Diétás fehérjebevitel máj encephalopathiás és cirrhosisos betegeknél: az NSW és az ACT jelenlegi gyakorlata

Témák

Absztrakt

A májcirrhosisban és a máj encephalopathiában szenvedő betegek táplálékfehérje-bevitelének korlátozása az 1970-es és 1980-as években általános gyakorlattá vált, de nem volt egyértelműen bizonyítékokon alapuló.1 Ebben az időszakban a portoszisztémás shunt műtéti létrehozása volt az egyetlen sikeres oesophagogastricus varikáció vérzéses terápiája. E művelet után néhány betegnél jelentős máj-encephalopathia alakult ki annak eredményeként, hogy a fehérjeben gazdag vér a gasztrointesztinális traktusból a hepatocitáktól távol került. Ebben a környezetben a fehérje-korlátozás csökkentette a máj encephalopathiáját, de a fehérje-korlátozás gyakorlatát kiterjesztették az összes cirrhosisban szenvedő beteg kezelésére, akiknél hepatikus encephalopathia alakult ki. A hepatológiai tankönyvek akkoriban az étkezési fehérje szigorú korlátozását ajánlották, napi 0–40 g fehérje.2

A cirrhosis patofiziológiájának fokozott megértése azt mutatta, hogy a legtöbb cirrhosisban szenvedő betegnek nincs magas szintű portoszisztémás manőverezése, és hogy ezeknél a betegeknél a fehérje korlátozása nincs hatással a máj encephalopathiájára.

Az Európai Társaság a Klinikai Táplálkozás és Anyagcsere (ESPEN) által 1997-ben3 kiadott irányelvek3 magasabb fehérjebevitelt ajánlottak ezeknek a betegeknek (Box). Egy nemrégiben végzett randomizált, kontrollált vizsgálat, amely összehasonlította a magas (1,2 g fehérje/testtömeg-kilogramm naponta) és az alacsony (0,5 g fehérje/testtömeg-kilogramm/nap) fehérje-étrendet a máj encephalopathiában szenvedő betegeknél, egyértelműen kimutatta, hogy az alacsony fehérjetartalmú étrend növeli a fehérje mennyiségét katabolizmus és a májbetegség korlátozása a máj encephalopathiája alatt nem gyakorolt jótékony hatást. Ezenkívül Nielsen és munkatársai tanulmányai kimutatták, hogy a fokozott fehérjebevitel mellett a cirrhosisban szenvedő betegeknél nagyon hatékony a fehérje-visszatartás, és hogy a megnövekedett fehérjebevitel nem eredményezett máj encephalopathia.5

A brit dietetikusok körében végzett felmérés szerint 58% -uk az ESPEN irányelvek közzététele után egy évvel továbbra is korlátozta az étkezési fehérje bevitelét a máj encephalo-pathyos betegeknél.

Hasonló felmérést végeztünk az ausztrál kórházakban gyakorló dietetikusokról annak megállapítására, hogy a beutalási területünkön dolgozó dietetikusok táplálkozási tanácsokat nyújtanak-e az előrehaladott májbetegségek táplálkozására vonatkozó ESPEN-irányelveknek megfelelően.

Kidolgoztunk egy kérdőívet, amely a brit tanulmányban használt kérdőív alapján készült. 6 A dietetikusok a Sydney-i Royal Prince Alfred Kórházban (RPAH) kipróbálták, és visszajelzéseik alapján módosították annak fontosságát az ausztrál dietetikai gyakorlat szempontjából. Vizsgálati kohorszunk dietetikusokat tartalmazott az új és dél-walesi állami és magán oktató kórházakban (n = 62) és az ausztrál főváros területén, ahol cirrhosisban szenvedő felnőtt betegek kaptak kezelést. Az RPAH dietetikusait kizárták a felmérésből, mert intenzív oktatási program után már betartották a májbetegségre vonatkozó ESPEN irányelveket.

A cirrhosisban és hepatikus encephalopathiában szenvedő betegek étrendi kezelésére vonatkozó, önadagolással ellátott, retrospektív kérdőív a betegek számát, beutalóit, étrendterápiáját és tünetkezelését, valamint vitamin/ásványi anyag-kiegészítők, orális táplálék-kiegészítők, valamint enterális/parenterális táplálás értékelését végezte. . A kérdőívvel elküldött kísérőlevél megadta a vizsgálat hátterét és a nyomozók elérhetőségeit, és ösztönözte a kérdőív névtelen visszaküldését a mellékelt előre fizetett válaszborítékban. A kérdőívek visszaküldését követelő utólevelet egy hónappal az eredeti postázás után küldték el.

