A teljes gyapotmag tápértéke

A teljes gyapotmag jó energia-, zsír-, rost- és fehérjeforrás. A teljes gyapotmag átlagosan 96% összes emészthető tápanyagot (TDN), 17% zsírt, 21% nyersrostot és 24% nyersfehérjét tartalmaz szárazanyagra számítva. A teljes gyapotmag viszonylag kevés kalciumot tartalmaz (0,16 százalék), és jó foszforforrás (0,75 százalék).

felhasználása

A vetőmag minősége változhat a gyapotfajtától, a magforrástól vagy a tárolás során felmerülő hőkárosodástól függően. A vetőmag minőségét szintén hátrányosan befolyásolhatja a szántóföldi időjárás - különösen a csapadék és a magas páratartalom, valamint a meleg hőmérséklet párosul - a tenyészidőszak és a betakarítás utolsó részében. A teljes gyapotmag tápértékének pontos meghatározásához takarmányelemzést kell végezni.

Az érett tehenek teljes pamutmagjának ajánlott etetési szintje a testtömeg 0,5 százaléka. A táplálkozás ezen szintjén a zsírbevitel szabályozása szerint a teljes étrend 4 százaléka alatt marad. Ez lehetővé teszi a bendő megfelelő működésének folytatását.

A húsmarhák teljes gyapotmagjának takarmányozási szintjét elsősorban a magas zsírtartalom korlátozza, mint bármely más táplálkozási tényezőt. A zsírtartalom növeli a teljes gyapotmag energiaértékét. Ennek pozitív hatása lehet a női reprodukcióra, mivel a zsír a reproduktív hormonok előfutára. Ha az egész gyapotmagot az ajánlott takarmányszint felett etetik, a zsírfelesleg negatívan befolyásolhatja a bendő működését. Emiatt az ajánlott etetési tartomány fejenként 6-8 font fejenként naponta, ami 1,0-1,3 font zsír.

Egy Grúziában végzett vizsgálat során azt figyelték meg, hogy amikor az érett szarvasmarhákat szabadon választott teljes gyapotmaggal etették, a bevitel szabálytalan volt, fejenként naponta 4 és 11 font között változott. Ez egyenértékű akár napi 1,6 font zsírfogyasztással. Úgy gondolják, hogy a különböző beviteli szintek az egyes állatok közötti zsíranyag-tolerancián alapulnak.

A törzskönyvezett szarvasmarhák az egész gyapotmagot kisebb mennyiségben (az állat testtömegének napi 0,3 százaléka) hasznosíthatják, de nem ajánlott takarmány a megelőző borjak számára. Az egész gyapotmagban alacsony kalciumszint miatt az egész pamutmaggal etetett szarvasmarháknak megfelelő ásványi anyag-kiegészítőkhöz kell hozzáférniük ahhoz, hogy kiegyensúlyozzák az étrend kalcium/foszfor arányát.

Egy másik korlátozó tápfaktor, amellyel az egész pamutmag húsmarhák etetésénél találkoztak, a gosszipol toxikózis. A gosszipol-toxikózis általában a teljes gyapotmag vagy gyapotmagliszt túltáplálásának tulajdonítható. A két lehetőség közül az egész gyapotmag nagyobb mennyiségben táplálható, mint az étkezés, mert a gosszipol lassabban szabadul fel.

A gosszipol-toxikózis fő hatásai a növekedés és a termékenység csökkenése. A férfiak termékenységét negatívan befolyásolhatja az étrendben található gosszipolfelesleg.

A gosszipol az egész gyapotnövényben jelen van, a legnagyobb koncentráció a magban található. A gosszipol két fő formában található megkötötten és szabadon. A megkötött gosszipol kötődik a fehérjéhez, és kevésbé mérgező vagy elérhető, mint a szabad forma.

A pamut két fő típusa a pima (Gossypium barbadense) és a hegyvidéki (Gossypium hirsutum). A hegyvidéki termelés az Egyesült Államok termésének több mint 95 százalékát adja, és az Egyesült Államok nagy részében ez az egyetlen fajta.

A pima terület elsősorban Arizonában, Új-Mexikóban és Kaliforniában koncentrálódik. A Pima általában magasabb szintű szabad gosszipolt tartalmaz, mint a hegyvidék; így kevesebb sterilitási és egyéb probléma figyelhető meg a hegyvidéki pamut esetében.

A gyapotfajtától függetlenül a gyapotmag állattenyésztésével kapcsolatos kihívásokat rendszeresen kezelik a bevitel korlátozásával; vagyis a teljes gyapotmag mennyiségét a teljes adagban a testtömeg 0,5 százalékára korlátozzuk.

A szarvasmarháknak felgyorsulási időt kell biztosítani, amikor áttérnek a teljes gyapotmag etetésére. Az elválasztott borjak vagy az állattenyésztett szarvasmarhák hosszabb akklimatizálódási időt igényelhetnek. Ez általában a takarmányvályúból történő étkezéshez való hozzászokáshoz kapcsolódik.

A teljes gyapotmagvak számára a legideálisabb etetési módszer a kézi etetés a túlfogyasztás megakadályozása érdekében. A kézi etetés vályúban vagy ideiglenes elektromos kerítés alatt végezhető, minimális hulladékmennyiséggel.

A teljes gyapotmag nem folyik könnyen. Ennek eredményeként a V alakú automatikus adagolók, csigák vagy adagolókocsik eltömődnek. A homlokrakodók vagy a vödrök jobban megfelelnek az egész pamutmag adagolásának.

A teljes gyapotmag takarmányként nem igényel további feldolgozást. Tároláshoz az árucikkek ideálisak nagy műveletekhez, mert könnyen kezelhetővé teszik az elülső rakodógépet. Kisebb műveleteknél a földimogyoró vagy a gravitációs kocsik jó választás, mert egy kanál vagy vödör segítségével teszik lehetővé a hozzáférést.

A teljes gyapotmagot esőtől elzárva kell tárolni a nedvesség és a penész felhalmozódásának megakadályozása érdekében. A túlmelegedés esélye csökkenthető, ha az egész gyapotmagot kevesebb mint 8 láb magas rakodóban tároljuk egy szabadtéri istállóban lévő betonpárnán. Piszkos padlón vagy műanyag rétegen történő tárolás a mag izzadását vagy hőcserét okozhat a felülettel. Megfelelő tárolás esetén az egész gyapotmag száraz körülmények között egy-két évig eltarthat, mielőtt a takarmányt kiszállítaná.

A teljes gyapotmag etetése hatékony módja lehet a húsmarhák energia, zsír és fehérje kiegészítésének. A szükséges viszonylag korlátozott feldolgozási és kezelési módszerek miatt a gyártók könnyen hozzáférhetnek és felhasználhatják.

Az akklimatizálódási időszak után az egész gyapotmagot a szarvasmarháknak több termelési szakaszban is el lehet etetni. Megfelelő gazdálkodási és takarmányozási gyakorlattal a termelők korlátozhatják a zsír túlfogyasztásának negatív hatásait, és csökkenthetik a gosszipol toxikózis lehetőségét.