Étrendi rostok és glikémiás terhelés, elhízás és plazma adiponektinszintek 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő nőknél

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS- A tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az étrendi rostok és a glikémiás terhelés összefüggését a plazma adiponektinnel cukorbeteg nőkben, és megvizsgálja az elhízás módosító hatását.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK—A Nurses ’Health Study-ból 902, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő nőnél végeztünk keresztmetszeti elemzést. Az étrendi információkat szemikvantitatív étkezési gyakorisági kérdőívek segítségével nyertük.

EREDMÉNYEK- Az életkorhoz való igazodás után a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a fizikai aktivitás, az aszpirinhasználat, a HbA1c, a magas vérnyomás és a hiperkoleszterinémia története, valamint a posztmenopauzális hormonhasználat után a gabona rost és a gyümölcsrost bevitele szignifikánsan megnőtt (trend esetén P = 0,002, illetve 0,036). a plazma adiponektin-koncentrációjának növekvő trendjével jár. A BMI további kiigazítása nem változtatta meg érezhetően a gabona rostok közötti asszociációkat, de gyengítette a gyümölcsrostok asszociációit. Az adiponektin koncentrációja 24% -kal volt magasabb a legmagasabbban, összehasonlítva a legalacsonyabb gabonarost kvintilisével. Az étrendi glikémiás terhelés és a glikémiás index szignifikánsan összefüggésben állt az alacsonyabb plazma adiponektin-szinttel, miután a BMI-t és más kovariánsokat korrigálták (P trend esetén = 0,01, illetve 0,03). Az étkezési glikémiás terhelés legmagasabb és legalacsonyabb kvintilisei között az adiponektin-koncentráció százalékos különbsége 17, illetve 18% volt. Az étrendi tényezők és a plazma adiponektin közötti összefüggések konzisztensek voltak sovány (BMI 2), túlsúlyos (25 ≤ BMI 2) és elhízott egyénekben (BMI ≥30 kg/m 2).

KÖVETKEZTETÉSEK- Adataink azt mutatják, hogy az étkezési gabona rost és a glikémiás terhelés/index összefüggésben van a keringő adiponektin koncentrációval. Az ilyen asszociációkat az elhízás állapota nem módosította.

Az adiponektin egy zsírszekretált citokin, amely nagy koncentrációban kering a vérben (1). Jól dokumentálják, hogy az adiponektin javítja az inzulinérzékenységet a vér szabad zsírsavak csökkentésével, az inzulin működésének fokozásával, a glükóz kihasználásának stimulálásával, a máj zsírsav oxidációjának fokozásával és a máj zsírsav szintézisének csökkentésével (2–5). A plazma adiponektin koncentrációja fordítottan összefügg a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatával az általános populációban (6,7). Megállapították, hogy a keringő adiponektin jobb lipidprofillal, jobb glikémiás kontrolltal és csökkent gyulladással társul a kohorszunkból (8,9) és egy másik populációból (10) származó cukorbetegeknél. Továbbá azt tapasztaltuk, hogy mind a vér adiponektin koncentrációja, mind az adiponectin gén változékonysága befolyásolhatja a cukorbetegséggel kapcsolatos kardiovaszkuláris betegségek kockázatát (11, 12). Ezek az adatok együttesen arra utalnak, hogy az adiponektin fontos célpont a cukorbetegség kezelésében, különösen a kardiovaszkuláris szövődmények tekintetében.

Nemrégiben azt tapasztaltuk, hogy cukorbeteg férfiaknál az étkezési gabona rost és a glikémiás terhelés társult a plazma adiponektinnel (13). Egy korábbi tanulmány dokumentálta, hogy a vér adiponektin szintje nőknél és férfiaknál eltérő volt (14). Megvizsgáltuk, hogy a férfiak plazma adiponectinjét befolyásoló ugyanazok az étrendi tényezők befolyásolják-e a nőket is. Ezenkívül a plazma adiponektin negatívan társul az elhízással (15). Feltételezzük, hogy az elhízás állapota módosíthatja az étrendi tényezők és az adiponectin szint közötti kapcsolatot.

