Coccygodynia és Coccygectomy

Heum Dai Kwon

1 Neurológiai Sebészeti Osztály, Gerincközpont, Pohang Stroke és Gerinckórház, Pohang, Koreai Köztársaság.

Rudolph J. Schrot

2 Neurológiai Sebészeti Osztály, Kaliforniai Egyetem Davis Medical Center, Sacramento, Kalifornia, USA.

Edward E. Kerr

2 Neurológiai Sebészeti Osztály, Kaliforniai Egyetem Davis Medical Center, Sacramento, Kalifornia, USA.

Kee D. Kim

2 Neurológiai Sebészeti Osztály, Kaliforniai Egyetem Davis Medical Center, Sacramento, Kalifornia, USA.

Absztrakt

Célkitűzés

A coccygectomiával kapcsolatos szakirodalom és a betegeink áttekintését végeztük a coccygectomia hatékonyságának felmérésére krónikus refrakter coccygodynia esetén.

Mód

Angol nyelvű PubMed keresést végeztek a "coccygodynia" és a "coccygectomy" kifejezésekkel 1980 januárjától 2012 januárjáig. Retrospektív módon áttekintettük az orvosi nyilvántartást és telefonos kérdőívet töltöttünk ki 61 olyan betegnél, akiket 1997 és 2009 között az UCDMC-n átesett coccygectomia.

Eredmények

1980 és 2012 között 28 esetsor volt, összesen 742 beteg esetében, akik sikertelen konzervatív kezelést követően coccygectomián estek át. Az átlagéletkor 26,4 és 52,8 év között mozgott. A leggyakoribb ok a közvetlen trauma volt (58,5%), a férfi: nő arány 1: 5,2 volt. A legtöbb páciensnek (84%) jó vagy kiváló kimenetele volt a coccygectomia után. A leggyakoribb szövődmény a sebfertőzés (10,0%). A teljes szövődmény mértéke 13,3% volt. Hasonlóképpen, a saját műtéti esetsorunkból származó betegek 84,6% -a jó vagy kiváló eredményről számolt be 11,5% sebfertőzéssel.

Következtetés

A coccygectomia a krónikus refrakter coccygodynia hatékony kezelése. A műtét viszonylag egyszerű végrehajtása, de elővigyázatossággal kell eljárni a sebfertőzés elkerülése érdekében.

BEVEZETÉS

A Coccygodynia, amelyet Simpson írt le először 1859-ben, letiltja a farkcsont fájdalmát, amelyet általában az ülés vagy az ülő helyzetből álló helyzetbe váltás vált ki. Ez a farokcsontfájdalom rostralisan sugározhat a keresztcsontig vagy az ágyéki gerincig, vagy oldalirányban a fenékig. A betegeknél ritkán jelentkezhet végbélfájdalom vagy radikuláris tünetek. A betegek egyharmadának társul a hátfájása, ami hozzájárul a téves diagnózis felállításához1,2,23,24). Mivel a gerinc szakembere nem ismeri ezt az állapotot, sok beteg évekig szenvedhet megfelelő kezelés nélkül11, 12, 13, 16, 24). Összegezve a problémát, a legtöbb idegsebész és ortopéd gerincsebész kényelmetlenül kezeli a coccygodynia-t, mivel a coccygectomiával végzett műtéti képzés hiányzik. Szerencsére a krónikus refrakter coccygodynia megfelelő diagnosztizálásához és műtéti kezeléséhez szükséges ismeretek könnyen megszerezhetők. A diagnózis a kórelőzményen és a fizikai vizsgán alapul, kiegészítve képalkotó megállapításokkal és a farkcsont helyi injekciójával.

Az idegsebészeti kollégáink tudatosságának fokozása érdekében a coccygodynia és a műtéti kezelés kapcsán áttekintjük a coccygectomia szakirodalmát, és a kaliforniai egyetemen (Davis Medical Center (UCDMC)) szerzett tapasztalataink alapján áttekintjük a műtéti technikát.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Szisztémás adatok kiválasztása a PubMed segítségével

Asztal 1

A coccygectomia sebészeti technikája

Valamennyi beteg bélkészítményt kapott preoperatív módon, hogy megelőzze a seb fekális szennyeződését és minimalizálja a szövődményeket a végbél perforációjának valószínűtlen esete esetén. Intravénás antibiotikumokat adtunk be a bőr metszése előtt. Az általános érzéstelenítés kiváltása után a beteget Wilson-keretre helyezzük. A feneket oldalirányban ragasztószalaggal behúzzák, hogy felfedje a farizadékot. A coccygealis régiót és a végbélnyílást jóddal vagy klórhexidinnel állítjuk elő. A bőr előkészítését követően a perianális területet 3M 1010 Steri-Drape-el izoláljuk, majd a metszés helyét steril törülközőkkel lefedjük. A bőrbe lidokain és epinefrin kerül. Oldalsó fluoroszkópos képeket használunk a sacrococcygealis csomópont felkutatására. Egy középvonalas függőleges bemetszést végeznek a farkcsont felett, majd expozíciót követnek a proximális és a disztális irány között. A sacrococcygeal porckorong eltávolítása után A coccyxet monopoláris elektrokauterizációval emeljük és kerüljük körül a subperiostealis síkban, a kerület mentén, en bloc reszekcióval rostralis-caudalis irányban, Key at al. (2. táblázat).

