Diabetes Insipidus

Amikor a legtöbb ember a cukorbetegségre gondol, akkor a vércukorszintre, az inzulinra és az elhízásra gondol. A cukorbetegségnek ez a formája Diabetes Mellitus néven ismert, amely két típusban fordul elő: I. típusú vagy fiatalkori cukorbetegség és II. Típusú vagy felnőttkori diabétesz. A cukorbetegség mindkét típusa magában foglalja a hasnyálmirigyet, a mirigyet, amely inzulint termel, amely segíti testünket a vércukor energiafelhasználásában. Ennek a mirigynek a meghibásodása a genetika következménye lehet, akárcsak az I. típus, vagy az inaktivitás és az elhízáshoz vezető túlsúlyos életmód, ami nagyobb kockázatot jelent számunkra a II. Sok ember azonban nem biztos, hogy annyira ismeri a Diabetes Insipidus-t. A DI és a DM teljesen független, de sok ugyanazon tünet jelentkezhet .

Testünk egy komplex hormonrendszert használ a hidratáció és a szomjúság szabályozására. Az antidiuretikus hormon (ADH), más néven vazopresszin, az agy hipotalamuszában termelődik, és az agyalapi mirigyben tárolódik. Ezután az agyalapi mirigy felszabadítja az ADH-t a vesékbe, megakadályozva, hogy túl sok vizet szűrjenek ki a vérből. Jellemzően a legtöbb víz visszaszívódik a testbe, és csak egy része koncentrálódik a vizeletbe. A legtöbb egészséges felnőtt napi 1,5–2,5 liter vizeletet termel. Azonban a Diabetes Insipidus-ban szenvedő betegek súlyosságától függően napi 2–20 liter vizeletet termelhetnek, és a menés szükségességének gyakorisága megzavarhatja az alvást, vagy akár ágyhoz vezethet. Ennek eredményeként a DI leggyakoribb tünetei a tartós szomjúság, a hígított vizelet túlzott termelődése és a gyakori vizelés vagy a polyuria. Ilyen folyadékveszteség esetén a DI-ben szenvedők könnyen kiszáradhatnak, ha nem tudnak elegendő folyadékot inni az elveszett pótlásához. Kiszáradás esetén letargia, megmagyarázhatatlan gyengeség vagy izomfájdalom tüneteit érezheti.

A Diabetes Insipidus szintén két fő formára oszlik: központi és nephrogénre. A központi DI arra utal, hogy az agyalapi mirigy nem képes felszabadítani a tárolt ADH-t a vesékbe. Ez általában az agyalapi mirigy vagy a hipotalamusz károsodásának eredménye, és fejsérülés, fertőzés, műtét vagy akár genetika okozhatja. A kezelés magában foglalja a dezmopresszinnek nevezett szintetikus hormon alkalmazását, amely elnyomja a vesék túl sok vizelettermelését. Ennek eredményeként a dezmopresszint szedőknek csak szomjas állapotban szabad vizet inniuk, hogy megakadályozzák a víz felépülését a szervezetben. A dezmopresszin injekcióként, pirulaként vagy orrsprayként írható fel.

A nefrogén DI azt jelenti, hogy a vese nem fogékony az ADH hormonra, és ismét túl sok vizet szűr le a véráramból. Ez bizonyos gyógyszerek, például lítium, hosszú távú alkalmazása, vagy krónikus betegségek, például policisztás vesebetegség, sarlósejtes betegség, veseelégtelenség vagy genetikai rendellenesség után következhet be. A központi DI-vel ellentétben a nephrogén DI nem kezelhető dezmopresszinnel. Fel lehet írni helyettük hidroklorotiazidot (HCTZ) vagy indometacint. A dezmopresszinhez hasonlóan az embereknek is csak szomjas állapotban szabad inniuk, máskor nem, hogy megakadályozzák a vízmérgezést és az elektrolit-egyensúlyhiányt.

A Diabetes Insipidus két másik kevésbé elterjedt formája a Dipsogenic DI és a Gestational DI. A dipsogén DI a hipotalamusz szomjúságmechanizmusának károsodásának eredménye lehet, ami a szomjúság és a folyadékbevitel rendellenes növekedéséhez vezet, ami elnyomja az ADH termelést és növeli a vizelettermelést. Következésképpen a Dipsogenic DI-ben szenvedőknél nagyobb a kockázata a vízmérgezésnek a vér nátrium- és elektrolit-egyensúlyhiánya miatt. A terhességi DI a placenta által előállított enzim miatt következik be, amely károsítja az anya ADH-ját.

Néhány teszt elvégezhető a Diabetes Insipidus diagnosztizálására, beleértve a vizeletvizsgálatot és a vízhiányt. A vizeletvizsgálat fizikailag és kémiailag is megvizsgálja a vizelet koncentrációját a vízháztartás meghatározásához. A vízmegvonási teszt során az orvos néhány órával a beteg előtt tartózkodik a folyadékbeviteltől. Ezután megmérik a beteg testtömegét, vizeletmennyiségét, valamint a vizelet és a vér koncentrációját. Ezenkívül MRI-t is lehet végezni az agyalapi mirigy vagy a hipotalamusz mirigyének károsodásának vizsgálatára, vagy genetikai vizsgálatra, ha genetikai rendellenesség gyanúja merül fel. A gyermekek vagy csecsemők genetikai rendellenesség következtében Diabetes Insipidus-ban szenvedhetnek, és jellemzően szokatlanul nedves pelenkák, megmagyarázhatatlan fussiness, hányás, láz, hűvös végtagokkal rendelkező száraz bőr, lassított növekedés vagy fogyás tüneteit tapasztalhatják. Ha Ön vagy gyermeke a Diabetes Insipidus tüneteit tapasztalja, forduljon orvoshoz a megfelelő vizsgálatok és diagnózis érdekében. Ezt az állapotot a legtöbb ember kezelheti megfelelő diagnózissal és kezeléssel.