Fehérjefogyasztás és hidratálás versenyképes középiskolásokban

Sabina Fidai Mackenzie Gavin Joseph D'Angelo Catherine Redler [e-mail védett]

Bevezetés

A fizikai aktivitás és a testedzés táplálkozással kapcsolatos egészségügyi problémákhoz vezethet a középiskolás sportolóknál. A hallgatók és edzőik ismeretének hiánya nagyban befolyásolhatja ezeket az egészségügyi problémákat. A férfi sportolók körében további nyomás nehezedik az izomtömeg növelésére, és az az előzetes elképzelés, hogy több fehérje hozzáadása étrendjükhöz elősegíti az izmok gyarapítását. A testzsír izommá történő átalakítására tett kísérletként a középiskolás sportolók korlátozzák a kalóriákat, hogy optimális eredményeket érjenek el a testösszetételben, és ezzel növeljék a teljesítményt. A hiedelemmel ellentétben kevesebb fehérjére van szükség a fogyáshoz (Helms et al., 2014). Testünk természetes válasza a kevesebb kalóriára a hatékonyság növekedése, hasonlóan ahhoz, amikor testünk éhezési módban van. Helms et al. (2014) szerint kevesebb fehérjére van szükség a fogyás során, amikor a fehérjére gyakorolt anabolikus válasz fokozódik, ami negatív energiamérlegnek számít. A hallgató sportolóknak és edzőknek megfelelő tájékoztatást kell kapniuk a szükséges egyensúlyról a kalóriabevitel, a fehérjefogyasztás és az egyensúly hosszú távú hatásai között az atléta testére.

Probléma

Mi a jobb neked, mint a fehérje? A fehérjék testünk minden egyes sejtjének építőelemei. A fehérjék funkciói hatalmasak és a sejtszerkezet biztosításától a szövetek és szervek működésének szabályozásáig terjednek. De mennyi fehérjére van szükségünk valójában, és valóban lehet-e túl sok? Az Orvostudományi Intézet diétás referencia felvételei szerint a fehérje ajánlott étrendi mennyisége (RDA) férfiaknak és nőknek egyaránt 0,8 gramm fehérje/testtömeg-kilogramm/nap. Míg egyesek azzal érvelnek, hogy egészséges veseműködés jelenlétében a megnövekedett fehérjebevitelnek nincs káros hatása, nincs jelentős bizonyíték arra, hogy a magas fehérjetartalmú étrend káros hatással lenne a veseműködésre egészséges egyénekben (Martin, Armstrong és Rodriguez, 2005). Poortmans és Dellalieux (2000) azt is kimutatta, hogy a 2,8 gramm/kg/nap alatti fehérjebevitel nem rontotta a vesefunkciót. Más tanulmányok szerint a magas fehérjetartalmú étrend negatív hatással van a veseműködésre (Schwingshackl & Hoffmann, 2014). Mindkét fél azonban egyetért abban, hogy károsodott veseműködés esetén korlátozni kell az étkezési fehérjét (Martin, Armstrong és Rodriguez, 2005).

Amint azt az Orvostudományi Intézet diétás referencia felvételei bemutatják, a férfiaknak és a nőknek is csak 0,8 grammra van szükségük testtömeg-kilogrammonként naponta. Míg a megnövekedett fehérjebevitel önmagában nem okozhat kárt egy egészséges felnőttnél, más étrend és testmozgás módosításokkal kombinálva kárt okozhat. Jelentős egészségügyi kockázattal járó jelentős módosítás a kiszáradás (Brito, Roas, Brito, Marins, Córdova és Franchini, 2012). A teljes testtömeg csökkentésére irányuló dehidratáció diuretikus és hashajtók alkalmazásával, valamint magas hőn végzett edzéssel vagy gyakorlással, vagy műanyag ruházat használatával érhető el a túlzott izzadás elősegítése érdekében. Ezek a műveletek gyorsan megzavarhatják a folyadék és az elektrolit egyensúlyát a testben. Ezenkívül a kiszáradás a vesék véráramlásának jelentős csökkenését okozhatja.

