A legjobb nemzetközi újságírás. Végül angolul.

Lépést tartani a világgal.

Kitörni a buborékból.

A mi kifejezetten nemzetközi napi hírlevél

előfizetéshez!
Kérjük, ellenőrizze e-mailjét a megerősítéshez!

MINSK - A belarusz parlament alsóházának november 17-i választása után független megfigyelők és ellenzéki politikusok egyhangúlag értékelték ezt a kampányt Alekszandr Lukasenko uralma 25 évének egyik legpiszkosabbjának. Fehéroroszország 65 éves elnöke ismét bebizonyította, hogy nem fogja igazítani országa fejlődésének keleti dőlését: a Nyugat demokratikus értékei egyértelműen sokkal jobban megijesztik, mint az oroszországi anschluss fenyegetése.

Az ellenzéki kampányokat, a televíziós programokat és az írott sajtót durván cenzúrázták, vagy egyáltalán betiltották, ha bármilyen közvetlen támadást észleltek Lukasenko ellen. A részvételi adatokat jelentősen túlértékelték, a független megfigyelőket törölték, a szavazatok számlálásának folyamata pedig teljesen átláthatatlan volt. "Ezek a választások a demokratikus kötelezettségvállalások teljes be nem tartását mutatták be" - mondta Margaret Soderfelt, a választásokat figyelemmel kísérő Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) helyi missziójának vezetője.

Úgy tűnik, hogy a parlament végleges összetétele nem hordoz igazi politikai súlyt: 110 hűséges képviselő és egyetlen ellenzéki sem került be az alsóházba. A figyelem csak az új arcra volt fenntartva: Maria Vasilevich, a 22 éves "Miss Belarus-2018".

A választás eredménye hideg zuhanyként jött létre minden optimistának, aki a fokozatos demokratizálódásról álmodik. Egy minimális tisztességes bólintás és 3 vagy 4 ellenzéki tag parlamenti felvétele elegendő lehet ahhoz, hogy segítsen az Európai Unióval folytatott tárgyalásokon. A belorusz hatóságok azonban úgy döntöttek, hogy nincs ilyen szükség.

ketten

Megszámláljuk a hangokat a 2019. júliusi, ukrajnai parlamenti választásokon - Fotó: Vyacheslav Madiyevskyy/Ukrinform/ZUMA

Öt nappal a választások előtt Lukasenko hivatalos látogatást tett Bécsben. Az osztrák út a belorusz vezető csak egy második útja volt Európában az elmúlt 10 évben, a 2016. évi pusztán jelképes római látogatás után. Minden ok meg volt arra, hogy többet várjunk a mostani osztrák látogatástól, mert Fehéroroszországnak a Kreml rendkívüli nyomása van, és nagyon szüksége van nyugati támogatásra, beleértve a pénzügyi támogatást is. Az osztrák legfelsõbb tisztviselõkkel való találkozók azonban jelentéktelennek bizonyultak, mivel Lukasenko fõként a belorusz rendet és fegyelmet hirdette, és meggyõzte a beszélgetõpartnereket arról is, hogy minden rendben van az emberi jogokkal hazájában.

Természetesen senki nem számított arra, hogy Lukasenko Bécsben bejelenti Fehéroroszország EU-csatlakozási szándékát. De például kijelenthette volna, hogy hajlandó moratóriumot bevezetni a halálbüntetésre, hogy csatlakozzon az Európa Tanácshoz (Fehéroroszország az egyetlen európai ország, amely nem tagja az Európa Tanácsnak). Lukasenko azonban világossá tette, hogy a pályán nem lesz változás. "Nem kérjük az Európa Tanácsot. Ha elvisz minket, köszönöm. Ha nem, akkor várunk. Ne szabjon feltételeket nekünk" - mondta a belorusz elnök.

Ennek ellenére Lukasenko a Kremlrel is élezte a hangját, azzal fenyegetve, hogy nem hajlandó aláírni Moszkvával az integrációs megállapodást. "Ha alapvető kérdéseink nem oldódnak meg (a szénhidrogének ellátása, az áruink megfelelő piacainak megnyitása, az akadályok eltávolítása stb.), Akkor nem lehet útitervet aláírni" - mondta.

Az orosz ambíciókkal szemben egyre nagyobb az aggodalom az ország szuverenitása miatt.

A belarusz társadalomban az orosz ambíciókkal szemben egyre nagyobb az aggodalom az ország szuverenitása miatt. A Krím 2014-es bekebelezése után a belorusz elnök rájött, hogy Putyin valós fenyegetést jelent. De Lukasenko számára Moszkva csak az egyik fenyegetést jelent hatalmára a Nyugattal és a hazai ellenzékkel együtt. És Oroszországot tarthatja a legkevesebb veszélynek.

Sőt, a mai Oroszország mentalitása megegyezik Alekszandr Lukasenkóval: a hatalom kultusza, az emberi jogok megvetése, a nyugatellenesség és a Szovjetunió iránti bizonyos nosztalgia.

Tehát mit mondott nekünk ez a legutóbbi és különösen a mocskos választási kampány? Úgy tűnik, hogy Lukasenko ideges. Amikor a belorusz rezsim magabiztosnak érezte magát, megengedhette magának, hogy legalább úgy tegyen, mintha a liberalizáció felé hajolna, és néhány kritikust beengedne a parlamentbe, ahogy 2016-ban tette. Most a hatalomátvétel tényleges veszélye fenyeget, a gazdasági kilátások homályosak, és maga Lukasenko, sokáig elvesztette hitét abban, hogy a nép valóban támogatja őt.

Így minden szabadság megijeszti, és csak egy megoldás lehet: húzza meg a csavarokat az ország belsejében, miközben a lehető legjobb üzletről tárgyal a Kremlrel.

* A szerző független belorusz újságíró