Hans H. Stein

Monogasztrikus Táplálkozási Laboratórium

nettó

Főmenü

  • itthon
  • Rólunk
  • Kutatás
  • Publikációk
  • hírek
  • Podcastok
  • Takarmány-összetevők
  • Linkek

A sertéstáplálékok energiatartalmának értékelésekor az Egyesült Államok termelői és takarmánygyártói általában az emészthető energiát használják (DE) és metabolizálható energia (NEKEM) rendszerek. Ezek a rendszerek azonban nem veszik figyelembe az állatok által az emésztés során termelt hőt, és így a sertések által a takarmány emésztése és anyagcseréje során elveszített energiát. A magas rosttartalmú étrenddel etetett sertéseknél nagyobb a takarmányfelvétel, nagyobb a gyomor-bél traktus és megnő a hátsó bél fermentációja a kevesebb rostot tartalmazó étrenddel összehasonlítva. Ezért várhatóan nagyobb hőtermeléssel is számolhatnak majd. Ennek eredményeként a DE és ME rendszerek túlbecsülhetik a rostos takarmány-összetevők energiaértékét. Nettó energia (NE) figyelembe veszi a hőtermelést, és így pontosabb becslés lehet a sertés rendelkezésére álló energia mennyiségéről.

Kísérletet hajtottak végre annak a hipotézisnek a tesztelésére, miszerint az élelmi rost mennyiségének növelése a növekvő sertéseknek táplált étrendben növeli a hőtermelést és csökkenti a nettó energiaértékeket.

Kísérleti terv

A kísérletet a Földművelésügyi Minisztérium Takarmányipari Központ Sertés Táplálkozás-kutató Központjának nyitott körű légzési laboratóriumában végezték (Chengde, Hebei tartomány, Kína). Tizennyolc növekvő hordót használtak, átlagos kezdeti testtömegük 54,4 kg volt. A sertéseket véletlenszerűen kiosztották a három étrend egyikére. Az alap diéta a kukorica és a szójabab lisztjén alapult. A másik két étrend az alapdiétából állt, 15, illetve 30% búzakorpával. A sertéseknek nyolc napot kaptak, hogy alkalmazkodjanak az étrendhez, majd metabolikus ketrecekbe helyezték őket nyílt áramkörű légzőkamrákban. A kamrák megmérték az oxigénfogyasztást, valamint a metán- és szén-dioxid-termelést. A hőtermelés kiszámításához gázcserét és nitrogén vizeletveszteséget használtunk. Az energiaegyensúlyt öt napos időszak alatt mértük. Végül a sertések kétnapos éhezést megelőzően és egynapos koplaláson estek át.

A kísérleti periódus alatt székletet és vizeletet gyűjtöttünk, és az energiatartalom elemzésével meghatároztuk a diéták DE és ME értékeit. A megtartott energia meghatározásához a HP-t kivontuk ME-ből (ÚJRA). A diéták NE-jét a következő egyenlet segítségével számoltuk:

NE (kcal/kg DM) = [RE (kcal) + FHP (kcal)]/szárazanyag bevitel (kg)

Eredmények

A traktus látszólagos emészthetősége (ATTD) bruttó energia, nyersfehérje, savas detergens rost (ADF) és semleges detergens szál (NDF) lineárisan csökkent (P Diéta