2. táblázat

EREDMÉNYEK

Összesen 28 kézirat felelt meg a felvételi kritériumoknak és elemzésre került (3. táblázat). Közülük csak kettő volt leendő sorozat19,32). A többség retrospektív, ellenőrizetlen esetsorozat volt. Összességében a felülvizsgált sorozat 742 olyan coccygodynia-s beteget tartalmazott, akiknél a coccygectomia volt a végleges fájdalomkezelés. A legfiatalabb beteg 11, a legidősebb 78 éves volt, átlagéletkora 26,4 és 52,8 év között változott3,8). 706 azonosított nemű beteg közül 592 nő volt (83,9%) és 114 férfi (16,1%), a férfi és a nő aránya 1: 5,2 volt. A coccygodynia etiológiáját öt cikk kivételével mindegyikben jelentették, összesen 556 beteget6, 17, 19, 26, 31). A coccygodynia leggyakoribb oka a közvetlen trauma volt, amelyet 325 betegnél jelentettek (58,5%). 174 esetből álló idiopátiás coccygodynia, szülés és a közelmúlt ágyéki gerinc műtét vagy végbél műtét vagy epidurális injekció (31,3%).

3. táblázat

nm; nem említett

Abnómális képalkotási jellemzőket írtak le, leggyakrabban a Postacchini és Massobrio által bevezetett osztályozási rendszert alkalmazva, amely a kyphotikus szögelést és/vagy a subluxációt jellemzi (1. táblázat) 4,8,11,15,16,24,30). A 176 röntgenanalízisből 64 volt I típusú (36,4%), 55 II típusú (31,3%), 31 III típusú (17,6%) és 26 IV típusú (14,8%). Más vizsgálatok a coccyx subluxációját és hipermobilitását írják le (6, 19, 21). A normál és dinamikus röntgensugarakon történő kóros képalkotás, beleértve a hipermobilitást, a ventrális angulációt és a subluxációt, társul a coccygodynia-val, de nem sine qua non jellemző.

Négy (egy prospektív) összehasonlító vizsgálat volt, amelyben értékelték a coccygectomia injekcióinak hatékonyságát13,25,30,32). Megállapításaik azt mutatták, hogy a manipulációval történő injekció hatékony a fájdalomcsillapításban, de azt is felvetették, hogy a coccygectomia ésszerű választás azok számára, akiknél a konzervatív kezelés sikertelen volt. A coccygectomia előtt a betegek többségének változó ideig, 3 hónaptól 15 évig terjedő nem operatív kezelési módokon esett át.

Négy cikkben3, 6, 13, 30) egy második generációs cefalosporint adtak be 48 órán keresztül a műtét után, míg a többi tanulmány jelentősen eltér a kemoprofilaxis típusától és időtartamától. Maigne és mtsai, Doursounian és mtsai. és Pennekamp et al. ajánlott egy lefolyó használatát az üresség elkerülése érdekében, amely veszélyeztetheti az eredményeket6,19,22). Másrészt több szerző feleslegesnek tartotta a lefolyást1, 11, 12, 33). Intézményünknél nem használtunk lefolyókat. A végbél közvetlen közelében történő lefolyó használata a megnövekedett fertőzési arány okának tekinthető, de ez a szisztematikus áttekintés nem tudott megerősíteni semmilyen közvetlen kapcsolatot a lefolyó használata és a fertőzések aránya között. A műtét után hashajtót vagy beöntést, alacsony maradék étrenddel együtt gyakran alkalmaztak a beteg műtét utáni eliminációs kezelésének megkönnyítésére. A betegek nyomon követése a műtét után 4 hónaptól 16 évig terjedt, a vizsgálatok túlnyomó többségének átlagos követési ideje több mint 2 év volt.

Irodalmi áttekintésünkből kiderült, hogy a coccygectomiával kezelt 742 beteg közül 623-nak volt kiváló vagy jó eredménye (84,0%). A szerzők egy része vizuális analóg skálát (VAS) és az Oswestry fogyatékosság indexet (ODI) használt eredményeik értékeléséhez3,5, 6, 13, 16, 22, 23, 27). Perkins és mtsai. 23), illetve Hodges és mtsai. 13) a VAS 8,3-ról 4,5-re, illetve 7,3-ról 3,6-ra csökkent. Hasonlóképpen az ODI csökkenése 35,6-ról 12,5-re, illetve 55-ről 36-ra csökkent. Cebesoy és mtsai. 5) azt is megjegyezték, hogy a VAS csökkenése az idő előrehaladtával a műtét előtti 5,18-ról 6,18-ra 6,18-ra és 2,94-re, illetve 12,7-nél 24 hónapra 2,76-ra emelkedett. Kerr és mtsai. 16) arról számoltak be, hogy az eredmény idővel tartósnak tűnt, és nem függ a fájdalom okától. Perkins és mtsai. 23) csak 54% -ról számoltak be jó eredménnyel (7/13), valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy betegeik többségének lumbális gerincvelői rendellenességei is voltak (10/13).

