Fokozott hasnyálmirigy-echogenicitás az USA-val: kapcsolat a glikémiás progresszióval és az incidens cukorbetegséggel

Tajvani Nemzeti Egyetemi Kórház Belgyógyászati Klinikájáról, Chung-Shan South Rd. 7. szám, Taipei, Tajvan (C.S.H., P.H.T., C.H.T., C.C.C., W.C.L., Y.C.L., H.M.C., H.J.L., W.S.Y., M.S.W.); Tajvani Tajvani Nemzeti Tajvani Egyetem, Orvostudományi Főiskola, Klinikai Orvostudományi Intézet (C.H.T., W.S.Y.); és Klinikai eredmények Kutató és Képző Központ és Kardiovaszkuláris Központ, Kínai Orvostudományi Egyetemi Kórház, Orvostudományi Főiskola, Kínai Orvostudományi Egyetem, Taichung, Tajvan (M.F.C.).
Cím levelezés a M.S.W. (e-mail: [e-mail védett]).

* C.S.H. és P.H.T. egyformán járult hozzá ehhez a munkához.

Absztrakt

Célja

A megnövekedett hasnyálmirigy-echogenicitás (IPE), valamint a glikémiás progresszió és a cukorbetegség kockázata közötti összefüggés értékelése.

Anyagok és metódusok

Ezt a retrospektív tanulmányt az intézményi felülvizsgálati bizottság jóváhagyta, a tájékozott beleegyezés lemondásával. Felvették azon egymást követő személyeket, akiknek 2005 januárja és 2011 decembere között egy felsőoktatási kórházban végzett egészségügyi vizsgálat keretében hasi ultrahangvizsgálatot végeztek. Az IPE a hasnyálmirigy megnövekedett echogenitása volt, a máj bal lebenyéhez viszonyítva. A glikémiás progressziót új prediabetes vagy cukorbetegség kialakulásaként határozták meg normoglikémiás résztvevőknél, vagy új diabéteszként prediabetikus résztvevőknél a követési időszak alatt (medián, 3,17 év; interkvartilis tartomány, 2,01–4,67 év). Elemezték az incidens diabétesz előfordulását, amelyet a cukorbetegség új diagnózisaként határoztak meg a nyomon követés során.

Eredmények

Bevezetés

A zsírszövet regionális megoszlása fontos tényező az elhízással kapcsolatos metabolikus rendellenesség előrejelzésében (1). Különösen a zsigeri zsírszövet ismert kockázati tényező a metabolikus szindróma, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában (1,2). Az zsírmentes májbetegség (NAFLD) néven ismert máj zsírnélküli felhalmozódása inzulinrezisztenciával, diszlipidémiával és cukorbetegséggel jár (3–6). Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a hasi ultrahangvizsgálattal (USA) vagy komputertomográfiával diagnosztizált NAFLD a kardiovaszkuláris események megnövekedett számával társul, függetlenül a mögöttes kardiometabolikus kockázati tényezőktől (3,7,8).

E kérdések megválaszolásához feltételeztük, hogy az USA-ban diagnosztizált IPE gyenge glikémiás paraméterekkel és a glikémiás állapot előrehaladásának és az incidens diabétesz kialakulásának fokozott kockázatával jár.

Vizsgálatunk célja az IPE, a glikémiás progresszió és az incidens diabétesz közötti összefüggés értékelése volt.

Anyagok és metódusok

Ezt a retrospektív tanulmányt a Tajvani Nemzeti Egyetemi Kórház intézményi felülvizsgálati testülete jóváhagyta az anonimizált adatok elemzésére, a tájékozott beleegyezés lemondásával.

Résztvevők

1a. Ábra: A folyamatábrák az egészségügyi vizsgálat és a résztvevők bevonásának protokollját mutatják be. a) Keresztmetszeti elemzés. b) Utóelemzés.

1b. Ábra: A folyamatábrák az egészségügyi vizsgálat és a résztvevők bevonásának protokollját mutatják be. a) Keresztmetszeti elemzés. b) Utóelemzés.

