Ciklofoszfamid (citoxan)

A ciklofoszfamid, más néven Cytoxan, a „citotoxikus szer” kategóriába tartozik, mivel toxikus hatással van számos sejttípusra („jó” és „rossz” sejtekre is). A ciklofoszfamid egyike azon gyógyszerek egyikének, amelyeket először kemoterápiás gyógyszerként fejlesztettek ki (a rák kezelésében használt gyógyszerek). Felfedezték, hogy a ciklofoszfamid amellett, hogy rákban alkalmazható, jelentősen képes elnyomni az immunrendszert is. Így a gyógyszer nagyon hatékony az immunológia által közvetített betegségek, köztük a vasculitis bizonyos formáinak kezelésében. Általában sokkal alacsonyabb dózisú ciklofoszfamidot alkalmaznak a vasculitis kezelésére, mint a rák kezelésére. A vasculitis kezelésére alkalmazott ciklofoszfamid dózisok azonban még mindig elég magasak ahhoz, hogy jelentős számú mellékhatást okozzanak, és a gyógyszert nagy körültekintéssel kell alkalmazni.

Ebben a részben a ciklofoszfamid mellékhatásait tekintjük át. A sok lehetséges mellékhatás végigolvasása után egy ésszerű ember arra a következtetésre juthat, hogy a kezelés rosszabbnak tűnik, mint a kezelésre szánt betegség! Hangsúlyozzuk azonban, hogy a vaszkulitisz egyes formái esetében, amelyek önmagában nem reagálnak a szteroidokra (prednizonra), a ciklofoszfamid életmentő gyógyszer. Például, mielőtt az 1970-es években bevezették a ciklofoszfamidot a Wegener-féle granulomatosis kezelésében, Wegener's szinte mindig halálos betegség volt, még nagy dózisú szteroidok mellett is. Most a ciklofoszfamid és a prednizon kombinációjával Wegener-betegek több mint 90% -a reagál a kezelésre, 75% -uk pedig betegség remisszióba lép. A vasculitis egyéb típusai, amelyekben néha ciklofoszfamidot alkalmaznak, a következők: polyarteritis nodosa, mikroszkopikus polyangiitis, Churg – Strauss szindróma, krioglobulinémia, központi idegrendszeri vasculitis, rheumatoid vasculitis és más típusú vasculitis, amelyek nem reagálnak a prednizonra és más gyógyszerekre.

A ciklofoszfamidot általában szteroidokkal (prednizonnal) együtt alkalmazzák. Gyakran segít csökkenteni a szteroidok dózisát, amely a vasculitis kezeléséhez szükséges. Ebben a tekintetben a ciklofoszfamidot néha „szteroidkímélő szerként” emlegetik. A ciklofoszfamid potenciális mellékhatásai többnyire eltérnek a prednizontól. Például a prednizonnal ellentétben a ciklofoszfamid NEM társul a súlygyarapodáshoz, a csont elvékonyodásához, a megnövekedett vérnyomáshoz vagy a cukorbetegség kiváltására való hajlamhoz. A ciklofoszfamid azonban jelentősen növeli a beteg bizonyos típusú fertőzések kockázatát (lásd alább), és számos más potenciálisan nagyon súlyos mellékhatása van, beleértve a fokozott hajlamot bizonyos ráktípusokra. Az alábbiakban a ciklofoszfamid lehetséges mellékhatásait tárgyaljuk.

Mellékhatások

A ciklofoszfamid beadható intravénásan (körülbelül havonta egyszer) vagy orálisan (naponta egyszer, tipikusan kisebb dózisban). Bizonyos mértékben a ciklofoszfamid mellékhatásai eltérnek a gyógyszer beadásának módjától.

Fertőzés

A ciklofoszfamid növeli az „opportunista” fertőzések, vagyis olyan fertőzések kockázatát, amelyek ellen az ember ép immunrendszere általában képes lenne küzdeni. Így a ciklofoszfamid nem fokozza a beteg hajlamát a náthára, növeli a súlyosabb fertőzések, köztük a tuberkulózis, a gombás fertőzések és a súlyos vírusfertőzések kockázatát. Az alábbiakban számos, a ciklofoszfamid (vagy általában az immunszuppresszív gyógyszerek alkalmazásával) gyakran összefüggő specifikus fertőzést írnak le:

"Rigó" - A rigó a száj gombás fertőzése, amelyet Candida okoz. Általában fehér foltokként jelenik meg a száj belsejében (az alábbi képen látható), és könnyen kezelhető gombaellenes szájvíz vagy troches használatával. Néha a Candida fertőzések a nyelőcsövet is érintik (a szájból a gyomorba vezető „ételcső”). Ez az úgynevezett „Candida nyelőcsőgyulladás” gyakran nyelési fájdalmat okoz, és erős gombaellenes gyógyszerekkel, például flukonazollal kell kezelni.