E problémák megoldása érdekében megvizsgáltuk az étrendi rostok, a glikémiás terhelés és a glikémiás index összefüggését a plazma adiponektin-koncentrációval a cukorbeteg nők körében az ápolók egészségügyi tanulmányából (NHS). Különösen az elhízás állapotának ezekre az asszociációkra gyakorolt modulációs hatásait vizsgálták.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

Az NHS 1976-ban 121 700 bejegyzett nővér felvételével kezdődött, 30 és 55 év között. 1989 és 1990 között 32 826 nő szolgáltatott vért. A 2-es típusú cukorbetegség eseteit önként jelentett cukorbetegségként határozták meg, amelyet kiegészítő kérdőív igazolt. A cukorbetegség meghatározásához a National Diabetes Data Group kritériumait használtuk, mert alanyaink cukorbetegségét az American Diabetes Association Association 1997-es megjelenése előtt diagnosztizálták (16). A módszer érvényességét megerősítették (17). Cukorbetegség esetét fontolóra vették, ha az alábbi kérdések közül legalább az egyiket jelentették a kiegészítő kérdőívben: 1) klasszikus tünetek plusz megnövekedett éhomi plazma glükóz ≥7,8 mmol/l, véletlenszerű plazma glükóz ≥11,1 mmol/l és/vagy plazma glükóz ≥ 11,1 mmol/l ≥2 óra elteltével orális glükóz tolerancia teszt során; 2) nincsenek tünetek, de legalább két megemelkedett plazma glükózkoncentráció (a fenti kritériumok szerint) különböző alkalmakkor; vagy 3) orális hipoglikémiás szerekkel vagy inzulinnal történő kezelés. Ez a keresztmetszeti elemzés magában foglalta azt a 902 cukorbeteg nőt, akik vérvételkor nem voltak szív- és érrendszeri betegségekben, és plazma adiponektin-koncentrációt mértek.

Az étrendi bevitel értékelése

A plazma adiponektin és kovariátok értékelése

A plazma adiponektin koncentrációkat kompetitív radioimmunassay-vel (Linco Research, St. Charles, MO) mértük 3,4% -os variációs együtthatóval. Korábban bebizonyosodott, hogy az adiponektin mérésének kiváló osztályon belüli korrelációs együtthatói vannak (a résztvevőknél egy év alatt mérve), amelyeket a szállítási körülmények nem befolyásoltak lényegesen (22). Az antropometriai adatokat és az életmódbeli tényezőket az 1990-es kérdőívből származtatták, amely a legközelebb állt a vérvételhez. A BMI-t a kilogrammban kifejezett tömeg és a magasság négyzetméterének hányadosa szerint számítottuk. A fizikai aktivitást metabolikus ekvivalens órákban fejeztük ki, az előző év saját maga által bejelentett tevékenységtípusai és időtartama alapján.

statisztikai elemzések

Az étrendi beviteli változókat kvintilisekben elemeztük. Lineáris regressziós modellt alkalmaztunk az étrendi bevitel és a plazma adiponektin-koncentráció közötti összefüggések értékelésére. A lineáris trend tesztjeit úgy számoltuk ki, hogy a bevitt kvintilisek középértékét hozzárendeltük, és folyamatos változóként kezeltük. A plazma adiponektint logaritmikusan transzformáltuk a normális eloszlás elérése érdekében. Korrigáltuk a potenciálisan zavaró változókat: életkor, BMI, dohányzás, alkoholfogyasztás, fizikai aktivitás, HbA1c (A1C), a magas vérnyomás előzményei, a hiperkoleszterinémia története és a posztmenopauzás hormonhasználat. Az elhízás státusának (sovány, BMI 2; túlsúlyos, 25 ≤ BMI 2; és elhízott, BMI ≥30 kg/m 2) étrendi tényezőkre gyakorolt hatásának módosítását egy kereszttermék-kifejezés bevezetésével tesztelték az étrendi tényezőkre. Minden elemzéshez az SAS statisztikai csomagot használtuk (SAS, UNIX 8.2 verzió; SAS Institute, Cary, NC). Az összes P érték kétoldalas.