Az egészségügyi vizsgálat jegyzőkönyve

Az összes klinikai és laboratóriumi adatot prospektív módon, szabványosított protokoll szerint gyűjtöttük. Minden résztvevőtől kapott egy önállóan beadott standard kérdőívet az egyének demográfiai jellemzőiről, kórtörténetéről és egészségügyi szokásairól. Jelentős alkoholfogyasztásként azt határozták meg, hogy férfiaknál napi 20 g-nál nagyobb, nőknél pedig napi 10 g-nál nagyobb alkoholfogyasztás. A vérnyomást 8 és 9 óra között mértük, mielőtt a résztvevők bármilyen gyógyszert bevettek volna.

Antropometriai mérések

A testmagasságot és a derékbőséget 0,1 cm-es pontossággal mérte egy képzett nővér (21). A testtömeget 0,1 kg pontossággal mértük, a résztvevők kórházi ruhát viseltek. A testtömeg-indexet (BMI) a testtömeg (kilogrammokban) és a testmagasság négyzetben (méterben) osztva osztották ki.

Hasi USA

2. ábra: A hasi US képek fokozott hasnyálmirigy-echogenicitást mutatnak. A, Normális hasnyálmirigy (P) hasonló echogenitással, mint a máj bal lebenye (L). B, A máj bal lebenyéhez képest fokozott echogenitású hasnyálmirigy. C, A jobb vese kéregéhez képest megnövekedett echogenicitású hasnyálmirigy (RK) közvetetten, amikor a máj bal lebenyével való közvetlen összehasonlítás nem volt megvalósítható. D, Elszigetelt megnövekedett hasnyálmirigy-echogenicitás és normális máj-echogenicitás a jobb vese kéregéhez viszonyítva.

Vér biokémiai elemzések, glikémiás paraméterek és vírusos hepatitis marker vizsgálatok

Az összes résztvevő vér biokémiai vizsgálatokon esett át egy éjszakai böjt után. A mért glikémiás paraméterek közé tartozott az éhomi vércukorszint, az étkezés utáni 2 órás vércukorszint standard étkezés után (750 kcal) és a plazma hemoglobin A1c (a továbbiakban HbA1c) koncentráció. A vércukorszintet hexokináz módszerrel (Roche Diagnostic, Mannheim, Németország) mértük. A plazma HbA1c koncentrációt automatikus analizátorral (HLC-723 G7 HPLC rendszerek; Tosoh, Tokió, Japán) mértük. A HbA1c vizsgálatot a Nemzeti Glikohemoglobin Szabványosítási Program igazolta (23).

Definíciók

Úgy ítélték meg, hogy a résztvevők hipertóniában szenvednek, ha a szisztolés vérnyomás 140 Hgmm vagy annál nagyobb, vagy a diasztolés vérnyomás 90 Hgmm vagy nagyobb, vagy ha a résztvevő kórtörténetében volt magas vérnyomás. A központi elhízás a férfiaknál a 90 cm-es vagy annál nagyobb, a nőknél a 80 cm-es vagy annál nagyobb derékbőség volt. A metabolikus szindrómát a III. Felnőtt Kezelő Testületben meghatározott kritériumok alkalmazásával diagnosztizálták, a derék kerületének módosítását alkalmazva ázsiai alanyoknál (24,25). A cukorbetegséget az American Diabetes Association 2014 ajánlásai szerint diagnosztizálták (HbA1c koncentráció ≥ 6,5% [48 mmol/mol], éhomi plazma glükózkoncentráció ≥ 126 mg/dl [7,0 mmol/L] vagy 2 órás étkezés utáni plazma glükózkoncentráció ≥ 200 mg/dl [11,1 mmol/l]. A cukorbetegséget akkor is diagnosztizálták, ha a résztvevők cukorbetegség kezelésére szedtek gyógyszert (24). A prediabétest az American Diabetes Association 2014 ajánlásainak felhasználásával diagnosztizálták (éhomi glükózszint, 100–125 mg/dl [5,55–6,94 mmol/L]; 2 órás étkezés utáni glükózszint, 140–199 mg/dl [7,77–11,0 mmol/L] vagy HbA1c koncentráció, 5,7% –6,4%) (24).

Követési elemzésünk során két végpontot mértünk: a glikémiás progressziót és az esetleges cukorbetegséget. A glikémiás progressziót úgy definiálták a) progresszió a normoglikémiából prediabetes vagy cukorbetegség vagy b) progresszió a prediabetesből cukorbetegségbe. Az incidens cukorbetegséget úgy határozták meg, hogy az első látogatás alkalmával hiányzott a cukorbetegség diagnózisa, a második látogatás során pedig a cukorbetegség pozitív diagnózisa.

