Elhízás skizofréniában szenvedő egyéneknél: esettanulmányos vizsgálat Skóciában

Isobel M. Cameron

Isobel M. Cameron, PhD, egyetemi docens, University of Aberdeen, Aberdeen, Egyesült Királyság

Ross J. Hamilton

Ross J. Hamilton, MBCHB, DRCOG, MRCGP, FRCPsych, tanácsadó pszichiáter (nyugdíjas), NHS Grampian, Egyesült Királyság

Gordon Fernie

Gordon Fernie, PhD, Trial Manager, University of Aberdeen, Aberdeen, Egyesült Királyság

Stephen A. MacGillivray

Steve A. MacGillivray, PhD, egyetemi docens, University of Dundee, Dundee, Egyesült Királyság

Absztrakt

Háttér

Annak ellenére, hogy a skizofréniában szenvedő betegek elhízási aránya iránti széleskörű klinikai aggodalomra ad okot, kevés a bizonyíték a probléma mértékére népességi szinten.

Az elhízás szintjének becslése egy nemzeti populációs mintában a skizofréniában szenvedő betegek összehasonlított kontrollokkal történő összehasonlításával.

Módszer

Kiszámítottuk az elhízás szintjét minden skizofréniás beteg esetében az Országos Alapellátási Klinikai Informatikai Egység adatbázisából (n = 4658), az életkor, a nem és a szomszédsági kontrollok alapján.

Eredmények

A skizofrénia csoportban szignifikánsan megnövekedett elhízási veszélyt mutattunk ki Cox regressziós analízissel, 1,94-es esélyhányaddal (OR) (95% CI 1,81–2,10) (feltételezve, hogy a hiányzó testtömeg-index (BMI) nem elhízást jelez) és OR = 1,68 (95% CI 1,55–1,81), ahol nem tettek feltételezéseket a hiányzó BMI adatokra vonatkozóan.

Következtetések

A skizofréniában szenvedőknél nagyobb az elhízás kockázata, összehasonlítva az életkor, a nem és a gyakorlati gyakorlatnak megfelelő kontrollokkal. Elsőbbséget kell biztosítani azoknak a kutatásoknak, amelyek célja a súly csökkentése és az aktivitás növelése skizofréniában szenvedőknél.

Érdeklődésnyilatkozat

A skizofrénia egy krónikus betegség, amely jelentős és hosszan tartó egészségügyi, társadalmi és pénzügyi terhekkel jár a betegek, családjaik, más gondozóik és a társadalom egésze számára. 1 A morbiditás és a mortalitás jól elismert növekedése tapasztalható, és a várható élettartam 20% -kal csökkenhet. 2 Ennek a tehernek a jelentős része a kíséri rossz fizikai egészségi állapothoz kapcsolódik. 3 Az elhízás prevalenciáját a skizofrénia esetében 1,5–4-szer magasabbnak nevezték, mint az általános populációt. 4 - 6 Erre azonban népességi szinten kevés a bizonyíték. Célul tűztük ki az elhízás szintjének becslését egy nagy nemzeti populációs mintában, összehasonlítva az eseteket az életkor, a nem és a szomszédság ellenőrzésével.

Módszer

Tervezés

A célpopuláció leíró és analitikai összehasonlítása az egyeztetett kontrollokkal.

Az adatokat az Alapellátási Klinikai Informatikai Egység (PCCIU) adatkészletéből nyertük. Kérjük, olvassa el a http://www.abdn.ac.uk/iahs/research/primary-care/pcciur/data.php oldalt az ebben az adatkészletben összegyűjtött adatok, az általuk alkalmazott módszerek és a készlet korlátozásainak részleteiről. tartalmaz.

Mivel ez egy névtelen adatkészlet elemzése volt, a vizsgálat elvégzéséhez nem volt szükség etikai jóváhagyásra.

Zárványok

Felnőttek (16–65 évesek) regisztráltak a 379 gyakorlat bármelyikén keresztül, akik 2007 és 2011 között hozzájárultak a PCCIU kombinált adatbázisához skizofrénia diagnózisával vagy a skizofrénia alábbi subkódolt diagnózisainak bármelyikével: egyszerű, hebephrenicus, katatonikus, paranoid, akut epizód, látens, maradék vagy egyéb. Skóciában a szkizofrénia kezdeti diagnózisát a másodlagos pszichiátriai csoport állapítja meg az ICD-10 segítségével. Négy véletlenszerűen kiválasztott kontroll beteget azonosítottak életkoruk (12 hónappal fiatalabb vagy idősebb), nemük és gyakorlata szerint. 8.

