Néhány fontos betegség a sertéseknél

Mycoplasmal hyopneumoniae

Az enzootikus tüdőgyulladás egy krónikus, világszerte fellépő légúti betegség, amelyet a Mycoplasma hyopneumoniae (M. hyo) okoz. Köhögéshez, csökkent növekedési sebességhez és fokozott érzékenységhez vezet más bakteriális és vírusos fertőzések iránt.

Klinikai tünetek

A száraz, szaggató köhögés az enzootikus tüdőgyulladás legkézenfekvőbb klinikai jele. Ha más baktériumok és/vagy vírusok bonyolítják, a sertések a betegség súlyosabb jeleit mutathatják.

Gazdasági jelentőség

Az M. hyo-val fertőzött sertések növekedési sebessége alacsony, a takarmány konverziós aránya gyengébb lehet, és a levágáskor fokozott a csoportok variációja.

A betegség terjedése

Az M. hyo köhögéssel előállított aeroszolokkal rövid távolságokat terjeszt a fertőzött sertésektől a többi sertésig. A fertőzött anyáktól született malacok gyakran már fertőzöttek leszokásukig.

Irányítás és ellenőrzés

Az M. hyo hatásának csökkentését általában olyan irányítási gyakorlatokkal érik el, amelyek optimalizálják a biológiai biztonságot, a genetikát és a táplálkozást, az oltást és az antibiotikumokat.

Ileitis/PPE

Az ileitis vagy a sertésproliferatív enteropátia (PPE) a növekvő sertések egyik leggyakoribb bélbetegsége. A Lawsonia intracellularis intracelluláris baktérium okozza.

Klinikai tünetek

Az ileitis hirtelen halált, véres és/vagy vizes hasmenést és csökkent súlygyarapodást okozhat.

Gazdasági jelentőség

A betegség gyakran halálos kimenetelű, de a betegség fő gazdasági következményei a boldogulás sikertelensége és más fertőzések iránti fokozott fogékonyság.

A betegség terjedése

Az ileitis az egész állományon át terjedhet a székletbe hullott organizmusoktól, a sertéshordóktól, a madaraktól, a rágcsálóktól és a szennyezett eszközöktől. A környezeti stresszorok, mint például a sertések hűtése, túlmelegedése és keverése, szerepet játszanak a betegség kitörésében.

Diagnózis

Az Ileitis feltételezett diagnózisa olyan klinikai tüneteken alapulhat, mint a vér vagy nyálka jelenléte a hasmenésben, a mortem utáni vizsgálat és a jellegzetes bélelváltozások szövetmintáinak mikroszkópos vizsgálata. A bélnyálkahártyán vagy a székleten végzett speciális laboratóriumi vizsgálatok szintén azonosíthatják a Lawsonia intracellularis jelenlétét.

Kezelés

Az érintett sertések általában jól reagálnak az antibiotikum terápiára. A kezelés leggyakoribb módszerei az ivóvízbe vagy a takarmányba kerülnek, míg az egyes sertések beadhatók.

Irányítás és ellenőrzés

A sertések közötti összes ház mosása és fertőtlenítése, a széklet rendszeres tisztítása és a fertőzött sertések új csoportba kerülésének elkerülése segíthet csökkenteni az ileitis kockázatát.

Sertés-vérhas

A sertés-dizentéria a tenyésztő és a befejező sertések rendkívül fertőző bélbetegsége, amelyet a Brachyspira hyodysenteriae baktériumok okoznak.

Klinikai tünetek

A fertőzött sertések depresszióba eshetnek, csökkent a takarmányfelvételük hasi fájdalom jeleit mutatják és elpusztulhatnak.

A betegség terjedése

A fertőző szervezet ürülékkel ürül, és szennyezett bakancsokkal, járművekkel és rágcsálókkal terjedhet.

Diagnózis

A sertésdizentéria diagnózisa általában arra készteti az állatorvost, hogy sertéseket és/vagy mintákat küldjön be egy speciális diagnosztikai laboratóriumba.

Kezelés

A fertőzött sertéseket a tenyésztésen és az érzékenységen alapuló megfelelő antibiotikummal a lehető leghamarabb kezelni kell.

Irányítás és ellenőrzés

A sertés-dizentéria hatékony ellenőrzésének magában kell foglalnia a kiváló biológiai biztonságot és a rágcsálók elleni védekezést

Mikoplazmózis

A mikoplazmózis a világ számos részén elterjedt a kereskedelmi baromfiiparban. A Mycoplasma gallisepticum (Mg) és a Mycoplasma synoviae (Ms) különös jelentőséggel bír.

Klinikai tünetek

A Mg tipikusan légzőszervi betegségeket okoz; a klinikai tünetek közé tartozhatnak a légzési tünetek, mint például az orrváladékozás, tüsszögés és a sinusitis/kötőhártya-gyulladás, a csökkent teljesítmény mellett.

Ms jelen van a globális baromfiiparban, és a három szindróma bármelyikét eredményezheti, ami a légzőrendszert, az ízületeket vagy a reproduktív traktust is érinti.

A betegség terjedése

A mikoplazma vertikálisan terjedhet a petén keresztül, és vízszintesen is a madarak között.

Diagnózis

A diagnózis felállítható úgy, hogy kimutatja magát a baktériumokat, vagy a madár által a baktériumokra adott válaszként létrehozott antitesteket.

Két fő módszer létezik a mikoplazma baktériumok kimutatására. A leggyakoribb, hagyományos módszer a baktériumok tenyésztése, izolálása és azonosítása; a mycoplasma növekedése nehéz lehet, és némi szakértelmet igényel. A másik módszer molekuláris tesztek, például PCR, qPCR és rt-PCR. Az állat-egészségügyi sebész mintákat gyűjthet élő madarakból vagy az oropharynxből vagy choanalis hasadékból vett tamponokból.

Az antitestek diagnózisa olyan kifinomult laboratóriumi technikákat alkalmaz, mint az RSA, HI vagy ELISA teszt. Ehhez a módszerhez élő madarakból vesznek mintákat.

Irányítás és ellenőrzés

Bizonyos esetekben, például az elsődleges tenyészmadarak és a kereskedelmi tenyészállományok esetében, lehetséges a betegség felszámolása, majd az állomány betegségmentes fenntartása. A nyájok kitágulnak erről a tiszta magról.

Vakcinák állnak rendelkezésre. Az antibiotikumokra időnként szükség van a betegség kezelésében, és csak a diagnózis felállítása után, a rendes állatorvossal konzultálva szabad használni.

Az Ornithobacterium rhinotracheale baktérium által okozott ORT mind csirke, mind pulyka primer és szekunder légúti betegségének oka.

Klinikai tünetek

A klinikai tünetek magukban foglalhatják a légzőszervi tüneteket, például köhögést és tüsszentést, a növekedés csökkenését, a petesejtek termelésének és teljesítményének csökkenését.

A betegség terjedése

A terjedés valószínűleg fertőzött madarakkal vagy aeroszollal való közvetlen érintkezés vagy ivókkal való érintkezés útján valószínű.

Diagnózis

A diagnosztizálás nehéz lehet, és általában az állatorvos által vett mintákkal végzik szakorvosi laboratóriumba történő benyújtás céljából.

Irányítás és ellenőrzés

A jó higiénia és az oltás a betegség megelőzésének eszköze. A kezelés antibiotikumokkal történik a diagnózist követően és állatorvos felügyelete alatt.