johns

"Övsömör" - vagy a Herpes zoster. A „zsindely” a bárányhimlőt okozó vírus (Varicella zoster) reaktivációjából származik. Szinte mindenkinek, aki most 5 évnél idősebb, egyszerre bárányhimlő volt, általában gyerekként. Normális esetben még a kiütés és a bárányhimlő egyéb tüneteinek csillapodása után is a betegséget okozó vírus továbbra is „szunnyadó” állapotban tartózkodik a testben, a gerinc mentén az egyik ideg gyökerébe bújva. Évtizedekkel később, amikor az immunrendszer az életkor előrehaladtával (az öregedési folyamat normális része), vagy ha az immunrendszert elnyomják (olyan gyógyszerekkel, mint a ciklofoszfamid), enyhén csökken, a vírus újra aktívvá válik. Amikor újra aktiválódik, a Varicella zoster általában fájdalmas kiütést okoz egyetlen ideg eloszlásában, például az arc egyik oldalán vagy az egyik karján. A kiütést kis hólyagok (hólyagok) csoportjai jellemzik, amelyek a megpirult bőrön ülnek, és rendkívül fájdalmas lehet.

Az övsömör vírusellenes gyógyszerekkel, például aciklovirral vagy famciklovirral kezelhető. Ezeket a lehető leghamarabb be kell vezetni. Kábítószeres fájdalomcsillapítókra is szükség lehet több hétig. Az esetek kis kisebb részében a „övsömör” hónapokig tartó fájdalmat eredményez. Ezt az állapotot poszt-herpeszes neuralgiának hívják.

Példa a „zsindely” klasszikus kiütésére.

Pneumocystis carinii tüdőgyulladás („PCP”) - A Pneumocystis carinii egy gomba, amely a legtöbb ember tüdejében tartózkodik. Az ép immunrendszerrel rendelkező embereknek nem okoz gondot a szervezet távol tartása. Az immunszuppresszált betegeknél a szervezet súlyos típusú tüdőgyulladást okozhat: PCP. Néhány évvel ezelőtt a PCP volt a súlyos tüdőfertőzések leggyakoribb oka az AIDS-ben szenvedő betegeknél. Ennek az állapotnak a kezelésében és megelőzésében elért eredmények miatt a PCP ma már sokkal ritkább probléma az AIDS-ben. Hasonlóképpen a PCP megakadályozható vasculitisben szenvedő betegeknél is azzal, hogy a betegek naponta vagy minden másnap bizonyos típusú antibiotikumokat szednek. Az erre a célra leggyakrabban alkalmazott antibiotikumok a trimetoprim-szulfametoxazol (Bactrim, Septra) vagy a szulfát tartalmazó gyógyszerekre allergiás betegeknél a dapson.

Szemölcsök - A kép alatt szemölcsök elszaporodását mutatja vaszkulitiszben szenvedő betegeknél immunszuppressziós állapotban. A szemölcsök ilyen mértékű fejlődése meglehetősen szokatlan.

Csontvelő-elnyomás

A csontvelő a test szerve, amely vörösvértesteket (oxigént szállít), fehérvérsejteket (amelyek leküzdik a fertőzéseket) és vérlemezkéket (amelyek segítik a vérrögképződést). Szinte minden ciklofoszfamiddal kezelt beteg tapasztalja a csontvelő azon képességét, hogy elnyomja ezeket a létfontosságú vérelemeket. Ezért a ciklofoszfamid-kezelés során elengedhetetlen a vérkép gondos figyelemmel kísérése. A csontvelő szuppressziója a ciklofoszfamid által általában átmeneti - azaz a dózis csökkentésére vagy a gyógyszer abbahagyására reagál -, de e három sejtvonal bármelyikének veszélyesen alacsony szintje (vagy akár tartós csontvelő-elégtelenség) is előfordulhat.

A fehérvérsejtek azok a sejtvonalak, amelyek általában a legérzékenyebbek a ciklofoszfamid hatásaira. A ciklofoszfamid intravénás beadásakor a fehérvérsejtek száma a beadás után 7–14 nappal eléri a mélypontját („legalacsonyabb”). Ezért a vérsejtek számát kb. 10 nappal a ciklofoszfamid beadása után meg kell mérni, és annyiszor kell ismételni, amennyire csak szükséges annak biztosítása érdekében, hogy a számok ne legyenek túl alacsonyak. Ez általában azt jelenti, hogy 2–4 hetente ellenőrizzük a vérképet. Ha a ciklofoszfamidot szájon át adják (azaz minden nap, nem pedig havonta egyszer), a vérképet ellenőrizni kell a kezelés megkezdése után körülbelül 7 nappal, majd nem ritkábban, mint 3 hetente egyszer. Egyes vasculitisben szenvedő betegek kezelésében és a ciklofoszfamid alkalmazásában tapasztalt központokban kéthetente ellenőrzik a vérképet.

A képen mikroszkópos polyangiitisben szenvedő nő intravénás ciklofoszfamiddal és nagy dózisú kortikoszteroidokkal van kezelve. Több ciklofoszfamid-kezelés után markánsan (visszafordíthatóan) elvékonyodott a haja.

