Elhízás és máj dekompenzáció

Joseph C. Ahn

1 Belgyógyászati Osztály, Cedars ‐ Sinai Medical Center, Los Angeles, Kalifornia,

Vinay Sundaram

2 Gasztroenterológiai és Átfogó Transzplantációs Központ, Cedars ‐ Sinai Orvosi Központ, Los Angeles, Kalifornia,

Nézze meg a cikk videó bemutatóját

Nézze meg a szerzővel készült interjút

Rövidítések

Az elhízás növekvő járványával együtt az elhízás gyakorisága gyorsan növekszik az Egyesült Államokban a végstádiumú májbetegségben (ESLD) szenvedő betegek körében. Az elhízott betegek aránya a májtranszplantáltak körében 1988 és 1996 között 20% -ról 2001 és 2011 között 33% -ra nőtt. 1 Az elhízás kihívásokat jelent a májtranszplantáció előtt és után (LT) a magas társbetegségek és a perioperatív és posztoperatív egyedi kihívások miatt. ellátás (ábra (1. ábra). 1 Az elhízás önmagában alkoholmentes steatohepatitist okozhat, ami ESLD-hez, hepatocelluláris carcinomához és halálhoz vezethet, és egyre több bizonyíték van arra, hogy az elhízás káros hatással jár a hepatitis C által okozott krónikus májbetegségre., hepatitis B vagy alkoholfüggő májbetegség. 2 Több tanulmány megállapította, hogy az elhízás jelentős morbiditással és mortalitással jár az ESLD-ben szenvedő betegek körében. A fokozott májtranszplantációs várólista-halálozás mellett az elhízást is függetlennek találták. cirrhosisos májdekompenzáció és fertőzés, valamint akut krónikus májelégtelenség (ACLF) kockázati tényezője. 2., 3., 4., 5. Ezért A magas kockázatú ESLD-s betegek körének megfelelő megértése és kezelése elengedhetetlen a klinikai eredmények javításához.

A transzplantáció előtti, a peritranszplantált és a poszttranszplantált kihívások fogalmi diagramja az elhízott, májtranszplantált betegekben.

Javasolt élettan

Elhízás és eredmények

(A) Az első klinikai dekompenzációt tapasztaló betegek aránya a BMI csoport szerint. Az elhízás a klinikai dekompenzáció szignifikánsan magasabb arányával járt együtt a medián 59 hónapos követés során. (B) A cirrhosis első klinikai dekompenzációjának valószínűsége a BMI csoport szerint. Mint látható, az elhízott betegeknél volt a legnagyobb a dekompenzáció valószínűsége, és a normális BMI-vel rendelkező betegeknél a legalacsonyabb a dekompenzáció valószínűsége, a túlsúlyos betegeknél pedig közepes a valószínűség. A csoportok közötti különbségek statisztikailag szignifikánsak voltak (log-rang 7,60; P = 0,022).

Az elhízás értékelése

Hangsúlyozni kell, hogy az ESLD-ben szenvedő betegek elhízásának kezelésében kizárólag a BMI-re hagyatkozni nem biztos, hogy ideális. Az ESLD-ben szenvedő betegeknél csak az BMI alapján nehéz meghatározni és kategorizálni az elhízást, mivel változó volumen-állapotuk miatt ez jelentősen befolyásolhatja BMI-jüket. 1 Tanulmányok kimutatták, hogy az ascites BMI korrigálása a betegek 11% -át és 20% -át alacsonyabb BMI-osztályokba helyezte. 12 A térfogat állapotának korrigálása után a BMI önmagában nem biztos, hogy pontosan megjósolja a kockázatokat, mert nem veszi figyelembe a zsírlerakódás eloszlását és a szarkopénia jelenlétét. 384 LT-ben részesült vizsgálat során megállapították, hogy a zsigeri adipozitás, de nem a perifériás zsírbetegség, összefüggésben van a megnövekedett mortalitással az LT után, különösen a szarkopéniában szenvedő betegek körében. 13 Figyelembe véve a BMI kihívásait az elhízás és az elhízással kapcsolatos kockázati tényezők pontos felmérése terén, átfogó értékelést kell javasolni, beleértve a gyengeséget, a szarkopéniát és a zsigeri zsírosságot az elhízott, cirrhosisban szenvedő betegek kimenetelének előrejelzéséhez. 1

Elhízáskezelés

Tekintettel az elhízás és az ESLD-ben szenvedő betegek rossz eredményei közötti egyértelmű összefüggésre, a súlycsökkentésnek közös célnak kell lennie a kórosan elhízott, kompenzált cirrhosisban szenvedő betegeknél. Az életmódbeli beavatkozások önmagukban hatékony fogyáshoz vezethetnek, ha megfelelő körülmények között valósítják meg őket. Az egyik prospektív kohorsz vizsgálat 40 kg/m 2 átlagos BMI-vel rendelkező betegeknél azt mutatta, hogy egy intenzív súlycsökkentő program bariatriás műtét nélkül 84% -os sikerrel járt a 35 kg/m 2 alatti BMI cél BMI elérésében. 14 A kompenzált cirrhosisban szenvedők számára, akik önmagukban az életmód módosítása révén nem tudnak elfogadható súlyt elérni, a bariatrikus műtétek, például a hüvelyes gasztrektómia, életképes és hatékony megoldás lehet. Ezzel szemben a dekompenzált cirrhosisban szenvedő, kórosan elhízott betegek esetében az életmód módosítása vagy a bariatrikus műtét révén történő testsúlycsökkentés nem ajánlott, mert ezeknek a betegeknek nagy a kockázata a szarkopéniának, a gyengeségnek és az alultápláltságnak, amelyet súlyosbíthat a kalória-/táplálékbevitel csökkenése. . 1 A dekompenzált cirrhosisban szenvedő betegeknek meg kell tartaniuk a kalóriabevitelt magasabb fehérjetartalmú, tápanyagokban gazdag ételek mellett, és gyakran gyakorolják alacsony hatású gyakorlatokat a katabolizmus megelőzése és az izomtömeg megőrzése érdekében.

Következtetés

Az elhízás a szisztémás gyulladás és az immunrendszer diszregulációjának állapota, amely az ESLD-ben szenvedő betegeknél kedvezőtlen klinikai kimenetelekkel jár, beleértve az akut dekompenzációt, a várólista emelkedett halálozását és a perioperatív szövődményeket. A súlyvesztés és a táplálék optimalizálásának gondos, egyénre szabott megközelítése a beteg máj dekompenzációjának mértéke szerint elengedhetetlen e magas kockázatú betegek kezeléséhez.

Megjegyzések

Lehetséges összeférhetetlenség: Nincs mit jelenteni.