Journal of Adenocarcinoma & Osteosarcoma

Vladimir Zaichick 1 * és Sofia Zaichick 2

1 Radionuklid-diagnosztikai osztály, Orvosi Radiológiai Kutatóközpont Koroleva St. 4, Obninsk 249036 Kaluga Region, Oroszország

2 Orvostudományi Tanszék, Orvostudományi Főiskola, University of Illinois, Chicago, IL 60612, USA

* Levelező szerző: Zaichick V.
Orvosi Radiológiai Kutatóközpont 4, Koroleyva St. 4, Obninsk 249036, Kaluga Region, Oroszország
Tel: 4843960289
Fax: 4959561440
Email: [e-mail védett]

Kapott dátum: 2015. november 23 .; Elfogadott dátum: 2015. december 22 .; Közzététel dátuma: 2016. január 02

Idézet: Zaichick V, Zaichick S. nyomelem tartalma az emberi prosztata adenokarcinómájában, energia-diszperzív röntgen fluoreszcens analízissel vizsgálva. J Adenocarcinoma. 2016, 1: 1. doi: 10.21767/2572-309X.10001

Absztrakt

Kulcsszavak

A megszűnés akadályai; A leszokás okai; Cigaretta; Ivás; Egyidejű

A kezelés abbahagyását gátló dohányosok és a drogfogyasztás abbahagyásának okai és az alkoholfogyasztásról beszámoló okok. A dohányzás és az alkoholfogyasztás közötti szoros összefüggéseket dokumentálták [1]. A dohányzók körülbelül 85% -a fogyaszt alkoholt, és az alkoholfogyasztók 75% -kal nagyobb valószínűséggel dohányoznak, mint azok, akik tartózkodnak az alkoholtól [2-5]. Az alkoholproblémákkal küzdő dohányosok (az alkoholproblémák nélküli dohányosokhoz viszonyítva) szintén alacsonyabb dohányzási arányról számolnak be, jobban függenek a nikotintól [6], és nagyobb arányban halnak meg a dohányzással összefüggő betegségekben, szemben az alkohol okozta okokkal [7]. Az egyidejű használatnak kölcsönös hatása van, így az egyik anyag használata megjósolja a másik felhasználását [8], és az egyidejű alkalmazásnak többszörös hatása is nagyobb, mint bármelyik anyag független kockázatának [9,10].

Több szempont is megjelent az együttes kezelés kezelésével kapcsolatban. Az egyik perspektíva azt sugallja, hogy az alkohol és a dohányzás egyidejű kezelése utáni elvonási tünetek kezelése gátat szabhat a sikeres abbahagyásnak [11]. Egy másik perspektíva azt sugallja, hogy az egyik gyógyszer feltételes ingerré válhat a másik számára; és így az egyidejű kezelés javíthatja az absztinencia arányát az egyes anyagok külön kezeléséhez képest. A kutatás feltárta az egyidejű kezelés hatékonyságát [12], és a megállapítások nagyrészt alátámasztják az egyidejű szerhasználat célzását [11,13,14]. További munkára van azonban szükség, hogy megértsük a viselkedési és kognitív alapú leszokási folyamatok hatásait az egyidejű szerhasználatra. A leszokási folyamatok vizsgálata az erősen iszogató dohányosok körében fontos annak tisztázásában, hogy a viselkedési (leszokási módszerek használata) és a kognitív (pl. Leszokási akadályok, a leszokás okai) változók milyen mértékben kapcsolódnak a használathoz, és hogy ezek a folyamatok egyedülállóan vagy különböző módon befolyásolják a szerhasználat eredményeit.

A leszokás módszerei

A jelenlegi dohányosok többsége le akar lépni [15], és sokan több leszokási módszert alkalmaznak. Valószínű, hogy a többszörös leszokási módszerek összekapcsolódnak a leszokás sikerével, mivel az egyén hatástalan módszereket „gyomlál ki” akár önszelekcióval, akár egy egészségügyi szakember segítségével. A párhuzamos szerek abbahagyásának sikerét részben egy anyag abbahagyásának motivációja jósolja [16], és ezért arra számítunk, hogy számos leszokási módszer (közvetett jelzés arra, hogy az egyén motivált vagy lemondani akar) a dohányzás csökkenésével jár alkoholfogyasztás.

