Egészségpszichológiai kezdőlap

A Web szerint.

A makrobiotikumok egyike a sok alternatív étrendnek, amely az elmúlt néhány évtizedben népszerűvé vált az Egyesült Államokban. Michio Kushi az 1970-es években mutatta be a makrobiotikumokat New York városában. A makrobiotika hívei azt állítják, hogy nem pusztán étrendről, hanem filozófiáról van szó, amely megfelelő betartása esetén biztosítani fogja az érzelmi, testi, lelki és szellemi jólétet. Jó testi egészségre van szükség, mielőtt az érzelmi, testi és lelki wellness ápolható lenne. Lásd a Macrobiotic Way Alapítványát

kezdőlap

A megfelelő makrobiotikus étrend egyensúlyban tartja a yint és a jangot, ami harmóniához, békéhez, boldogsághoz és egészséghez vezet. A világháló kiterjedt vitás oldalakat tartalmaz a makrobiotikus táplálkozásról. Hosszú listák vannak, amelyek összehasonlítják a yin ételeket és jellemzőket a yangokkal. Nagy vita folyik arról, hogy milyen arányban kell elfogyasztani a makrobiotikus étrendet. Vannak illúziók a makrobiotikus étrend hatékonyságáról a rák gyógyításában, de nincs magyarázat arra, hogyan, mikor vagy miért. Nincs bizonyíték arra, hogy biológiai haszna lenne a makrobiotikus étrend fogyasztásának. Nincsenek olyan tudományos vizsgálatok, amelyek alátámasztanák a makrobiotikus étrend tápértékét. Nincs magyarázat arra, hogy a yin és yang ételek megfelelő egyensúlyának elfogyasztása miért eredményez fizikai, érzelmi, szellemi és lelki jólétet. A makrobiotika filozófiája szigorúan elméleti. A makrobiotikus étrendet nem tudósok, hanem egyfajta filozófusok hozták létre, akik azt állítják, hogy az egészséges életmód kulcsa. Nincs azonban olyan empirikus bizonyíték vagy tudományos bizonyíték, amely alátámasztaná a makrobiotika alapját.

Tudományos elemzés

Széles körű bizonyíték van arra, hogy a makrobiotikus étrend nem segíti elő az optimális fizikai egészséget. A makrobiotikus étrend szigorú betartása még az alultápláltsággal és az elakadt növekedéssel is összefüggésben áll. Egy hollandiai tanulmány a makrobiotikus étrendet tápláló 0-8 éves gyermekek testmagasságának és súlyának növekedését vizsgálta. A tejtermékeket hetente háromszor vagy annál többet fogyasztó családokban (173 makrobiotikus családból 12) az átlagos születési súly a nem, a paritás, a szülők átlagos magassága és a dohányzás után történő kiigazítás után 350 g-mal volt magasabb, mint azoknál a családoknál, amelyek kevesebbszer fogyasztottak tejterméket havonta (43 = n = 173). A heti legalább egyszer halat fogyasztó családokban (n = 173 közül 40) a korrigált születési súly 180 g-mal volt magasabb, mint azokban a családokban, amelyek havonta kevesebbet fogyasztanak (n = 173 közül 24). Így a születési súly erős pozitív kapcsolatot mutat a tejtermékek és a halak fogyasztási gyakoriságával, amelyek makrobiotikus étrendben korlátozottak (Dagnelie et al., 1988).

