Teszt azonosító: DGGL
Gliadin (dezaminált) antitest, IgG, szérum

Hasznos: Klinikai rendellenességeket vagy beállításokat javasol, ahol a teszt hasznos lehet

Celiaciában gyanús betegek értékelése; ide tartoznak a cöliákiával kompatibilis tünetekkel rendelkező betegek, az atipikus tünetekkel rendelkező betegek és a fokozott lisztérzékenységi egyének

gliadin

A gluténmentes étrenddel történő kezelésre adott válasz értékelése

Tesztelő algoritmus Meghatározza azokat a helyzeteket, amikor a teszteket hozzáadják a kezdeti sorrendhez. Ez magában foglalja a reflexet és a további vizsgálatokat.

A következő algoritmusok állnak rendelkezésre a Speciális utasításokban:

Klinikai információk Megvitatja a fiziológiát, a patofiziológiát és az általános klinikai szempontokat, mivel ezek egy laboratóriumi vizsgálathoz kapcsolódnak

A lisztérzékenység (gluténérzékeny enteropathia, lisztérzékenység) immunmediált gyulladásos folyamatból származik, amely genetikailag fogékony egyéneknél fordul elő búza-, rozs- vagy árpafehérjék elfogyasztása után. (1) A lisztérzékenységi gyulladás elsősorban a a vékonybél, amely villos atrófiához vezet. (1) A gyomor-bélrendszeri gyulladással kapcsolatos gyakori klinikai megnyilvánulások közé tartozik a hasi fájdalom, felszívódási zavar, hasmenés és/vagy székrekedés. (2) A lisztérzékenység klinikai tünetei nem korlátozódnak a gyomor-bél traktusra. A cöliákia egyéb gyakori megnyilvánulásai közé tartozik a növekedés elmulasztása (késleltetett pubertás és alacsony termet), vashiány, visszatérő magzati veszteség, csontritkulás, krónikus fáradtság, visszatérő aftos szájgyulladás (rákfekély), fogzománc hipoplazia és dermatitis herpetiformis. (3) Betegek a lisztérzékenység esetén neuropszichiátriai megnyilvánulások is előfordulhatnak, beleértve az ataxiát és a perifériás neuropathiát, és fokozottan veszélyeztetettek a non-Hodgkin-limfóma kialakulására. (1,2) A betegség más klinikai rendellenességekkel is társul, beleértve a pajzsmirigy-gyulladást, az I. típusú cukorbetegséget, Down-szindróma és IgA-hiány. (1,3)

A lisztérzékenység általában a családokban fordul elő; a cöliákiában szenvedő családtagokkal rendelkező személyek fokozottan veszélyeztetettek a betegség kialakulásában. A genetikai érzékenység specifikus HLA markerekkel függ össze. Az Egyesült Államokban a lisztérzékenységben szenvedő egyének több mint 97% -a rendelkezik DQ2 és/vagy DQ8 HLA markerekkel, szemben az általános populáció körülbelül 40% -ával. (3)

A lisztérzékenység végleges diagnosztizálásához jejunális biopszia szükséges, amely bizonyítja a villous atrophiát. (1-3) Tekintettel a biopszia invazív jellegére és költségeire, szerológiai tesztek alkalmazhatók olyan személyek azonosítására, akiknek nagy a valószínűsége a lisztérzékenységnek. Mivel a lisztérzékenység diagnózisának megállapításához egyetlen laboratóriumi tesztre sem lehet teljesen támaszkodni, a pozitív laboratóriumi eredményekkel rendelkező személyeket vékonybél biopsziára kell irányítani, ezzel csökkentve a felesleges invazív eljárások számát. A lisztérzékenység számos autoantitesttel társul, beleértve az endomiás, a szöveti transzglutamináz (tTG) és a dezamidált gliadin antitesteket. (4) Bár ezen antitestek IgA izotípusa általában túlsúlyban van a lisztérzékenységben, az egyének IgG izotípusokat is termelhetnek, különösen, ha (2) A legérzékenyebb és legspecifikusabb szerológiai tesztek a tTG és a deamidált gliadin antitestek.

