Egyidejűleg óriási splenikus és mesenterialis hidatid ciszta

1 Sebészeti Osztály, East Jeddah General Hospital, Jeddah, Szaúd-Arábia

egyidejűleg

Absztrakt

A Hydatid betegséget (HD) az Echinococcus granulosus okozza, és a világ számos részén endémiás. Ez a parazita galandféreg a test szinte minden szervében cisztákat képes előállítani, a máj és a tüdő a leggyakrabban célzott szervek. A lép és a mesentéria szokatlan helyek. 91 éves férfi páciensnél egyidejűleg hatalmas lép- és mesenterialis hidatid ciszta esetéről számolunk be. A beteget krónikus hasi fájdalommal, a székletürítés gyakoriságának növekedésével és az állatokkal (szarvasmarhák, juhok és kutyák) jellemző anamnézisével látták. Képalkotó vizsgálatok elvégzése után egyidejűleg hatalmas lép- és kismedencei mezentéria hidatid cisztát diagnosztizáltak vele, amelyet sebészeti úton kezeltek splenectomia, kismedencei mesenterialis ciszta deroofing és részleges cystectomia segítségével.

1. Bemutatkozás

A Hydatid betegség (HD) - amelyet hidatidózisnak, echinococcus betegségnek vagy echinococcosisnak is neveznek - az Echinococcus nemzetség galandférgei által okozott zoonózis; ezek közül a szervezetek közül az Echinococcus granulosus vesz részt leggyakrabban az emberi fertőzésben. A HD földrajzi elterjedése széles, és számos országban endemikus - különösen olyan vidéki régiókban, ahol a mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenységek elősegítik annak terjedését. A betegség általában akkor jelentkezik, ha szennyezett vizet vagy echinococcusok parazita lárváit tartalmazó ételt fogyasztanak. Bár a máj a leggyakrabban érintett szerv és a legismertebb kapcsolódó klinikai megnyilvánulások helye, a parazita ciszták szinte minden anatómiai hely lehet a gazda helye [1] [2].

2. Esetismertetés

Egy 91 éves férfi beteg egy hónapos kórelőzményben jelentkezett az alsó hasi fájdalom, amely a székletürítés gyakoriságával, valamint a dysuria-val társult. A betegnek nem volt véres hasmenése, láza vagy alkotmányos tünetei. A beteg egy vidéki gazdaságban él, amelynek tipikus története az állatokkal való érintkezés (szarvasmarha, juh és kutya). A hasi vizsgálat figyelemre méltó volt a splenomegalia és az érzékeny suprapubus teljesség szempontjából. A laboratóriumi vizsgálatok nem mutattak rendellenességeket.

A hasi és kismedencei számítógépes tomográfia (CT) vizsgálata során kiderült (1. ábra) egy nagy cisztás elváltozás, amely szinte az egész lépet a gyomor és a hasnyálmirigy elmozdulásával helyettesítette. Hasonló hatalmas kismedencei cisztás elváltozás figyelhető meg a húgyhólyagot és mindkét ureteret kétoldali hidronephrózissal összenyomó rectecticalis régióban. A diagnózis lépi és mesenterialis HD volt.


; és kismedencei mesenterialis hidatid ciszta (b), méretével

A beteget naponta kétszer 400 mg albendazol tablettán tartották a műtét időpontja előtt 3 hétig. Splenectomiával kezdtük a középvonal metszésén keresztül (2. ábra). Ezután folytassa a medence mesenterialis cisztáját, amely szilárdan tapadt a végbélhez, a húgyhólyaghoz és mindkét ureterhez. A ciszta eltávolítását részleges cystectomiával végeztük. A cisztatartalom aspirációját (3. ábra) hipertóniás sóoldat injekciójával a tartalom kiömlése nélkül, majd a ciszta belső csírarétegének kivágásával végeztük.



A páciens zavartalanul gyógyult, és a műtétet követő hatodik napon hazaengedték, hogy további 2 hétig ugyanazzal az albendazol adaggal folytassák.

A hisztopatológiai vizsgálat megerősítette mind a lép, mind a mesenterialis ciszták HD diagnózisát (4. ábra).