A versenyző sportolók körében rendkívül gyakori a megnövekedett fehérjefogyasztás az étrend és a testmozgás egyéb módosításai mellett. Ez nagy gyakorisággal fordul elő a középiskolás diák atléták körében (Couture et al., 2015). Ezek a sportolók által alkalmazott módszerek komoly egészségügyi problémákat és akár halált is okozhatnak.

Kórélettan

Vesénk szűrőként szolgál a salakanyagok számára. Szabályozzák a folyadék-elektrolit és a sav-bázis egyensúlyt is. Jelentős kiszáradás idején hypovolemia vagy csökkent folyadékmennyiség fordulhat elő. Hipovolémiás állapotban a létfontosságú szervekhez, különösen a vesékhez való perfúzió csökkent veseműködéshez vezethet. A csökkent vese perfúzió az akut vese sérülések (AKI) leggyakoribb oka (Ignatavicius & Workman, 2015). A veseműködés csökkenésével csökken a salakanyagok kiszűrésének és eltávolításának képessége is. A fehérjék metabolizmusa vagy lebomlása során nitrogén-tartalmú hulladékokat bocsátanak ki. Egészséges, megfelelően működő vesével rendelkező egyéneknél ezek a salakanyagok karbamidként választódnak ki. Károsodott vesefunkció esetén azonban megmaradnak a nitrogénes salakanyagok, amelyek mérgező szintre emelkedhetnek a vérben (azotemia). Károsodott veseműködésű dehidráció folyadék-elektrolit zavarokat is okozhat. Bármely elektrolitszint normális tartományon kívüli növekedése vagy csökkenése súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet, beleértve a halált is (Ignatavicius & Workman, 2015).

Homeosztázis

Testünk akkor működik a legjobban, ha a folyadék- és elektrolit-egyensúlyt szűk normál tartományon belül tartják. A víz és az elektrolitok a testünk legfontosabb elemei. A normál tartományon kívül eső bármilyen változás a vízben vagy az elektrolitokban befolyásolhatja minden sejt, szövet és szerv működését. A vesék kulcsfontosságúak a folyadék és az elektrolitok ezen egyensúlyának fenntartásában, és amikor a kiegyensúlyozott állapot zavart, elsőként kompenzálják. A hormonok, mint például az aldoszteron és az antidiuretikus hormon (ADH), közvetlenül a vesére hatnak, hogy szükség esetén elősegítsék a folyadék és az elektrolitok megőrzését vagy eltávolítását. A dehidratáció idején az aldoszteron jelzi a vese számára, hogy mind a nátrium, mind a víz visszaszívja a homeosztázis fenntartását. Hasonlóképpen, az ADH közvetlenül a vese tubulusaira hat, elősegítve a víz visszaszívódását. A vesék a vér mennyiségének csökkenésekor akár a saját hormonjukat, a renint is felszabadíthatják, hogy fenntartsák a megfelelő szöveti perfúziót (Ignatavicius & Workman, 2015).

A dehidráció önmagában folyadék-elektrolit egyensúlyhiányt okozhat. Emellett csökkent vesefunkciót és károsodást okozhat. A vese károsodása tovább gátolja a szervezet képességét a folyadék-elektrolit egyensúly fenntartására és más salakanyagok eltávolítására. Ha a vesék nem képesek kiválasztani a túlzott hidrogénionokat, a savasság felépül, és a test a légzés hatásának fokozásával kompenzálja a vér normális pH-értékének fenntartása érdekében. A légzésszám növekedése lehetővé teszi a szén-dioxid vagy savasság feleslegének felszabadulását a tüdőn keresztül (Ignatavicius & Workman, 2015).