A megszűnés akadályai

A kilépés oka

Jelenlegi tanulmány

Ezt a tanulmányt arra tervezték, hogy megvizsgálja a viselkedési és kognitív alapú leszokási folyamatok közötti kapcsolatokat az erősen iszogató napi dohányosok mintájában. Három hipotézisünk volt. Első hipotézisünk a fő hatásokkal volt összefüggésben. Konkrétan arra számítottunk, hogy: H1a) a leszokási módszerek a csökkent anyaghasználattal járnak; H1b) a BCS a megnövekedett cigarettahasználattal lenne összekapcsolva; és H1c) Az RFQ a csökkentett anyaghasználattal lenne összefüggésben. Második hipotézisünk a kapcsolatok moderálásával függött össze. Arra számítottunk, hogy: H2a) az RFQ mérsékli a leszokási módszerek és az anyaghasználat közötti kapcsolatot, így a leszokási módszerek negatívan kapcsolódnak a használathoz, különösen azoknál, akiknél több a RFQ; és H2b) A BCS mérsékelné a leszokási módszerek közötti kapcsolatot, és olyan módon alkalmazná, hogy a leszokási módszerek negatívan kapcsolódnának a használathoz, különösen azoknál, akiknél kevesebb a BCS. Harmadik hipotézisünk (H3) azt jósolta, hogy a leszokási módszerek, az RFQ és a BCS kölcsönhatásba lépnek a szerhasználat előrejelzésével.

Módszer

Résztvevők

A jelen minta 200 kezelést kereső napi dohányosból állt (37,50% nő; Mage = 30,72; SD = 12,68). A minta faji és etnikai megoszlása a következő volt: 89,50% fehér/kaukázusi; 3,50% fekete/nem hispán; 1,00% -a fekete/spanyol; 2,50% spanyolnak számít; 0,50% ázsiai; a résztvevők 20,5% -a a középiskolát végezte el a legmagasabb oktatási formaként, 49,50% -a valamilyen főiskolát végzett, 11,00% -a négyéves főiskolai diplomát, 6,00% -a 2 éves főiskolai diplomáját, 6,00 % diplomát szerzett, 5,00% valamilyen felsőfokú iskolát végzett, 2,00% pedig kevesebb, mint középfokú végzettséget szerzett. A minta 48,24% -a teljesített legalább egy aktuális (az elmúlt hónap) tengely diagnózisának kritériumait, beleértve a szociális szorongásos rendellenességet (9,05%), az általános szorongásos rendellenességet (5,03%) és az alkoholfogyasztást (5,03%).

A nagyobb longitudinális beavatkozás felvételi kritériumai a következőket tartalmazták: (1) 18 éves vagy annál idősebb; (2) átlagosan napi 10 vagy annál több cigaretta dohányzásának jelentése legalább egy éven keresztül; és (3) 10 ppm vagy annál magasabb szén-monoxid-leheletminta biztosítása az alapszintű munkamenet során. A résztvevőket a következő szempontok alapján kizárták: (1) a jelenlegi gyilkosság vagy öngyilkosság; (2) korábbi vagy jelenlegi pszichotikus spektrumú tünetek jóváhagyása strukturált interjúszűrés útján; és (3) korlátozott mentális kompetencia és képtelen a tájékozott, önkéntes, írásbeli beleegyezés megadására. Ezenkívül a jelen mintában szereplő összes résztvevő megfelelt a szigorú alkoholfogyasztási kritériumoknak (8-as vagy annál magasabb pontszámot ért el az alkoholfogyasztási zavarok azonosítási tesztjén) [28].

Intézkedések

Demográfiai adatok: A résztvevők demográfiai információkat szolgáltattak, beleértve a nemet, az életkort, a faji hátteret, az etnikumot, a legmagasabb iskolai végzettséget és a családi állapotot.

Mennyiség/gyakoriság skála alapján strukturált klinikai interjú DSM-IV tengely I. rendellenességekkel (SCID-I): Az SCID-I-NP-t (nem beteg verzió) a diagnosztikai értékelésekhez használták fel a DSM-IVTR diagnózisok felmérésére a korábbi és a jelenlegi I. tengelyes rendellenességeknél [29]. Az összes SCID-I interjút képzett személyzet adta, beleértve kutatási asszisztenseket vagy doktori szintű személyzetet, és független doktori szintű szakemberek felügyelték. Az interjúkat hangfelvételen rögzítették. Az interjúk 12,5% -ának véletlenszerű kiválasztásának megbízhatóságát felülvizsgálták (MJZ) a pontosság érdekében; diagnosztikus kódolási nézeteltérést nem észleltek.

