Fogyás az űrruhában

A Mercury űrhajós, Virgil I. Grissom, szuborbitális repülésének főpróbája során. Joseph W. Schmitt nyomásruha-szakember látható a sisak légzésmérőjének beállításán, amely méri a légzési sebességet.

Az űrrepülés emberi fiziológiára gyakorolt hatását intenzíven követték nyomon az űrkorszak hajnalától a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén folyó, jelenleg folyó vizsgálatokig. A Project Mercury - Amerika első emberes űrrepülései - adatainak áttekintése olyan megállapításokat hozott, amelyek nagy érdeklődésre tarthatnak számot az űrutazók új osztálya számára: a következő években felajánlott kereskedelmi űrrepülések fedélzetén található turisták.

Az 1961 májusa és 1963 májusa között történt mind a hat Merkúr-küldetés mindegyikére a NASA minden repülés előtt, alatt és után megmérte űrhajósaik létfontosságú jeleit. Az első két repülés szuborbitális volt, körülbelül tizenöt percig tartottak, a súlytalanság öt percre korlátozódott. A négy orbitális küldetés öt órától harmincnégy óráig terjedt, a súlytalan idő négy és fél óra és harmincnégy óra között változott. Misszióik során az űrhajósok túlnyomásos űrruhákat viseltek a védelem érdekében, annak ellenére, hogy a Merkúr kabinjai nyomás alatt voltak.

Bár az adatokat minden küldetés után közzétették, a tudósok csak most állították össze és elemezték őket összehasonlító alapon. A NASA, a Johns Hopkins Egyetem és a Baylor Orvostudományi Főiskola kutatócsoportjának összefoglaló jelentése szerint számos fiziológiai hatás minden küldetésben közös volt. Általában arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek valóban több mint egy napig működhetnek az űrben. Ez ma már közismert, de több mint öt évtizeddel ezelőtt kulcsfontosságú kérdés volt. A szív- és légzésszám az összes űrrepülés során folyamatosan magasabb volt, mint az edzésszimulációk során, miközben a vérnyomás változatlan maradt. Valamennyi űrhajós normális érzékszervi funkcióról és normális vizeletürítésről számolt be súlytalanság alatt, de étvágyuk csökkent, csakúgy, mint a vízfogyasztás a legtöbb repülés során.

Az egyik váratlan megállapítás a szerény súlycsökkenés oka volt: ez inkább összefüggésben állt az űrhajósok űrruháiban töltött idővel az indítás előtti idővel, a repülési idővel és a repülés utáni helyreállítással, mint a tényleges súlytalanságban eltöltött idővel. Úgy tűnt, hogy negatívabb élettani hatások inkább kényelmetlen, túlnyomásos űrruhában vannak, mintsem az űrben tartózkodás stresszorai. A modern űrruhák jelentősen fejlődtek a Merkúr repüléseitől. Ennek ellenére a kutatók azt sugallják, hogy elemzéseik alapján az űrruhákban eltöltött kevesebb idő javítja az űrutazók egészségét, kényelmét és teljesítményét rövid repüléseik során. (npj mikrogravitáció)