3. Megbeszélés

Az Echinococcus granulosus által okozott hidatid betegség az endemikus szarvasmarha- és juhtenyésztési területeken világszerte fennáll. Az emberek köztes gazdaszervezetek, és megfertőződnek fertőzött kutyák vagy más húsevő gazdák kezelésével. Az Echinococcus általában tünetmentes, de sokan morbiditást és alkalmi halálozást okoznak. A hidatidos betegség által okozott fertőzés emberben leggyakrabban a májban (55-70%) vagy a tüdőben (18-35%) fordul elő [3-5]. A hidatid ciszta lokalizációja a lépben ritka, különösen akkor, ha a lép az elsődleges és egyetlen szerv, amelyet az Echinococcus parazita fertőzése érint. Ez a cisztás echinococcosis eseteinek körülbelül 2% -ában fordul elő, és akkor fordul elő, amikor a parazita elkerüli a máj- és tüdőszűrőket [6–8].

A splenikus hidatid ciszta diagnosztikai és kezelési kihívás [9, 10]. A lépben az összes cisztás echinococcosis esetének 0,5-8% -ánál fordul elő, a májban és más intraabdominális szervekben a ciszta megjelenésével jár. Az esetek körülbelül 2% -ában a lép az egyetlen érintett szerv (elsődleges fertőzés) [11] [12]. A betegség endemikus a szarvasmarha-tenyésztési területeken, Dél-Amerikában, Afrikában, Közel-Keleten, Dél-Európában, Indiában, Ausztráliában, valamint Bosznia és Hercegovinában [5] [9].

A peritonealis hidatid ciszta, akár primer, akár másodlagos, a betegség nem mindennapi, de jelentős megnyilvánulását jelenti (kb. 13%). Az intraperitoneális hidatid ciszták általában másodlagosak az elsődleges máj- vagy lépciszta (spontán, traumatikus vagy iatrogén) felszakadásakor [13]. Az elsődleges peritonealis echinococcosis az összes hasi hidatidózis 2% -át teszi ki [14].

Ezekben az esetekben sebészeti beavatkozások végezhetők (akár laparoszkópos, akár nyitott) a gyógyszeres kezelés mellett, vagy a PAIR módszerrel (Szúrás-Aspiráció-Injekció-Újra-Lélegeztetés). A műtéti beavatkozásokon belül részleges, részösszeg és teljes splenectomia végezhető [10].

Esetünkben egy krónikus, 91 éves beteg panaszkodik az alsó hasi fájdalomról és az istenítés fokozott gyakoriságáról. A páciens tipikus kórelőzménye volt, hogy pásztor volt egy vidéki területen. A CT-vizsgálat egy hatalmas lépcisztát mutatott ki, amely szinte felváltotta az összes lépszövetet, és egy hatalmas kismedencei cisztát, amely hólyag- és végbélirritációt okozott. Döntésünk az volt, hogy splenectomiát és a kismedencei ciszta eltávolítását végezzük a középvonal metszésén keresztül. A beteget a műtét időpontja előtt 3 hétig napi kétszer Albendazole 400 mg orális tablettán tartották, 3 hétig.

Splenectomiát hajtottak végre. A kismedencei mesenterialis cisztát illetően azt találták, hogy az intraoperatív módon erősen tapad a környező struktúrákra, beleértve az uretereket, a húgyhólyagot és a végbelet. Ezen struktúrák sérüléseinek elkerülése érdekében a részleges cystectomiával történő eltávolítást a csíraréteg kivágásával végeztük. Az eljárás során a tartalomszívást, a hipertóniás sóoldattal történő mosást és a reszukciót gondosan fenntartottuk tartalom kiömlése nélkül. A páciens zavartalanul gyógyult meg, és hat nap után, 2 hetes kúrával, napi kétszer 400 mg albendazol-kezeléssel küldték haza.

