Elhízás és káros anyagcsere-egészség a COVID-19-ben szenvedő betegeknél

Stefan Norbert

1 Diabetes Kutató és Metabolikus Betegségek Intézete (IDM) a müncheni Helmholtz Központban, Tübingen, Németország

2 IV. Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai, Diabetológiai és Nefrológiai Osztály, Tübingeni Egyetemi Kórház, Tübingen, Németország

3 Német Diabetes Kutatóközpont (DZD), Neuherberg, Németország

4 Gyermekgyógyászati Osztály, Harvard Medical School, Boston, MA, USA

Andreas L. Birkenfeld

1 Diabetes Kutató és Metabolikus Betegségek Intézete (IDM) a müncheni Helmholtz Központban, Tübingen, Németország

2 IV. Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai, Diabetológiai és Nefrológiai Osztály, Tübingeni Egyetemi Kórház, Tübingen, Németország

3 Német Diabetes Kutatóközpont (DZD), Neuherberg, Németország

5 Diabetes Tanszék, School of Life Course Science, King's College London, London, Egyesült Királyság

Matthias B. Schulze

3 Német Diabetes Kutatóközpont (DZD), Neuherberg, Németország

6 Molekuláris Epidemiológiai Osztály, Német Emberi Táplálkozástudományi Intézet Potsdam-Rehbruecke, Nuthetal, Németország

David S. Ludwig

4 Gyermekgyógyászati Osztály, Harvard Medical School, Boston, MA, USA

7 Táplálkozási Tanszék, Harvard T.H. Chan Közegészségügyi Iskola, Boston, MA USA

8 New Balance Alapítvány elhízásmegelőző központja, Bostoni Gyermekkórház, Boston, MA USA

Absztrakt

Az előzetes adatok arra utalnak, hogy az elhízott embereknek fokozott a súlyos COVID-19 kockázata. Mivel azonban a COVID-19-ben szenvedő betegek metabolikus paramétereiről (például a BMI, valamint a glükóz és az inzulin szintjéről) kevés adat áll rendelkezésre, fokozott jelentéstételre van szükség a COVID-19 megértésének és az érintett betegek ellátásának javítása érdekében.

Kínában az új koronavírussal (SARS-CoV-2) fertőzött betegeknél az idősebb kor (≥65 év) és a társbetegségek jelenléte a COVID-19 súlyosabb lefolyásával jár. A komorbid állapotok közül a legmagasabb a halálozási arány a szív- és érrendszeri betegségekben (CVD) (10,5%) és a diabetes mellitusban (7,3%), majd a krónikus légzőszervi betegségek (6,3%), a magas vérnyomás (6,0%) és a rák (5,6%) következett be. 1. A magas vérnyomás és a diabetes mellitus, valamint a koronavírus fertőzés közötti közvetlen endokrin és metabolikus kapcsolatról tárgyalnak, amely angiotenzin-konvertáló 2-es enzimet is magában foglalhat. .

Korai adatok

Kína 1 és Olaszország Lombardia régiója 3 tanulmányai, amelyek a COVID-19-ben szenvedő betegek társbetegségéről számoltak be, nem szolgáltattak adatokat a testsúlyról és a testmagasságról, amelyeket a zsírszövet tömegének a BMI kiszámításával történő becsléséhez használnak. A Seattle-i régióban COVID-19-vel diagnosztizált 24 kritikus betegből álló, kis mintából (63% férfi) vett leíró vizsgálat elsők között jelentette be a BMI-adatokat (3 normál kategóriába eső BMI-vel, 7 túlsúlyos, 13 elhízással és 1 hiányzó adatokkal). Noha a számok túl kicsiek az értelmes statisztikai elemzésekhez, az elhízott betegek 85% -ának volt szüksége mechanikus lélegeztetésre, és az elhízott betegek 62% -a meghalt. Ezek az arányok nagyobbak, mint az elhízás nélküli betegeknél, ahol 64% -uk mechanikus lélegeztetést igényelt, 36% -uk meghalt 4. Mivel a CVD és a diabetes mellitus szorosan összefügg az emelkedett zsírszöveti tömeggel 5, a magas BMI fontos kockázati tényező lehet a súlyos betegség lefolyásában, különösen a tüdőgyulladásban, ezeknél a betegeknél.