A visszaküldött kérdőíveket a Microsoft Excel 2000-es verziójával (Microsoft Corporation, Redmond, Wash, USA) táblázatoltuk, és az SPSS szoftver 10-es verziójával (SPSS Inc, Chicago, Illinois, USA) elemeztük.

A felmérés elvégzéséhez etikai jóváhagyást adott a Közép-Sydney-i Körzet Egészségügyi Szolgálatának Etikai Felülvizsgálati Bizottsága (RPAH zóna).

A kiküldött 62 kérdőívből 28 (45%) kitöltése, visszaküldése és elemzése történt: a válaszadók 57% -a (16/28) több mint 10 éves tapasztalattal rendelkező dietetikus volt, és a válaszadók 93% -a (26/28) felügyelt dietetikus hallgatók kórházaikban.

A máj-encephalopathia nélküli cirrhosisban szenvedő betegeknél az étkezési fehérje profilaktikus korlátozására irányuló kérelmeket a válaszadók 64% -a kapta meg (18/28); A válaszadók 39% -a (7/18) szerint ez csak alkalmanként vagy ritkán fordult elő. E kérelmek többségét orvosi személyzet kapta.

A válaszadók mindegyike egyetértett abban, hogy nem megfelelő az étkezési fehérje szigorú korlátozása májenzephalopathia nélküli cirrhosisban szenvedő betegeknél, de 21% (6/28) nem ajánlott magas fehérjetartalmú étrendet (> 1 g fehérje/testtömeg-kilogramm naponta).

A válaszadók alig több mint egyharmada (36%; 10/28) magas fehérjetartalmú étrendet ajánlott (> 1 g fehérje/testtömeg-kilogramm naponta) a máj encephalo-pathyos betegeknél. 64 százalék (18/28) úgy gondolta, hogy megfelelő étrendet kell biztosítani vagy mérsékelt fehérjeszegénységgel (napi 0,8 g fehérje/testtömeg-kilogramm) vagy súlyos fehérjeszegénységgel (vita

A közzétett irányelvekkel3, amelyek a magas fehérjetartalmú bevitelt támogatják a cirrhosisban szenvedő betegek számára, aggályosnak találhatjuk azt a megállapítást, hogy a jelenlegi gyakorlat nem követi ezeket az irányelveket. Az alultápláltság, a májbetegség előrehaladásának rendkívül gyakori szövődménye, hátrányosan befolyásolja a betegek kimenetelét. A nem megfelelő étrendi fehérjebevitel nagyon káros hatással van a máj encephalo-pathyjára, 4 tápláltsági állapotára1 és klinikai eredményeire1, 3, 4, 7 ezeknél a betegeknél.

Vizsgálatunknak vannak bizonyos korlátai. 45% -os válaszadási arányunk alacsonyabb volt a vártnál, és mivel kérdőívünk névtelen volt, nincs adatunk a nem válaszadókról. Eredményeink azonban meglehetősen hasonlóak voltak a brit felmérés eredményeivel, 6 ami arra utal, hogy válaszadóink a dietetikusok reprezentatív mintáját képezik. Másrészt kis mintanagyságunk befolyásolhatja eredményeink jelentőségét.

Döntő fontosságú, hogy a fehérjebevitel ne korlátozódjon ad hoc módon, mivel ezeknél a kritikus állapotú, katabolizmussal küzdő betegeknél a szükségtelen fehérje korlátozás tovább csökkenti a karcsú testtömeget. 3, 4 A cirrhosis domináns metabolikus szövődménye a máj glikogén tárolókapacitásának romlása, ami a „gyorsított éhezés” állapota, amelyben a böjt ideje alatt a glükózon kívül más üzemanyag-raktárakat korán toboroznak.7 Elengedhetetlen, hogy a jelenlegi ESPEN májbetegségi irányelveket3 Ausztráliában a klinikai gyakorlatba ültessék át. Ausztrál táplálkozási irányelvek kidolgozása a cirrhosis és a máj encephalopathia diétás kezelésére elősegítené az alultáplált cirrhosisos betegek jövőbeni kezelését.

Táplálkozás krónikus májbetegségben - az 1997-es ESPEN konszenzusos csoport ajánlásai