Dohányzási előzmények kérdőív: A dohányzási arányt, a napi dohányzás éveit, a kezelés kezdetének életkorát és egyéb jellemzőket a Dohányzási előzmények kérdőív (SHQ) segítségével értékeltük [30]. Ilyenek voltak például: „Mióta elkezdte a napi rendszeres dohányzást, mekkora az átlagos cigarettaszám naponta?” amely értékelte a dohányzás arányát. Ezen túlmenően az egyének jelezték a leszokás módszereit azáltal, hogy (0 = Nem vagy 1 = Igen) jóváhagyják a következőket: „hideg pulyka”, „viselkedésmódosítás”, „nikotin tapasz”, „fokozatos csökkentés” és „telefonos tanácsadás”.

Fagerström-teszt a nikotin-függőségre vonatkozóan: A Fagerström-teszt a nikotinfüggőségért (FTND) egy hat tételből álló skála, amely felméri a dohányfüggőség fokozatait [31], és pozitív kapcsolatot mutat a legfontosabb dohányzási változókkal, megfelelő belső konzisztenciával és a teszt újbóli tesztelésének megbízhatóságával [31,32]. Az FTND pontszámok 0 és 10 között mozognak, a magasabb pontszámok pedig a nikotintól való nagyobb függőséget jelzik [33]. (Cronbach-féle α = 0,35).

Alkoholtörténeti kérdőív: Az alkoholfogyasztás mennyiségét és gyakoriságát tekintve a 42 tételes alkoholtörténeti kérdőív (AHQ) segítségével értékelték [34]. Példaként említhető: „Hány éve iszik rendszeresen?” és "Hány éves voltál, amikor először fogyasztott alkoholos italt?"

Alkoholfogyasztás: Az alkoholfogyasztást az alkoholfogyasztási rendellenességek azonosításával (AUDIT) is megvizsgálták, amely egy 10 tételes intézkedés, amely megvizsgálja a veszélyes vagy káros ivást [28]. A tételek értékelik az erős ivást, a használat mennyiségét és gyakoriságát, a függőséget, a toleranciát és a problémákat. Az AUDIT belső konzisztenciájú alfája a jelen mintában 0,69 volt, a korábbi munkák során pedig megbízhatóan megkülönböztette a veszélyes, a káros és az alkoholfogyasztás nélküli történeteket [28,35]. A 8 AUDIT-pontszám 85% -os érzékenységet és 89% -os specificitást eredményez a káros vagy veszélyes italozásra [36].

A megszűnés skálájának akadályai: A korlátok a leszokásról (BCS) egy 19 tételes intézkedés, amely felméri a dohányzásról való leszokással összefüggő akadályokat vagy specifikus stresszorokat [37]. A résztvevők négypontos Likert típusú skálán válaszolnak (0 = „nem gát” és 3 = „nagy gát”), és jelzik, hogy milyen mértékben azonosulnak az azonosított BCS-kel. A BCS összesített pontszáma jó belső konzisztenciát mutatott [37], és jó belső konzisztenciát mutatott a három alskála (addiktív korlátok, külső korlátok és belső korlátok) tekintetében is [37]. Ezenkívül a BCS jó tartalmat és prediktív érvényességet tanúsított [37]. A korábbi munkával [17] összhangban a jelen pontszámban az összesített pontszám-összefoglaló statisztikát használták fel. Ez a skála magas szintű belső konzisztenciát mutatott a jelenlegi mintában (Cronbach alfa = 0,89).

A skáláról való kilépés okai: Az okok a leszokásról (RFQ) egy 20 tételből álló mérőszám, amely felméri a dohányzásról való leszokás motivációját [38]. A válaszadók jelzik, hogy a leszokás egyes okai milyen mértékben vonatkoznak rájuk egy 4 pontos Likert típusú skálán, amely a következő tartományokban mozog (1 = Egyáltalán nem igaz 4-ig = Rendkívül igaz). Az RFQ négy dimenzióból áll: egészségügyi problémák (pl. „A betegség miatt aggódom”; α = 0,79), az önkontroll (pl. „Bizonyítom, hogy más dolgokat is el tudok végezni”; α = 0,85), társadalmi nyomás ( pl. „Azt akarom, hogy az emberek ne hagyják abba a nyaggatást” α = 0,70), és azonnali megerősítést (pl. „Nem fogok szagolni”; α = 0,69). Az előbbi két alskála megfelel a belső motivációnak, az utóbbi kettő pedig az extrinsikumnak [25]. Az RFQ összesített pontszáma figyelembe vette mind a négy alskálát, és az elemekre adott válaszok összegzésével jött létre. A Cronbach alfa a teljes RFQ skálán 0,82 volt. Az RFQ jó pszichometriai tulajdonságokat mutatott, és ez különböző mintákon is megmutatkozott [27,39].