EREDMÉNYEK

A vérplazma adiponektin kvintilisével végzett vérvétel során a résztvevők jellemzőit az 1. táblázat mutatja. A legmagasabb kvintilis nők karcsúbbak voltak, több fizikai tevékenységet folytattak, és kevésbé valószínű, hogy a kiindulási állapotban magas vérnyomással jártak volna, mint a legalacsonyabbaknál. kvintilis plazma adiponektin.

Az étkezési rostok típusai közül azt találtuk, hogy a gabona rost (P trend = 0,002) és gyümölcs rost (P trend = 0,036) bevitele szignifikánsan összefügg a plazma adiponektin koncentrációjának növekvő trendjével, az életkorhoz igazodva, a dohányzás, alkoholfogyasztás, fizikai aktivitás, aszpirinhasználat, A1C, magas vérnyomás és hiperkoleszterinémia története, valamint posztmenopauzális hormonhasználat (2. táblázat). A BMI további kiigazítása nem változtatta meg érezhetően a gabona rostok közötti asszociációkat, de a gyümölcsrostok asszociációit jelentéktelenné gyengítette. Az adiponektin koncentrációja 24% -kal volt magasabb a legmagasabbnál, összehasonlítva a legalacsonyabb gabonarost kvintilisével. Az összes rost és növényi rost bevitele nem volt szignifikánsan összefüggésben az adiponektin koncentrációjával.

A BMI-kiigazítás nélküli modellekben az étrendi glikémiás terhelés és a glikémiás index nem volt szignifikánsan összefüggésben a plazma adiponektinnel (P trend esetén = 0,06, illetve 0,12, ill. A BMI további kiigazítása után mind az étrendi glikémiás terhelés (P trend esetén = 0,01), mind a glikémiás index (P = 0,03) a plazma adiponektin szignifikánsan csökkenő trendjéhez kapcsolódott (1. ábra). Az étkezési glikémiás terhelés legmagasabb és legalacsonyabb kvintilisei között az adiponektin-koncentráció százalékos különbsége 17, illetve 18% volt.

Az elhízás állapota (sovány, BMI 2; túlsúlyos, 25 ≤ BMI 2; és elhízott, BMI ≥30 kg/m 2) nem befolyásolta szignifikánsan az étrendi tényezők és a plazma adiponektin szint közötti összefüggéseket (P> 0,05). Az étrendi tényezők és az adipozitás együttes hatásainak vizsgálatakor (2. ábra) azt tapasztaltuk, hogy azok a személyek, akik karcsúak voltak, vagy a legnagyobb gabona rostbevitelt vagy a legalacsonyabb glikémiás terhelést kapták, a legmagasabb plazma adiponektin-szinttel rendelkeztek, míg az elhízottak vagy a legalacsonyabb gabona rostbevitel vagy a legnagyobb glikémiás terhelés volt a legalacsonyabb plazma adiponektin. Úgy tűnik, hogy a nagyobb gabonarost-bevitel vagy alacsonyabb glikémiás terheléssel járó adiponektinszint növekedése nem képes ellensúlyozni a túlsúly és az elhízás által okozott plazma adiponektin-csökkenést.

KÖVETKEZTETÉSEK

Ebben a 902 cukorbeteg nő keresztmetszeti elemzésében a gabona rostbevitel szignifikánsan magasabb plazma adiponektinszinttel társult. Az étrendi glikémiás terhelés és a glikémiás index fordítottan összefügg az adiponektin koncentrációival. Ezek az asszociációk függetlenek voltak a BMI-től és más kovariánsoktól. Az elhízás állapota nem módosította az étrendi tényezők és a plazma adiponektin közötti kapcsolatot. Ezenkívül a nagyobb gabonarostbevitel és az alacsonyabb glikémiás terhelés nem ellensúlyozta a túlsúly és az elhízás okozta adiponektinszint-növekedést.