Az áttekintett sorozat szövődményességi rátája 0 és 50% között változott, 5,26,27). Öt tanulmány kivételével a posztoperatív szövődményekre utaltak (8, 17, 29, 31, 32). Az összes sebfertőzés aránya 10,0% volt (64 eset). Az Escherichia coli és a Staphylococcus aureus voltak a leggyakrabban regisztrált baktériumok ezekben a sorokban, mikrobiológiai eredményekről számoltak be. Ezenkívül volt 2 hematoma, 6 seb dehiscence, amely további műtéti kezeléshez vezetett, 3 tartós vízelvezetés és 6 késleltetett gyógyulás. Négy esetben (0,6%) végeztek újrakezdést a maradék coccyx vagy a keresztcsont disztális szaruhártyájának kivágása céljából végzett újrakezdés után. Az összes komplikáció aránya 13,3% volt.

Coccygectomia sorozat az UCDMC-n

Az átlagos betegek életkora 42 év volt (25-78 év közötti tartományban), a férfiak és nők aránya 1: 4 volt. A műtét előtt a beteg által jelentett tünetek medián időtartama 24 hónap volt. A betegek 58% -a kipróbálta a szteroidok és/vagy érzéstelenítők helyi injekcióit a műtét előtt. Utánkövető telefonos felmérést csak 26 betegnél lehetett elérni a teljes sorozatból (42,6%). A coccygodynia leggyakoribb oka a közvetlen trauma volt, amelyet 15 betegnél regisztráltak (57,7%). Az idiopátiás coccygodynia 8 eset volt (30,8%). Megjegyzendő, hogy három eset (11,5%) esophagectomia, ágyéki fúzió és ágyéki diskectomia után alakult ki (egyenként 1 eset). A nyomon követés medián időtartama a műtét időpontjától számítva 37 hónap volt (2-133 hónap). A betegeket laterális sacrococcygealis röntgenfelvételekkel értékelték. A 26 válaszadó közül a coccyxet a Postacchini és Massobrio által leírt séma szerint osztályoztuk 24 betegnél (2. táblázat). Ezek közül a coccyges közül hét I. típusú (29,2%), hét II. Típusú (29,2%), kettő III. Típusú (8,3%) és hét IV. Típusú (29,2%).

A "kiválónak", "jónak", "tisztességesnek" és "gyengének" minősített betegek száma 13, 9, 2, illetve 2 volt. A kedvező (kiváló vagy jó) eredmény 84,6% volt. A válaszadók 31% -a állította, hogy téves diagnózist kaptak arról, hogy valamilyen más kóros állapot magyarázza a coccygodynia-t. A válaszadók 85% -a kijelentette, hogy ugyanazon helyzet esetén újra átesik a műveleten. A válaszadók 96% -a hamarabb elvégezte volna az eljárást, ha lehetőséget kapott volna rá, és 85% -a másoknak ajánlaná a műtétet. Az ön által bejelentett VAS pontszámot jelentősen javította a műtét. A műtét előtti átlagos VAS pontszám 9,6 ± 0,8, a műtét után pedig 3,1 ± 3,1 (p 1. táblázat). A coccygealis konfigurációk négy típusát írta le Postacchini és Massobrio: I. típusú (normális, kissé előre hajló, az általános populáció 68% -ában látható), II. Típusú (hajlítottabb, egyenesen előre), III. Típusú (élesen szögelt) és IV. típus (subluxált) 24). A coccygodynia esetében a betegek ritkábban rendelkeznek I. típusú (31%), és nagyobb eséllyel III. És IV. A sacrococcygealis ízület fúziója hajlamosító tényezőnek tűnik a coccygealis fájdalomban (51% versus 37% a coccygodynia nélküli embereknél 24). Dinamikus laterális sacrococcygealis röntgenfelvételeket használnak az álló és a fájdalmas ülés közötti változások összehasonlítására. A coccygodynia-ban szenvedő betegek körülbelül 70% -ánál látható a radiográfiai instabilitás, amelyet a hátsó subluxáció és a hipermobilitás (a sacrococcygealis vagy intercoccygealis anguláció> 20 ° -a mutat) (2. ábra). Radiográfiai instabilitást mutattak, hogy jó vagy jó eredményeket jelezzenek a coccygectomia után.