4. Következtetés

Az endémiás területeken a cisztás tömeges elváltozásokkal rendelkező betegek diagnosztizálásakor figyelembe kell venni a hidatid cisztákat. A radiológiai és immunológiai vizsgálatok segíthetik az orvosokat a differenciáldiagnózis felállításában. A műtét továbbra is a hidatidos megbetegedések kezelésének fő támasza, és minden esetre ki kell alakítani, hogy elkerüljék a felesleges morbiditást.

Összeférhetetlenség

A szerzők kijelentik, hogy nincsenek összeférhetetlenségük.

Hivatkozások

  1. P. Polat, M. Kantarci, F. Alper, S. Suma, M. B. Koruyucu és A. Okur: „Hydatid betegség tetőtől talpig” Radiográfia, köt. 23. sz. 2, 2003. 475–494. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  2. I. Pedrosa, A. Saiz, J. Arrazola, J. Ferreiros és C. S. Pedrosa: „Hydatid betegség: radiológiai és kóros jellemzők és szövődmények” Radiográfia, köt. 20. sz. 3, p. 795–817., 2000. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  3. B. Ozogul, A. Kisaoglu, S. S. Atamanalp et al., „Splenás hidatid ciszták: 17 eset” Az Indian Journal of Surgery, köt. 77, Suppl 2, 257–260., 2015. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  4. E. Zerem és R. Jusufovic: „Az unicularis versus multivesicularis máj hidatid ciszták perkután kezelése” Sebészeti endoszkópia, köt. 20. sz. 10, 1543–1547, 2006. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  5. Z. Obradovic, E. Zerem, Z. Beslagic és A. Susic: „Echinococcosis Bosznia és Hercegovinában” Medicinski Arhiv, köt. 60. sz. 4, 259–262., 2006. Megtekintés: Google Scholar
  6. M. E. Rabie, A. Al-Naami, A. R. Arishi, H. Ageeli, N. Al-Harbi és A. Shaban: „Splenikus hidatid ciszta: szükséges-e a splenectomia?” Acta Parasitologica, köt. 53. sz. 2, 2008. 211–214. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  7. M. A. Arce, H. Limaylla, M. Valcarcel, H. H. Garcia és S. J. Santivañez: „Laparoszkópiával kezelt elsődleges óriási lépes echinococcus ciszta”. Az American Journal of Tropical Medicine and Hygiene, köt. 94. sz. 1, 2016. 161–165. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  8. T. Franquet, M. Montes, F. J. Lecumberri, J. Esparza és J. M. Bescos: „A lép hidatid betegsége: képalkotó eredmények kilenc betegnél” American Journal of Roentgenology, köt. 154. sz. 3, 525–528, 1990. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  9. K. Rasheed, S. A. Zargar és A. A. Telwani, „A lép Hydatid ciszta: diagnosztikai kihívás” Észak-amerikai Journal of Medical Sciences, köt. 5. szám 1, 2013. 10–20. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  10. G. A. Stoehr, U. G. Stauffer és S. W. Eber: „Közel totális splenectomia: új technika az örökletes spherocytosis kezelésére” A műtét évkönyvei, köt. 241. sz. 1, 2005. 40–47. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  11. S. Belli, S. Akbulut, G. Erbay és N. E. Kocer: „Spontán óriási lépi hidatid ciszta megrepedése végzetes anafilaxiás sokkot okoz: esettanulmány és rövid szakirodalmi áttekintés” A török ​​gasztroenterológiai folyóirat, köt. 25. szám 1, 2014., 88–91. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  12. A. L. Spielmann, D. M. DeLong és M. A. Kliewer: „A lép méretének szonográfiai értékelése magas, egészséges sportolóknál” AJR. American Journal of Roentgenology, köt. 184. sz. 1, 2005. 45–49. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  13. M. Yuksel, G. Demirpolat, A. Sever, S. Bakaris, E. Bulbuloglu és N. Elmas: „A test néhány ritka helyét érintő Hydatid-betegség: képes esszé” Korean Journal of Radiology, köt. 8. sz. 6, 531–540., 2007. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  14. R. K. Singh: „A disszeminált hasi hidatidózis esete” Az Indiai Orvosok Szövetségének folyóirata, köt. 56. o. 55, 2008. Megtekintés: Google Scholar