ELHÍZÁS: GASZTROENTEROLÓGUS SZEMPONTJA ÉS AZ ORVOSI TERÁPIA VÁLTOZATAI

Cikk letöltése:

A teljes szövegű cikk külsőleg érhető el.

nézet

A kért cikket a DOAJ-n ​​keresztül kapja meg. Nézet eredeti forrásból.

Forrás: Alʹmanah Kliničeskoj Mediciny, 1. évfolyam, 1. szám, 2015, 24–29. O. (6)

Ez a cikk a nyílt hozzáférés a Creative Commons CC BY licenc feltételei szerint.

  • előző cikk
  • |
  • tartalomjegyzék megtekintése
  • |
  • következő cikk>
  • Absztrakt
  • Hivatkozások
  • Idézetek
  • Kiegészítő adatok
  • Cikk Média
  • Metrikák

Háttér: A metabolikus szindróma egyik fő patofiziológiai jellemzője a hasi elhízás, amely a metabolikus szindrómával összefüggő rendellenességek alapját képezi, például a szénhidrát-anyagcsere rendellenességeit és az aterogén diszlipoproteinémiát. A hasi elhízás és az anyagcserezavarok elősegítik a különböző rendellenességek konstellációjának kialakulását, mint például a máj (alkoholmentes zsírbetegség), az epeutak, a szív, valamint a hasnyálmirigy (steatosis kialakulásával). Ez egy elhízott beteget polimorbidá tesz és jelentősen bonyolítja kezelését. Ezért úgy tűnik, hogy az elhízás kezelésének korszerű és biztonságos megközelítésének kidolgozása, figyelembe véve az anyagcsere-rendellenességek egyedi jellemzőit, nagyon releváns.

Cél: A sibutramin és a mikrokristályos cellulóz (Reduxin®) kombinált termékének hatékonyságának és biztonságosságának értékelése az orvosi kezelésnek ellenálló táplálék-alkati elhízásban szenvedő betegeknél, valamint azon tényezők meghatározása, amelyek befolyásolják a sibutramin hatékonyságát ebben a betegcsoportban.

Anyagok és metódusok: Negyven beteg vett részt a vizsgálatban (25 férfi és 15 nő), akiknek II-III. Fokú elhízása volt ellenálló. A betegek átlagos életkora 36,8 ± 10,4 év volt. Klinikai és laboratóriumi értékelésük a standard paramétereken túl magában foglalta az inzulinrezisztencia-index, a leptinszint mérését, a vazomotoros endotheliális funkció, az étkezési viselkedés típusának és a bél mikroflórájának értékelését. A súlycsökkentő program alapja a hipokalorikus étrend volt, a közepes intenzitású rendszeres testedzés és a napi 15 mg szibutraminnal (Reduxin®) végzett kezelés 6 hónapig. A kezelés hatékonyságát a testtömeg ≥ 5% -kal történő csökkentéseként értékelték a kiindulási értékhez képest a kezelés 3 hónapja alatt.

Eredmények: Három hónapos kezelés után a betegek 80% -ánál a testtömeg ≥ 10% -os csökkentése volt megfigyelhető. A vizsgálat kezdetétől számított 6 hónap elteltével a betegek 100% -a elérte és fenntartotta a testsúly hatékony csökkenését 10,6 - 20,2% -kal az alapértékekhez képest. Azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés a legkevésbé hatékony, magasabb volt az inzulinrezisztencia indexe (r = 0,32, p