Elhízás és a központi idegrendszer - a legkorszerűbb

Az elmúlt évtizedben a központi idegrendszer (CNS) elhízás kialakulásában betöltött szerepéről, valamint a központi idegrendszer működését szabályozó perifériás, hormonális jelek hatásáról az élelmiszer-bevitel és az anyagcsere szabályozására vonatkozó információk robbanása volt tapasztalható. A közelmúltban Washingtonban, a The Journal of Physiology szervezésében tartott szimpózium a terület vezetőinek tárgyalásain végzett közelmúltban végzett munkára összpontosított.

központi

Az előadók a legkorszerűbb adatokat és modelleket tárgyalták az agyról, mint az elhízás elindítójáról és a táplálkozási magatartást szabályozó perifériás visszacsatolási jelek célszervéről. Barry Levin, Mary Dallman és Gregory Morton beszélgetéseit a The Journal of Physiology szeptember 1-i számában közöljük, és érdekes betekintést nyújtanak az elhízás fiziológiai alapjaiba.

Példaként Dr. Levin azt javasolta, hogy azok a fiziológiai folyamatok, amelyek mindannyiunkat arra késztetnek, hogy ételt keressenek és elfogyasszanak, valamint korlátozzák az energiafogyasztást a negatív energiamérleg időszakaiban, ellenállhatatlan törekvést jelentenek az elvesztett zsírraktárak visszaszerzésére a csökkent súlyú, elhízott egyéneknél. Ez potenciális alapot kínál a fogyás fenntartásának jól felismert nehézségeihez. Dr. Dallman beszámolt arról, hogy a csökkent étkezési ráta és a krónikus stressz körülményei gerjesztik a központi idegi hálózatokat, amelyek a hasi elhízáshoz vezethetnek. Ez potenciális kapcsolatot biztosít a stressz és az elhízás között.

Végül Dr. Morton megvitatta, hogy az energiakészletek vagy a keringő tápanyagok csökkenése során az agy reakciókat kezdeményez az energia és a glükóz homeosztázis helyreállítása és fenntartása érdekében. Ezzel szemben a tápanyagbőség és a felesleges energiatárolás idején az agy elősegíti a csökkent táplálékfelvételt és a megnövekedett energiafelhasználást. Az agy károsodott képessége a hormonális vagy tápanyagokkal kapcsolatos jelekre reagálni várhatóan elősegíti a súlygyarapodást és az inzulinrezisztenciát, és hozzájárulhat az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához.

Ezek az izgalmas előadások együttesen javasolták a jövőbeni kutatások potenciálisan hasznos útjait, amelyek remélhetőleg jobb megelőző és terápiás betekintést nyújtanak.