Elhízás és fogyatékkal élők: Az egészségügyi kiadások következményei

Wayne L. Anderson

1 Öregedési, fogyatékosságügyi és hosszú távú gondozási program, RTI International, Research Triangle Park, Észak-Karolina, USA

élők

Joshua M. Wiener

1 Öregedési, fogyatékosságügyi és hosszú távú gondozási program, RTI International, Research Triangle Park, Észak-Karolina, USA

Galina Khatutsky

1 Öregedési, fogyatékosságügyi és hosszú távú gondozási program, RTI International, Research Triangle Park, Észak-Karolina, USA

Brian S. páncél

2 Országos születési rendellenességek és fejlődési zavarok központja, Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok, Atlanta, Georgia

Absztrakt

Célkitűzés

Ez a tanulmány becslések szerint a fogyatékos felnőttek túlsúlyos és elhízott átlagos egészségügyi kiadásai átlagosan meghaladják a fogyatékkal élők arányát.

Tervezés és módszerek

Leíró és többváltozós módszerekkel becsülték meg a további egészségügyi kiadásokat a szolgáltatás típusa, korcsoport és fizető szerint, a 2004–2007-es orvosi kiadások panel felmérésének adatai alapján.

Eredmények

2007-ben a közösségben élő fogyatékkal élő amerikaiak 37% -a elhízott, szemben a teljes népesség 27% -ával. A fogyatékossággal élőknek csaknem háromszor (2459 USD) volt a fogyatékossággal élők átlagos átlagos elhízási költsége (889 USD). Az elhízott fogyatékkal élők vényköteles gyógyszerekre fordított kiadásai háromszor olyanok voltak, a járóbeteg-ráfordítások pedig 74% -kal magasabbak. A 45–64 éves korosztály fogyatékossággal élőknek költöttek a legnagyobb mértékben az elhízásra. A Medicare-nak voltak a legnagyobbak az átlagos elhízási ráfordításai a fizetők körében. A vényköteles gyógyszerekre fordított emberek között az elhízott fogyatékossággal élőknek a cukorbetegség gyakorisága kilencszer nagyobb volt, mint a normál testsúlyú fogyatékkal élőké. A túlsúlyos fogyatékossággal és fogyatékkal élők költése alacsonyabb, mint a normál testsúlyú fogyatékossággal élő és fogyatékos embereké.

Következtetések

Az elhízás jelentős további egészségügyi kiadásokat eredményez a fogyatékkal élők számára. Ezek a további kiadások komoly jelenlegi és jövőbeni problémát jelentenek, tekintve az elkövetkező évtizedben az elhízás gyakoribb előfordulásának lehetőségét.

Bevezetés

Az elhízás jelentős közegészségügyi probléma, és más egészségügyi állapotok kockázati tényezője, beleértve a magas vérnyomást, a diszlipidémiát, a szív- és érrendszeri betegségeket, a cukorbetegséget és az ízületi gyulladásokat (1–9). Ez összefügg a megnövekedett fogyatékossággal (10–13) és a legmagasabb súlyszintnél a halálozással is (14–17). Az elhízásnak tulajdonítható egészségügyi kiadások

Az összes egészségügyi kiadás 10% -a 2006-ban (18).

Az elhízás, amelyet általában úgy határoznak meg, hogy a testtömeg-indexe (BMI) 30 vagy annál nagyobb, az Egyesült Államokban az utóbbi években egyre gyakoribbá vált a felnőttek körében az Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) adatai szerint. A 20 éves vagy annál idősebb férfiak életkor szerinti kiegyenlített elhízása 17,1% -kal nőtt 1999 és 2008 között. Ugyanebben az időszakban a 20 éves és idősebb nők körében a növekedés 6,3% volt (19). A legújabb kutatások szerint azonban az elhízás növekedési üteme egyes népességcsoportoknál lassul (20).

A fogyatékkal élők a túlsúlyos (túlsúlyos vagy elhízott) népesség fontos szegmense. 2010-ben a civil, nem intézményesített amerikai lakosság 18,7% -ának volt bármilyen hosszú ideig fogyatékossága (21). A fogyatékossággal élőknek is vannak magas egészségügyi kiadásaik (22,23). A fogyatékossággal összefüggő egészségügyi kiadások 2006-ban 397,8 milliárd dollárt tettek ki, a fogyatékosság állapota pedig átlagosan 11 637 dollár további egészségügyi kiadást jelent (24).

