Csatorna harcsa

Ictalurus punctatus (Rañnesque, 1818)

Hűvös tények

A csatorna harcsa legrégebbi életkora 24 év. A csatornás harcsa legnehezebb életkora 26,3 kg (57,9 font). A csatorna harcsa albínó formája nagyon népszerű az akvárium kereskedelemben. Csatornaharcsát vezettek be az Egyesült Államok egész területén, hogy rekreációs lehetőségeket biztosítsanak a horgászok számára.

csatorna

MÉRET: A csatornás harcsa közös hossza 57 cm (22 hüvelyk), a leghosszabb maximális hossza 132 cm (52 ​​hüvelyk).

VÁLASZTÁS: A Csatorna-harcsa hatótávolsága Dél-Kanadától Észak-Mexikóig terjed. Az Egyesült Államok központi vízelvezetésén belül találhatók.

Élőhely: A felnőtt csatornás harcsa a folyókat és patakokat lakja. Inkább a tiszta, jól oxigénes vizeket kedvelik, de tavakban és tározókban is élhetnek.

TÁPLÁLKOZÁS: A csatornás harcsa elsősorban kicsi madarakkal, rákokkal (rákfélék), kagylókkal és csigákkal, vízi rovarokkal és apró emlősökkel táplálkozik. Még arról is beszámolnak, hogy a csatorna harcsa apró madarakat eszik.

Természettudomány

A hímcsatorna harcsa ívási időszakban sötétedik, és vastag betétet képez a feje tetején. A női csatornás harcsa hűvös vizet és rövid napi hosszúságot igényel a téli hónapokban a megfelelő petesejt-fejlődés érdekében. A csatorna harcsa a szélességtől függően ívik április és július között, amikor a hőmérséklet eléri a 27 vagy 28 Celsius fokot (80–82 Fahrenheit fok).

Az ívó harcsa pár mélyedést fog ásni a folyó vagy a patak fenekén, vagy egy megfelelő felszín alatti üreget talál a petesejtek elhelyezésére, amelyet aztán a hím harcsa őriz. A tojás inkubálása a víz hőmérsékletétől függően 3-8 napig tart. A csatorna harcsa lárvák kifejlődése 12-16 napig tart.

Megőrzés

A csatorna harcsa sem szövetségileg nem szerepel, sem pedig nem fenyeget. A csatorna harcsa népszerű szabadidős terület, amelyet az állami szabadidős vadászatra vonatkozó előírások kezelnek.

A csatorna harcsa, ha nem őshonos vizekbe kerül, negatívan befolyásolhatja az őshonos tengeri fajokat, mivel ilyen opportunista táplálkozók. Végül versenyezhetnek az őshonos élőhelyekkel és táplálékkal kapcsolatban.