Kevéssé ismert az egyes étrendi összetevők szokásos bevitelének a vér adiponektinre gyakorolt hatása az emberben. Nemrégiben Pischon és mtsai. (23) megvizsgálta az étrendi komponensek prediktív szerepét a plazma adiponektinnel az egészséges férfiak körében az Egészségügyi Szakmai Követési Tanulmány (HPFS) kohorszban. Megállapították, hogy a magas glikémiás terhelésű szénhidrátban gazdag étrend alacsonyabb adiponektin-koncentrációval jár. Egy korábbi elemzés során azt tapasztaltuk, hogy az étkezési gabona rostbevitel a plazma adiponektin magasabb koncentrációjával társult, míg az étrendi glikémiás terhelés és a glikémiás index fordítottan összefügg az adiponektin koncentrációjával a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő férfiaknál (13). A cukorbeteg nőknél megfigyelt asszociációk nagyon konzisztensek a cukorbeteg férfiaknál tapasztaltakkal.

Az étrendi tényezők (rostok és glikémiás terhelés/index) a vércukorszint modulálásával befolyásolhatják a plazma adiponektint, mivel bizonyos rosttípusokban gazdag étrend csökkentheti a glükózkoncentrációt (24), míg a magas glikémiás terhelés/indexű étrend növelheti a vért glükóz (25,26). A vércukorszint fordítottan korrelál az adiponektin zsírszövetben való expressziójával (27). Ezzel szemben a glükózzal dúsított étrend jelentősen csökkenti az adiponektin expresszióját a zsírszövetben (28). Megjegyzendő, hogy egy nemrégiben készült tanulmány szerint a glikémiás index és a glikémiás terhelés nem tükrözi megfelelően az ételre adott glikémiás reakciót, mert számos olyan tényező, amely befolyásolja az élelmiszer vércukorszintre gyakorolt hatását, nem biztos, hogy ezeket az intézkedéseket képesek megragadni (29). Ez arra utal, hogy más mechanizmusok is megalapozhatják az étrendi glikémiás terhelés/index és az adiponektin szint közötti megfigyelt összefüggéseket.

A keringő adiponektin koncentrációja csökkent az elhízott egyéneknél (15). A BMI beállítása kissé gyengítette az étkezési rostok (gabona rost és gyümölcsrost) és a plazma adiponektin közötti összefüggéseket, de némileg javította az étrendi glikémiás terhelés/index és az adiponektin szint közötti összefüggéseket. Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy az adipozitás vagy a kapcsolódó tényezők változása részben közvetítheti az étkezési rostok hatását a plazma adiponektinre, de nem a glikémiás terhelés/index hatásait. Ezenkívül adataink azt mutatják, hogy az elhízás állapota nem módosította az étrendi faktorok és a plazma adiponektin közötti összefüggéseket.

Az étrendi bevitelhez többféle mérést használtunk, amelyek nemcsak csökkentik a mérési hibát, hanem egyedülálló lehetőséget nyújtanak a hosszú távú bevitel hatásainak értékelésére is. Vizsgálatunk keresztmetszeti jellege azonban nem teszi lehetővé ok-okozati következtetés levonását.

Összefoglalva azt tapasztaltuk, hogy a gabonarost bevitele magasabb diabéteszes nők adiponektin-koncentrációjához kapcsolódott. Ezzel szemben az étrendi glikémiás terhelés és a glikémiás index fordítottan összefügg a plazma adiponektin koncentrációival. Az eredmények, valamint a cukorbeteg férfiaknál tapasztalt korábbi eredményeink (13), erősen jelzik, hogy az étkezési gabona rost és a glikémiás terhelés/index fontos meghatározó tényezők lehetnek az adiponectin vérkoncentrációjában a 2-es típusú cukorbetegségben. További eredmények, különösen kontrollált klinikai vizsgálatok és kísérleti vizsgálatok indokoltak eredményeink megerősítésére, valamint az alapul szolgáló mechanizmusok tisztázására.