Elektrolit egyensúlyhiány

Valós életű alkalmazás

Sok középiskolás diák-sportolót rendkívüli nyomás nehezedik arra, hogy jól teljesítsen és kiválóan teljesítsen sportágában. Versenyharc, például birkózás esetén a sportolók súlycsoportjuk alapján versenyeznek. Ideális esetben a sportolókat akkor lehet a legjobban kiszolgálni, ha a lehető legerősebbek, miközben a lehető legkevesebb súlyúak. Ezek a sportolók gyakran a gyors testsúlycsökkenés, vagy a teljes testtömeg 5% -os csökkenésének útját választják kevesebb mint 1 hét alatt (Brito és mtsai, 2012). A gyors fogyást gyakran dehidrálással érik el hashajtók, vizelethajtók, valamint szélsőséges melegben vagy műanyag vagy korlátozó ruházatú testmozgással vagy edzéssel. Ezen potenciálisan életveszélyes fizikai szövődmények mellett a kiszáradás nagy veszélyt jelenthet az egyének számára a verseny során. Bár a gyors súlycsökkenés elsőre nem nyilvánvaló, a szervezet által a hidratáció elvesztése ellensúlyozására szánt stressz káros lehet.

Hasonlóképpen, Mettler, Mitchell és Tipton (2010) rövid, kéthetes kutatást végzett, amely szerint a megnövekedett mennyiségű fehérjét fogyasztó sportolók ugyanannyi testzsírt tudnak elveszíteni, mint a normál fehérje értéket fogyasztók. Azonban a megnövekedett mennyiségű fehérjét fogyasztó sportolók képesek voltak csökkenteni a sovány testtömeg mennyiségét, ami elveszett, míg a kontroll csoport többet vesztett sovány testtömegéből. A fehérjefogyasztást növelő sportolók által elvesztett sovány testtömeg mennyisége csak a kontrollcsoport 20% -a volt (Mettler, Mitchell és Tipton, 2010). A sportolók számára nem a sovány testtömeg elvesztése, amelyet a test nem kövér súlyának tekintenek, nem céljuk. A vizsgálat végén a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy mivel a fehérjefogyasztás növekedése előnyös volt ahhoz, hogy rövid idő alatt lefogyjon, a megnövekedett fehérjefogyasztás hosszú távú hatásai azonban csökkent teljesítmény teljesítményhez vezethetnek (Mettler, Mitchell És Tipton, 2010).

A tudás hiánya

Couture és munkatársai által végzett tanulmány. (2015) jelentős hiányosságot mutatott a helyes táplálkozás terén a középiskolai atlétika terén. A tanulmány egy négyrészes kérdőívből állt, amelyet két sporttáplálkozásra szakosodott dietetikus vett át. Kérdőívet kaptak a középiskolai edzők kitöltésére. A táplálkozás alapú ismeretek átlagos pontszáma a középiskolai edzők között 68,4% volt. Ezenkívül az edzőknek csak 30% -a tudta helyesen megválaszolni az általános táplálkozási kérdéseket. A tanulmány által közölt eredmények meglehetősen mélyek. A középiskolai edzőknek erőforrásként kell szolgálniuk a fiatal sportolók számára, és ez a nyilvánvaló szakadék komoly problémát jelenthet ebben a népességben (Couture et al., 2015).

Következtetés

A középiskolás sportolók erőteljes és kiterjedt edzésen mennek keresztül, hogy a választott sportágban kitűnjenek. Testüket túllépik a határaikon és folyamatosan módosítják. Az étrendben lévő fehérje növelésével és a vízfogyasztás csökkentésével a sportolók súlyos, hosszú távú hatásokat okoznak testükben. Az étrend módosításával kapcsolatos kockázatok nem nyilvánvalóak azonnal, azonban a sportolók oktatása csökkentheti az egész életen át tartó kockázatokat. E sportolók biztonságának biztosítása érdekében az edzőknek jól ismerniük kell a megfelelő táplálkozási tanácsokat sportolóik számára. Ennek ellenére további kutatásokra van szükség a középiskolás sportolók táplálkozási szükségleteinek megfelelő megértéséhez.