Rák

A ciklofoszfamid sok mellékhatása valószínűleg akkor jelentkezik, amikor a beteg szedi a gyógyszert. Ezekkel a mellékhatásokkal előfordulásuk kockázata nagymértékben csökken a gyógyszer abbahagyása után. Ezzel szemben a ciklofoszamid alkalmazásával összefüggő rák kockázata sok éven át folytatódhat, még azután is, hogy a betegek abbahagyják a gyógyszeres kezelést. A rák kockázata a jelek szerint függ idő hossza a betegek bevették a gyógyszert és a kumulatív dózis a gyógyszer. A ciklofoszfamidot szedő betegeknél legalább két elsődleges típusú malignitás fokozott kockázattal jár: leukémia/lymphoma és hólyagrák. Megnövekedett kockázatok lehetnek más típusú rákok esetében is, de a kockázatok kevésbé magasak.

Leukémia/lymphoma - A ciklofoszfamid-használat egyik hosszú távú mellékhatása a csontvelő- és a nyirokcsomó-daganatok (leukémia, illetve limfóma) kockázatának jelentős növekedése. Az orvosok jelenleg nem tudják megjósolni, mely betegeket fenyegeti ezek a szövődmények. Az ilyen típusú rák elkerülésének legjobb módja a ciklofoszfamid megfontolt használata: a lehető legalacsonyabb dózis a betegség kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig.

Húgyhólyagrák - A ciklofoszfamid hajlamos a hólyag károsítására (lásd alább a Húgyhólyag problémái). Ez a károsodás hajlamosítja a betegeket a hólyagrák kialakulására. A húgyhólyagrák (és más húgyhólyag-szövődmények) kockázata nagyobb, ha a ciklofoszfamidot napi szájon át alkalmazzák. Az Országos Egészségügyi Intézetben orális napi ciklofoszfamiddal kezelt Wegener-granulomatosisban szenvedő betegek között a hólyagrák kockázata 6% volt. A legfeljebb 15 évig követett betegek körében a hólyagrák várható előfordulása 16% volt. Ezért azokat a betegeket, akiket ciklofoszfamiddal kezeltek, korlátlan ideig követni kell a kezelés húgyhólyag-szövődményeinek lehetősége miatt. A szövődmény szűrésének legjobb módszere a vizeletben lévő vörösvérsejtek ellenőrzése vizeletvizsgálat elvégzésével, majd cisztoszkópiával, ha vörösvértestek vannak jelen. A ciklofoszamid által kimutatott hólyagkárosodásnak, azaz gyógyszer által kiváltott hólyaghurutnak a betegeknél az urológusok által meghatározott rendszeres időközönként cisztoszkópiát kell végezniük.

A ciklofoszfamid intravénás beadásakor a MESNA nevű húgyhólyagvédő gyógyszer egyidejűleg adható. Úgy tűnik, hogy a MESNA semlegesíti a ciklofoszfamid toxikus metabolitját (akroleint), amelyről azt gondolják, hogy felelős a hólyag szövődményeiért. A ciklofoszfamid húgyhólyag-toxicitásának csökkentésére további stratégiák a következők: 1) intravénás hidratálás biztosítása a ciklofoszfamid előtt; 2) az egész gyógyszer egyetlen reggeli adagban történő bevétele és nagy mennyiségű folyadékkal történő lemosása; és 3) bőséges mennyiségű folyadék ivása a nap folyamán (nyolc 8 uncia pohár víz) a vizeletürítés gyors fenntartása érdekében.

Hólyagproblémák

A rák mellett a ciklofoszfamid változó mennyiségű vérzést okozhat a hólyagból, ez a szövődmény az úgynevezett „vérzéses hólyaghurut”. Ez a vérzés a vizeletben lévő néhány vörösvérsejttől (szabad szemmel láthatatlan; csak a vizelet mikroszkóp alatt történő vizsgálatával detektálható) a hólyag életveszélyes vérzéséig terjedhet. Ha a hólyagból vérzést észlelnek, miközben a beteg ciklofoszfamidot szed, a gyógyszert abba kell hagyni, amíg a hólyag cisztoszkópiával ki nem értékelhető.

Meddőség

A ciklofoszfamid meddőséget okozhat mind a férfiaknál, mind a nőknél, akiket a gyógyszerrel kezelnek. Mint a ciklofoszfamid sok mellékhatásának esetében, úgy tűnik, hogy a meddőség kockázata összefüggésben áll azzal az időtartammal, amelyet egy beteg megkap a gyógyszerben (és valószínűleg a kumulatív dózist is). Egy nő életkora befolyásolhatja a meddőség kockázatát is, mivel a korai menopauza előfordulása magasabb a 30 évesnél idősebb nőknél a kezelés megkezdésekor.

A ciklofoszfamid hatékonyságának hosszú távú vizsgálatában a lupus kezelésében a fogamzóképes nők körében a meddőség kockázata 57% volt.

A webhely használata

A Johns Hopkins Vasculitis weboldalon található minden információ kizárólag oktatási célokat szolgál. Az orvosokat és más egészségügyi szakembereket arra ösztönzik, hogy keressenek más forrásokat és erősítsék meg az ezen az oldalon található információkat. A fogyasztóknak soha nem szabad figyelmen kívül hagyniuk az orvosi tanácsot, vagy késlekedniük kell annak megkeresésével valami miatt, amit ezen a weboldalon olvashattak.