Kizárások

Gyermekek (2) vagy nem elhízottak (BMI 2). Két különböző módszert követtünk az adatok kezelésére, ahol a PCCIU adatbázisba való belépés előtti 3 évben nem regisztráltunk BMI-t, magasságot és súlyt. Az első vizsgálat során ezeket a nyilvántartásokat nem elhízottnak minősítették, követve azt a logikát, hogy mivel nem volt súly vagy BMI, a háziorvos nem látta klinikai szükségét ezen intézkedések megszerzésének. Egy második vizsgálat során kizártuk azokat a rekordokat, amelyekben a BMI nem volt rögzíthető vagy kiszámítható. Leíró célokból és az egyeztetett minta biztosítása érdekében azonosítottuk az összes eset és kontroll életkorát, nemét és gyakorlati kódját.

Elemzés

A leíró statisztikákat átlagként és szórásként, illetve számlálásként és százalékban jelentették. Az elhízás mértékét összehasonlítottuk az esetek és a kontrollok között χ 2 teszt alkalmazásával. Cox arányos veszélyek regressziós modellt alkalmaztunk az elhízás esélyeinek becslésére az esetek és a kontrollok között, mind a három, mind a három korosztályban a BMI rögzítésének idején (16–29, 30–49 és 50–65 év). Az adatokat SPSS 24. verzióval elemeztük.

Eredmények

Asztal 1

Életkor, évek Skizofrénia diagnózissal rendelkező elhízottak N (%) Az elhízottak kontrollálják az N (%) Cox regresszió veszélyét VAGY (95% CI) χ 2 P

16–29

134. (31.4.)

279 (11,9)

2,98 (2,20–4,04)

a Ahol a hiányzó BMI-adatokat „nem elhízottként” kezelték.

Vita

A skót népességet reprezentáló nagy adatbázis felhasználásával azt tapasztaltuk, hogy a skizofrénia diagnózisával küzdő embereknél nagyobb az elhízás veszélye, összehasonlítva a felnőttekkel, életkoruk, nemük és gyakorlataik szerint. Elemzéseink azt mutatják, hogy a skizofréniában szenvedő betegek még jelentős elhízási prevalenciával rendelkező nemzeten belül is nagyobb valószínűséggel elhíznak. Ezenkívül az elhízás arányában a különbség nagyobb a skizofrénia és a kontrollcsoport között mindhárom korosztályban, a különbségek nagyobbak a fiatalabb életkorban.

Adataink a PCCIU adatbázisból származnak, amely 379 résztvevő praxis és körülbelül 1 millió beteg adatait gyűjti össze. Így ezek az eredmények szilárd bizonyítékot szolgáltatnak a skizofréniában szenvedő betegek elhízási problémájának országos skálájára, amely - a megállapításokkal párosítva -, hogy a skizofrén betegek szignifikánsan mozgásszegényebbek, mint az általános népesség 9, rámutatnak a jövőbeli kutatások és a beavatkozások finanszírozásának szükségességére. foglalkozzon a problémával. Ennek fontosságát azonosította a skizofréniában szenvedő betegek súlygyarapodásának kezelését célzó beavatkozások Cochrane-áttekintése 10, valamint egy közelmúltbeli szerkesztőségi beszámoló is, amely a fizikai aktivitást növelő, bizonyítékokon alapuló beavatkozások szükségességét vitatja meg az egészség javítása és az emberek korai halálozásának csökkentése érdekében. skizofréniával. Adataink azt sugallják, hogy az ilyen beavatkozások korai felnőttkorban érdemesek lennének a skizofréniában szenvedő betegeket megcélozni.

A hatalmas potenciális személyi és egészségügyi költségek ellenére mind a mai napig nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a klinikusokat hatékony beavatkozások bevezetésére irányítsák az elhízás kezelésére a betegek javára. Tekintettel az elhízás és a mozgásszegény viselkedés nagyon magas szintjére a skizofréniában szenvedők körében, elsőbbséget kell biztosítani azoknak a kutatásoknak, amelyek célja a súly csökkentése és a fizikai aktivitás növelése ebben a csoportban. Önmagában a fizikai aktivitás javítása nem valószínű, hogy csökkenti a metabolikus szindróma előfordulását, mivel az etiológiai tényezők sokkal összetettebbek.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Dr. Moira Connolly-nak, Steve Lawrie professzornak és Dr. Carol Robertsonnak, akik a szerzőkkel együtt egy, az NHS Research Scotland Mental Health Network (NRS MHN) által korábban Skócia Mental Health néven ismert protokollfejlesztő csoport részesei voltak. Kutatási Hálózat (SMHRN). Hálásak vagyunk az NRS MHN-nak az adatgyűjtés finanszírozásáért és a PCCIU-nak az adatok megadásáért. Köszönetet mondunk Gordon Murray professzornak a statisztikai tanácsadásért is.