A BMI hatásaival kapcsolatos aggodalmakat a kínai Sencsen és az amerikai New York City előzetes adatai tovább igazolják (az adatokat nem értékelték szakértőkkel). A COVID-19-ben szenvedő 383 Shenzhenből származó páciens között a túlsúlyhoz 86% -kal, az elhízáshoz pedig 142% -kal magasabb kockázattal társult a súlyos tüdőgyulladás kialakulása, összehasonlítva a normál testsúlyú betegekkel, azokban a statisztikai modellekben, amelyek kontrollálták a lehetséges zavarókat 6. New York-i egyetemi egészségügyi rendszerben 4103 COVID-19-ben szenvedő beteg közül a 40 kg/m 2-es BMI volt a második legerősebb független előrejelző a kórházi kezelésre, 7 éves kor után. Ezenkívül egy, a franciaországi Lille-i egyetemi kórház egy kisméretű tanulmányában 124 COVID-19-ben szenvedő beteg adatait közölve az invazív mechanikus lélegeztetés szükségességét a többi társbetegségtől függetlenül ≥35 kg/m 2 BMI-vel társították 8. Az ezt a magas kockázatot közvetítő paraméterek közé tartozik a légzési mechanika károsodása, a légutak megnövekedett ellenállása és a káros gázcsere, valamint az elhízás egyéb patofiziológiai jellemzői, például az alacsony légzési izomerő és a tüdőmennyiség 9 .

Az elhízás paradoxona

Ezzel szemben tüdőgyulladásban szenvedő betegeknél elhízási túlélési paradoxont figyeltek meg. Vagyis a megnövekedett tüdőgyulladás, valamint az intubálás és a maszkventiláció nehézségei ellenére az elhízott és tüdőgyulladásos betegek halálának kockázata csökkenhet 10. Az elhízás potenciálisan ellensúlyozó hatása magában foglalhatja az ezen betegek számára nyújtott agresszívebb kezelést, megnövekedett anyagcseretartalékukat vagy más, azonosítatlan tényezőket 10. Ezért a testtömeg vagy az adipozitás potenciálisan kritikus szerepének eredményeként a tüdőgyulladás (és esetleg más szövődmények) előfordulásának és súlyosságának meghatározásában fontos, hogy antropometrikus információkat gyűjtsünk a COVID-19-ben szenvedő betegek számára.

Ezenkívül az elhízással járó káros anyagcsere-egészség (hipertónia, dyslipidaemia és hiperglikémia jellemzi) normális testsúlyú vagy túlsúlyosaknál is jelen lehet 5. A prediabeteset, amely az USA felnőtt lakosságának 38% -ában van jelen, a CVD és a vesebetegség fontos rizikófaktoraként azonosították 5. Hogy ezek a kardiometabolikus kockázati tényezők milyen mértékben hajlamosítják az egyéneket a súlyos betegségre, a BMI-től függetlenül, azt még meg kell határozni.

Következtetések

Összefoglalva, a COVID-19-ben szenvedő betegeknél a szövődmények kockázatának jobb megbecsülése érdekében a szokásos kórházi paraméterek (például a szekvenciális szervhiány-felmérés, a d-dimer és a gyulladáscsökkentő markerek) értékelése mellett az antropometria és az anyagcsere mérése paraméterek döntő fontosságúak. E paraméterek közé tartozik a BMI, a derék és a csípő kerülete, valamint a glükóz és az inzulin szintje. Az utóbbi két paraméter felhasználható az inzulinrezisztencia becslésére, például a HOMA-IR kiszámításával. Az inzulinrezisztencia ismerete azért fontos, mert ez az anyagcsere-károsodás, a szívműködési zavar és a CVD-vel összefüggő halálozás legerősebb meghatározója 5. Az ilyen mérések mind alapellátásban, mind kórházi körülmények között hasznosak lehetnek a komplikált betegség lefolyásának kockázatának felmérésére pozitív SARS-CoV-2 teszttel rendelkező betegeknél (1. ábra).

Az elhízott betegeknél gyakran légzési rendellenességek jelentkeznek, amelyeket a légzési mechanizmusok megváltozása, a légutak fokozott ellenállása, a káros gázcsere, valamint az alacsony tüdőtérfogat és izomerő jellemez. Ezek az egyének hajlamosak a hypoventilációval összefüggő tüdőgyulladásra, a pulmonalis hipertóniára és a szív stresszére. Az elhízás a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések és a vesebetegségek fokozott kockázatával is jár, társbetegségek, amelyekről úgy vélik, hogy fokozottabb kiszolgáltatottságot eredményeznek a tüdőgyulladással összefüggő szervi kudarcok iránt. Az elhízás kísérő betegségeinek hiányában azonban a magas vérnyomás, dyslipidaemia, prediabetes és inzulinrezisztencia hajlamosíthatja az egyéneket a szív- és érrendszeri eseményekre, valamint az érelmeszesedés, a szívműködési zavar és az immunválasz károsodása révén fokozott érzékenységre.

Összefoglalva, bár széles körben elismert tény, hogy a társbetegségek, például a magas vérnyomás, a diabetes mellitus és a CVD jelenléte a COVID-19 súlyosabb lefolyásával jár, az elhízást eddig még nem vizsgálták. Az elhízás a fő kockázati tényező ezeknek a társbetegségeknek és általában az anyagcsere-egészség károsodásának (például diszlipidémia és inzulinrezisztencia), és a tüdőgyulladás fokozott kockázatával is összefügg. Az antropometriai jellemzők és az anyagcsere-paraméterek mérése kulcsfontosságú a COVID-19-ben szenvedő betegek szövődményeinek kockázatának jobb becsléséhez.