A módosítatlan gliadin fehérjék elleni IgA és IgG antitestek vizsgálata már nem ajánlott, mivel ezek a tesztek alacsony érzékenységűek és specifikusak a lisztérzékenységre; a legújabb vizsgálatok azonban olyan specifikus B-sejt-epitópokat azonosítottak a gliadin-molekulán, amelyek a szöveti transzglutamináz enzimmel deamidálva fokozott érzékenységet és specifitást mutatnak a lisztérzékenységre. (5,6) A deamidált gliadin antitestek, IgA és IgG tesztje cserélje ki a régebbi gliadin antitest teszteket, amelyeket a Mayo Klinikán abbahagytak. A DGLDN/Gliadin (deamidált) antitestek értékelése, az IgG és az IgA, a szérum a kezeletlen, biopsziával igazolt cöliákia esetén összehasonlíthatóak voltak a TSTGP/Tissue Transglutaminase (tTG) antitestekkel, az IgA és az IgG Profile szérummal egy közelmúltbeli tanulmányban a Mayo Klinikán végezték. (5)

A lisztérzékenység kezelése a gluténmentes étrend fenntartása. (1-3) A legtöbb betegnél, aki betartja ezt az étrendet, a társult autoantitestek szintje csökken és javul a villous atrophia. Ez általában a klinikai tünetek javulásával jár. Értékelés céljából a lisztérzékenység diagnosztizálásához elrendelt összes szerológiai vizsgálatot el kell végezni, amíg a beteg gluténtartalmú étrendet tart. Miután a beteg megkezdte a gluténmentes étrendet, a szerológiai vizsgálat megismételhető a kezelésre adott válasz értékelésére. Néhány betegnél akár 1 év is eltelhet, amíg az antitest titerek normalizálódnak. A folyamatosan emelkedett eredmények a gluténmentes étrend rossz betartására vagy a refrakter celiakia lehetőségére utalnak. (1)

Lásd a lisztérzékenység diagnosztikai tesztelési algoritmusát a Speciális utasításokban a celiakia gyanúja esetén javasolt megközelítéshez.

Algoritmus áll rendelkezésre a beteg kezelésre adott reakciójának nyomon követésére, lásd: Celiac Disease Rutin kezelés Monitoring Algoritmus a Speciális utasításokban.

Referenciaértékek Leírja a referencia intervallumokat és a vizsgálati eredmények értelmezéséhez szükséges további információkat. Adott esetben tartalmazhat intervallumokat életkor és nem alapján. Az intervallumok Mayo-eredetűek, hacsak másként nem jelöljük meg. Ha értelmező jelentést nyújtunk be, a referenciaérték mező ezt fogja megadni.

A referenciaértékek minden korosztályra vonatkoznak.

Értelmezés Információt nyújt a teszt eredmények értelmezéséhez

A deamidált gliadin antitestek (IgA vagy IgG) pozitív eredményei összhangban vannak a lisztérzékenység diagnózisával.

A negatív eredmények a lisztérzékenység csökkenésének valószínűségét jelzik.

A gluténmentes étrenddel történő kezelést követően a dezamidált gliadin antitestek (IgA vagy IgG) csökkenő szintje összhangban áll az étrend betartásával. A magas antitestszint tartóssága az étrendi kezelést követően az étrend rossz betartására vagy refrakter betegség jelenlétére utal.

Figyelmeztetések Megvitatja azokat a körülményeket, amelyek diagnosztikai zavart okozhatnak, beleértve a nem megfelelő mintagyűjtést és -kezelést, a nem megfelelő tesztválasztást és a zavaró anyagokat

A deamidált gliadin antitestek mérésére nem szabad kizárólag a lisztérzékenység diagnózisának megállapításához vagy kizárásához támaszkodni.

Ez a teszt nem rendelhető el a TSTGP/Tissue Transglutaminase (Ttg) antitestek, az IgA és az IgG profil, a szérum helyettesítésére.

Klinikai referencia-ajánlások a klinikai jellegű mélyreható olvasáshoz

1. Green PH, Cellier C: Celiac betegség. New Eng J Med 2007; 357: 1731-1743

2. Green PH, Jabri B: Celiac betegség. Annu Rev Med 2006; 57: 207-221

3. Harrison MS, Wehbi M, Obideen K: Celiakia: Gyakoribb, mint gondolnád. Cleve Clinic J Med, 2007; 74: 209-215

4. Dale JC, Homburger HA, Masoner DE, Murray JA: Frissítés a lisztérzékenységről: Új szabványok és új tesztek. Mayo Communique 2008; 33 (6): 1–9

5. Rashtak S, Ettore MW, Homburger HA, Murray JA: A deamidált gliadin antitestek összehasonlító hasznossága a lisztérzékenység diagnosztizálásában. Clin Gastroenterol Hepatol, 2008. ápr.; 6 (4): 426-432

6. Sugai E, Vazquez H, Nachman F és mtsai: A szintetikus gliadinnal kapcsolatos peptidek antitestjeinek tesztelésének pontossága lisztérzékenységben. Clin Gastroenterol Hepatol 2006; 4: 1112-1117