Kannabiszhasználat: A Marihuána dohányzástörténeti kérdőív (MSHQ) 40 tételből áll, és felméri a kannabisz használatának történetét és szokásait [40]. Példaként említhető: „Hány éve dohányzott marihuánát?” és "Gondoljon a múlt heti dohányzására, mennyi marihuánát szívott el alkalmanként egy átlagos nap alatt?" A résztvevők az utóbbi tételt nyolc pontos Likert-skálán értékelték. A pontszámok a marihuána ízületeinek növekvő méretét ábrázoló képeknek felelnek meg, az egyik a legkisebb, a nyolc pedig a legnagyobb marihuána ízületet jelzi. Korábbi kutatások az MSHQ-t használták a kannabisz-használat sikeres mutatójaként [41]. Jelen tanulmányban a kannabiszhasználatot kovariátorként vették be az elemzésekbe, figyelembe véve a kannabisz dohányzással [42,43] és alkohollal [44] való együttes előfordulását.

Eljárás

A résztvevők felnőtt napi dohányosok voltak, akik erősen iszogattak, és a közösségből rádióhírek, szórólapok és újsághirdetések útján toboroztak őket egy nagy, két helyszínen végzett, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatban való részvételre, amelyben értékelték a dohányzásról való leszokást célzó két beavatkozás hatékonyságát. A tanulmányokkal kapcsolatos hirdetésekre válaszoló személyeket személyes alapszakra tervezték, hogy értékeljék a tanulmányok befogadására való alkalmasságot. A résztvevők írásos tájékozott beleegyezést nyújtottak be az alapértékelés során, és a SCID-I/NP segítségével készítettek interjút. A résztvevők számítógépes elemet is kitöltöttek az önjelentési kérdőívekből. Az összes vizsgálati eljárást és az emberi alanyok kezelését az Amerikai Pszichológiai Szövetség etikai normáinak betartásával hajtották végre, és a vizsgálati protokollt az Intézményi Felülvizsgálati Testület minden vizsgálati helyszínen jóváhagyta. Jelen tanulmány a minta egy részhalmazának kiindulási (kezelés előtti) adatainak elemzésén alapul, amely az összes vizsgált változó rendelkezésre álló adatain alapult.

Elemzési terv

A prediktor és a kritérium változók közötti kapcsolatok vizsgálatához nulla sorrendű összefüggéseket kaptunk. A kovariánsok (nem, faj, iskolai végzettség, családi állapot és kannabiszhasználat) és független változók (IV; RFQ, leszokási módszerek és BCS) növekvő érvényességét vizsgálták a függő változókkal (DV; naponta elszívott cigaretta és ivási gyakoriság) hiearchical multiple regresszióval [44]. Minden DV-hez külön modelleket készítettek. Az 1. szinten az RFQ-t, a leszokási módszereket és a BCS-t bevonták a modellbe, valamint a nem, a faj, az iskolai végzettség, a családi állapot és a kovariátorként felvett kannabisz-használat annak biztosítására, hogy a megfigyelt hatások ne ezen tényezők miatt következzenek be. A 2. szinten a kovariátokat és az RFQ-t, a kilépési módszereket és a BCS-t szimulén módon vezettük be a kétirányú kölcsönhatások vagy termékfeltételek tesztelésére. A 3. szinten kovariátokat, RFQ, quit módszereket és BCS-t vezettek be a modellbe a háromirányú kölcsönhatások tesztelésére (1. táblázat). A kialakuló két- és háromutas interakciókat a regressziós egyenlet paraméterbecsléseinek segítségével ábrázoltuk, ahol a magas és az alacsony értékeket egy standard eltérésként adtuk meg a megfelelő átlag felett és alatt [45].