Diéta, testmozgás és a metabolikus szindróma

Christos Pitsavos

1 Első Kardiológiai Klinika, Orvostudományi Kar, Athén Egyetem, Athén, Görögország

Demosthenes Panagiotakos

2 Táplálkozási és Dietetikai Tanszék, Harokopio Egyetem, Athén, Görögország

Michael Weinem

3 Biomedical Diabetes Research Society, Duisburg, Németország

Christodoulos Stefanadis

1 Első Kardiológiai Klinika, Orvostudományi Kar, Athén Egyetem, Athén, Görögország

Absztrakt

A metabolikus szindróma olyan anyagcsere-rendellenességek kombinációja, mint például a dyslipidaemia, a magas vérnyomás, a glükóz tolerancia romlása, a kompenzáló hiperinzulinémia és a has körüli zsírképződésre való hajlam. A metabolikus szindrómában szenvedő egyéneknek nagy a kockázata az érelmeszesedésnek, következésképpen a szív- és érrendszeri betegségeknek. Számos epidemiológiai vizsgálat és néhány klinikai vizsgálat eredményeként azonban felvetődött, hogy a metabolikus szindrómában szenvedő emberek számára előnyös lehet az intenzív életmód-módosítás, ideértve az étrend megváltoztatását és a fizikailag aktívabb életmódot. Ebben az áttekintésben összefoglaljuk az étrend és a fizikai aktivitás hatásait a metabolikus szindróma kialakulására.

A metabolikus szindróma meghatározása

A metabolikus szindróma az anyagcserezavarral és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának fokozott kockázatával járó állapotok összessége. Ebbe a kategóriába tartoznak az olyan állapotok, mint a diszlipidémia, a magas vérnyomás, a csökkent glükóz tolerancia és a hasi zsír felhalmozódása [1-5]. A vizsgálatok célja a kapcsolódó állapotok mennyiségi meghatározásának felállítása volt. Ezek az erőfeszítések azonban többféle definícióhoz vezettek, amelyek részben következetlenek és vitatottak.

Ma már általánosan elfogadott vélemény, hogy a magas vérnyomás, az elhízás és a dyslipidaemia kezelésének elsősorban súlycsökkentő diétákon és testmozgási programokon kell alapulnia a fizikai aktivitás növelése és a tünetek előrehaladásának enyhítése érdekében. Ebben az áttekintésben összefoglalót és értékelést mutatunk be a metabolikus szindrómában történő beavatkozásokról, valamint az étrendről és a testmozgásról szóló epidemiológiai vizsgálatokról a metabolikus szindróma (vagy cukorbetegség, amely a szindróma kialakulásához vezethet) összefüggésében.

A metabolikus szindróma epidemiológiája

Az étrend szerepe a metabolikus szindróma kezelésében

Az NCEP ATPIII terápiás életmódbeli változásokat (TLC) javasolt a metabolikus szindróma prevalenciájának csökkentése érdekében [11]. Az életmódbeli szokásokkal kapcsolatos számos tényező közül az étrend jótékony hatását számos klinikai és epidemiológiai tanulmány már kiemelte [19–29]. Az elmúlt évtizedekben egyre több tudományos bizonyíték merült fel arra vonatkozóan, hogy az egészséget védő hatások érhetők el gyümölcsökben, zöldségekben, hüvelyesekben és teljes kiőrlésű gabonákban gazdag étrendekből, amelyek halat, diót és alacsony zsírtartalmú tejtermékeket tartalmaznak. Az ilyen étrendeket nem kell korlátozni a teljes zsírfogyasztásban, mindaddig, amíg az energiafogyasztás nem haladja meg a kalóriakiadást, és ha túlnyomórészt olyan növényi olajokat emelnek ki, amelyekben alacsony a telített zsírok és a részben hidrogénezett olajok tartalma. Mivel a specifikus tápanyagok bevitele eltérő hatással lehet a metabolikus szindróma jellemzőinek kialakulására, a következő szakaszok külön tápanyagcsoportokra összpontosítanak, hogy tisztázzák szerepüket a betegségekben és a kezelésben.

Tápanyagok és a metabolikus szindróma

A szénhidrátfogyasztás kritikus tényező volt, amelyet a súlygyarapodás, az elhízás, a cukorbetegség és számos más betegség okozott. Fontos felismerni, hogy ezek a problémák a nem megfelelő szénhidrátok, például az egyszerű cukrok (azaz az asztali cukor) felesleges fogyasztásával járhatnak, de a komplex szénhidrátokkal nem. Az étrendben nagy mennyiségű komplex szénhidrát (például burgonya, kenyér, kukorica stb.) Ajánlott.

A magas rosttartalmú étrend az elmúlt években jelentős figyelmet kapott, mivel összefüggésbe hozható számos anyagcserezavar, például magas vérnyomás, cukorbetegség, elhízás, valamint szívbetegség és vastagbélrák csökkenésével.

A zsír egy általános kifejezés, amely olajokra, zsírokra és viaszokra utal. A napi energiafogyasztás általában 30% zsírból áll, de ezeknek a kalóriáknak legfeljebb 10% -ának telített (állati) zsírokból kell származnia. A maradék energiát többszörösen vagy egyszeresen telítetlen olajokból kell nyerni [27]. A telített zsírok elősegítik a diszlipidémiákat és következésképpen az aterogenezist. A többnyire növényi olajokból, például pórsáfrány-, kukorica-, olíva- és szójaolajból nyert telítetlen zsírok fogyasztása megakadályozhatja a súlyos rendellenességeket, például az aterogenezist, a magas vérnyomást és következésképpen a metabolikus szindrómát.

Táplálkozási tanulmányok azt sugallják, hogy a jó egészség érdekében csak viszonylag kis mennyiségű fehérjére van szükségünk. A felnőttekre vonatkozó követelmények 0,8 gramm/testtömeg-kilogramm. A megnövekedett fehérjebevitel káros lehet az elhízott és vesebetegségben szenvedők számára [30]. A táplálkozási szokásokat a metabolikus szindróma vagy a kapcsolódó állapotok összefüggésében értékelő vizsgálatok összefoglalását lásd az 1. táblázat 1. táblázatában.