer. Az epeutak elzáródásában szenvedő macskáknál műtétre lehet szükség. További gyógyszerek és terápiák ajánlhatók a macska sajátos állapota alapján.

Mi a prognózis a CCHS-vel diagnosztizált macskára?

Pupuratív CCHS esetén a prognózis jó az időben történő diagnózis és a megfelelő kezelés mellett, és bizonyos esetekben az állapot gyógyítható. Nem szupportáló CCHS esetén a krónikus, hosszú távú remisszió a terápiás cél, és a prognózis a súlyosságtól és a konkrét mögöttes októl vagy okoktól függ.