Utóvizsgálatot végeztek Hollandiában a családok azonos populációjával. A növekedést a makrobiotikus családok gyermekei számára készítettük. A csecsemőkorszak első négy hónapjában a makrobiotikus étrenddel táplált gyermekek, valamint a tejterméket, halat és húst rendszeresen fogyasztó gyermekek növekedési üteme alig változott. Négy és tizennyolc hónapos kor között azonban a magasság, a súly, a kar kerületének és a kar izomterületének növekedési üteme szignifikánsan alacsonyabb volt a makrobiotikus étrendet folytató gyermekeknél, mint a mindenevő diétás gyermekeknél. A mindenevő diétát folytató gyermekek súlya 4,4 kg/év arányban nőtt, szemben a makrobiotikus étrendet folytató gyermekek 3,1 kg-os súlyával. A mindenevő gyermekek magassága évente 16,7 cm-t nőtt, míg a makrobiotikus étrendet folytató gyermekek csak 13,2 cm-t nőttek évente. A kar körüli növekedési sebesség mindenevő gyermekeknél 2,3 cm volt évente, míg a makrobiotikumok esetében 1,0 cm. A karizom területének növekedése a mindenevő fogyókúrázók esetében 624 mm, a makrobiotikus diétáké pedig 413 mm. Mindezek az adatok statisztikailag szignifikánsak és a makrobiotikus étrend hiányosságát tükrözik.

A hosszú növekedés alacsony sebessége összefüggésben állt a makrobiotikus étrenddel rendelkező gyermekek alacsony fehérjebevitelével, míg a tömeg és a kar kerületének alacsony növekedési üteme az alacsony energia (zsír) bevitelhez kapcsolódott (Dagenlie et al, 1991). Ezenkívül a makrobiotikus étrendet folytató gyermekek csak hat százaléka teljesítette az Egyesült Államok B12-vitamin ajánlott napi bevitelét. A makrobiotikus csecsemők 15% -ánál találtak vashiányt, szemben a mindenevő csoportban. A makrobiotikus étrendben a zsírnak olyan energiaforrásként kell szerepelnie, amely elősegíti a gyermekek normális súlynövekedését. Az állati fehérjét be kell vonni a magasság folyamatos növekedésének biztosítása érdekében. Az állati eredetű termékek szintén jó forrásként szolgálnak a B12-vitaminhoz.

A vitaminhiányt, a gyermekek magasságának, testtömegének és karjának kerületének növekedését, valamint a csecsemők alacsony születési súlyát mind makrobiotikus étrend váltja ki. A makrobiotikák hívei szerint a testi jólétet fenn kell tartani a lelki, érzelmi és mentális jólét elérése érdekében. Nyilvánvaló, hogy egy olyan étrend, amely nem biztosítja a normális fejlődéshez szükséges tápanyagokat, nem segíti elő az általános jólétet. Ha a makrobiotikumot kapó gyermekek nem kapják meg a normális fizikai fejlődéshez szükséges tápanyagokat, fennáll annak a lehetősége, hogy lelki fejlődésük is megakadt. Jelenleg a hipotézis tesztelésén dolgozunk.

A makrobiotikus étrend elősegíti a testmozgást és a meditációt, mint a mentális, lelki és érzelmi jólét előmozdításának eszközét. Az orvosok azonban évek óta ajánlják a testmozgást az egészséges étrend részeként. Sok ősi ázsiai filozófia évszázadok óta tanít meditációt. Tehát bár az egészség szempontjából előnyös, a testmozgás és a meditáció nem tekinthető egyedülállónak vagy a makrobiotikus elmélet által precedensnek. Valójában úgy tűnik, hogy a testmozgás és a meditáció kevésbé lesz előnyös a makrobiotikus étrendet folytató egyének számára, mint azoké, akik fehérjét és zsírt tartalmazó különféle ételeket fogyasztanak.

Következtetés

Hivatkozások

Amerikai Dietetikus Egyesület. Állásfoglalás az élelmiszerekkel és a táplálkozással kapcsolatos téves információkról a kiválasztott témákban. Journal of American Dietetic Association. 1974; 66: 277-80.

Dagnelie P.C., Van Staveren W.A. és Hautvast. Akadály és tápanyaghiány az alternatív étrenddel rendelkező gyermekeknél. Acta Paediatr Scand. 1991; 347: 111-118.

Dagenlie PC, Van Staveren WA, Klaveren JD és Burema J. A makrobiotikus étrendet folytató gyermekek felzárkóznak-e? European Journal of Clinical Nutrition. 1988; 42; 1007-16.