A kutatók, a klinikusok és a közegészségügyi politikai döntéshozók a mai napig általában úgy gondolták az elhízást, hogy nem a túlsúlyos fogyatékossággal élő emberekre összpontosítottak. Az elhízás a másodlagos vezető állapot, amelyet a fogyatékossággal élő emberek jelentettek (25). Az elhízásra fordított kiadások több okból is magasabbak lehetnek a fogyatékossággal élőknél, mint a fogyatékkal élők. A fogyatékossággal élő emberek súlyosabbak lehetnek, mint a fogyatékossággal élők, ami betegebbé teheti őket. Így az elhízott fogyatékossággal élő személyek további megfigyelést vagy orvosi ellátást igényelhetnek, és nagyobb kiadásaik lehetnek. Ezenkívül a fogyatékossággal élő emberek elhízása korlátozhatja a mobilitást, így előfordulhat, hogy rendszeres orvosi ellátáshoz nem fordulnak orvoshoz, amíg problémáik sürgetőbbé és talán drágábbá válnak.

Ha az elhízott fogyatékkal élőknél magasabbak az egészségügyi kiadások, mint a fogyatékossággal élőknél, akkor az elhízott fogyatékossággal élőkre történő további összpontosítás indokolttá teheti a kielégítetlen egészségügyi szükségletek kielégítését. Ezen túlmenően a politikai döntéshozók a fogyatékosság által leginkább veszélyeztetett elhízott emberekre összpontosíthatnak, hogy megakadályozzák a még magasabb egészségügyi kiadásokat és az egészségkiesést. Ezeknek a kiadásoknak a megértése a fontos alcsoportok (pl. Életkor és fizető) számára a politikai döntéshozók döntéseit is segítheti a programok tervezésében és az erőforrások elosztásában.

Ez a tanulmány összehasonlítja az egészségügyi kiadások különbségeit a túlsúlyos, fogyatékkal élő és a túlsúlyos fogyatékossággal élők között. A következő kutatási kérdésekkel foglalkozik: (1) Milyen arányban fordul elő túlsúly és elhízás nem intézményesített fogyatékossággal élő és nem felnőtt felnőttek körében? (2) Mekkora a túlsúlyos és elhízott (normál testsúlyhoz viszonyítva) relatív további egészségügyi kiadások a nem intézményes, fogyatékossággal élő és fogyatékkal élő felnőttek körében? (3) Milyen típusú egészségügyi szolgáltatások költik a legnagyobb mértékben a fogyatékossággal és fogyatékkal élők elhízásával kapcsolatos kiadásokra? (4) E két népességen belül melyik életkor- és fizető (Medicare, Medicaid, magánbér) alcsoportok költik el a legnagyobb kiadásokat?

Mód

Az adatokat két forrásból nyertük. Először a fogyatékossággal kapcsolatos intézkedést dolgozták ki a 2003–2006-os Nemzeti Egészségügyi Interjú Felmérésből (NHIS), egy országos reprezentatív felmérésből, amelyet az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ támogatott. Másodszor, az egészségügyi kiadások, a súlyállapot, valamint a civil nem intézményesült felnőtt lakosság demográfiai és szocioökonómiai információinak méréseit az Egészségügyi Kutatási és Minőségügyi Ügynökség támogatásával, a 2004–2007 közötti orvosi kiadások panel felméréséből (MEPS) készítették, amely országosan reprezentatív felmérés volt. (AHRQ) és az NHIS-ben résztvevő háztartások almintájából származik. A 39 457 19 éves és idősebb felnőtt analitikai mintáját az NHIS Sample Adult File-ból vettük.

A tanulmány leíró és többváltozós módszereket használt. Becslések szerint eszközöket vagy arányokat hasonlítottak össze a demográfiai és társadalmi-gazdasági jellemzők, a ráfordítások és a túlsúlyosak körülményeinek elterjedtsége szempontjából két különböző alcsoportban: a fogyatékossággal élő és a fogyatékkal élők esetében. Becsülték az emberek súlycsoport, fogyatékosság állapota és a különböző egészségügyi állapotok előfordulása szerint is.

Többváltozós módszereket alkalmaztak a túlsúlyos vagy elhízott többletkiadások becslésére a fogyatékkal élők és a nélküliek számára. Kétféle függő változót dolgoztunk ki a teljes és a szolgáltatás-specifikus kiadásokra. Az első típus az összes MEPS egészségügyi kiadás dummy változója volt (pl. A Logit modellekben történő felhasználás esetleges kiadásai), a második pedig a kiadások összegének folyamatos változója volt (pl. Az összes kiadás összege, ha a kiadások nullánál nagyobbak) ). A kiadásokat 2007-es dollárban adják meg, és az egyes emberek súlyát kiigazítják a 2007. évi éves egészségügyi kiadások megszerzéséhez. Az összes egészségügyi kiadás függő változója fekvőbetegeket, járóbetegeket, vényköteles gyógyszereket, otthoni egészségügyi ellátást, sürgősségi ellátást, látási és fogorvosi szolgáltatásokat, valamint tartós orvosi felszerelést tartalmazott az összes fizető számára. A teljes súlyozott minta átlagos teljes egészségügyi kiadása 2007 dollárban 4841 dollár volt (5510 dollár a 33 846 minta felnőtt esetében, akiknek egészségügyi kiadásai voltak).

ASZTAL 1

Az elemzés során használt változók eszközei (n = 39 457)