Statisztikai elemzések

Kétfarkú P 2 ± 3,4, ill. Az első vizsgálat során a cukorbetegségben és a metabolikus szindrómában szenvedők aránya 10,7% (32 346 3463) és 23% (32 346 7438).

1. táblázat: A NAFLD és az IPE betegségállapota szerinti kiindulási jellemzők

Megjegyzés: - Hacsak másként nem jelezzük, az adatok átlag ± szórás. ALT = alanin-transzamináz, APRI = AST-trombocita arány index, AST = aszpartát-transzamináz, eGFR = becsült glomeruláris szűrési sebesség, hs-CRP = nagy érzékenységű C-reaktív fehérje, HDL = nagy sűrűségű lipoprotein, IPE = megnövekedett hasnyálmirigy echogenitás, LDL = alacsony sűrűségű lipoprotein, NAFLD = alkoholmentes zsírmáj betegség.

* IPE csoport vs NAFLD csoport, P † Az adatok a résztvevők száma, a zárójelben lévő adatok pedig százalékok.

‡ SI egységekre (millimol/liter) való átszámításhoz szorozzuk meg 0,0555-tel.

§ Az SI egységekre (mikrokatal/liter) való átszámításhoz szorozzuk meg 0,01667-gyel.

|| SI egységekre (mikrokalkáli literenként) való átszámításhoz szorozzuk meg 0,0167-gyel.

# SI egységekre (millimol/liter) való átszámításhoz szorozzuk meg 0,357-gyel.

** SI egységekre (mikromol/liter) való átszámításhoz szorozzuk 88,4-gyel.

†† SI egységekre (millimol/liter) való átszámításhoz szorozzuk 0,0259-gyel.

SI Az SI egységekre (millimol/liter) való átszámításhoz szorozzuk meg 0,0113-mal.

§§ Az SI egységekre (nanomol/liter) való átszámításhoz szorozzuk 9,524-gyel.

A NAFLD és az IPE a glikémiás progresszióval és az incidens cukorbetegséggel szemben: Követési elemzés

A 32 346 résztvevő közül 9816-ot teljes nyomon követésnek vetettek alá 2005 decembere és 2011 decembere között (E3. Táblázat [online]). Ezeknek a 9816 résztvevőnek a közül 8856-nál nem volt cukorbetegség a kiinduláskor, és a vizsgálat résztvevőiként bekerültek a nyomon követési elemzésbe (1. ábra). Ezt a 8856 beteget a négy korábban leírt csoportba sorolták. Közülük a hasnyálmirigyet 278-ban az Egyesült Államokban rosszul látták (3,1%). A 29 819,2 személyévi követés során (a követés medián időtartama 3,17 év; interkvartilis tartomány, 2,01–4,68) 8856 résztvevő közül 1217-ben alakult ki glikémiás progresszió (nyers előfordulási arány, 40,8/1000 személyév). A NAFLD vagy az IPE jelenléte a kiinduláskor a glikémiás progresszió nagyobb valószínűségével társult a követés során (E3. Ábra [online], P

2. táblázat Az IPE és a NAFLD társulása a glikémiás progresszióval vagy az incidens diabétesszel korrigált kockázati arányai a nyomon követési elemzésben

Megjegyzés: - A zárójelben szereplő adatok 95% -os megbízhatósági intervallumokat tartalmaznak. IPE = fokozott hasnyálmirigy-echogenicitás, NAFLD = nem alkoholos zsírmájbetegség.

* Kortól és nemtől függően.

† Az életkor, a nem, a testtömeg-index (BMI), a testzsír százalék, a NAFLD és az IPE alapján kiigazítva.

‡ Az életkor, nem, BMI, testzsírszázalék, összkoleszterinszint, trigliceridszint, NAFLD és IPE szerint kiigazítva.

§ Az életkor, nem, BMI, testzsírszázalék, összkoleszterinszint, trigliceridszint, HbA1c koncentráció, NAFLD és IPE alapján kiigazítva.

|| Kor, nem, BMI, testzsírszázalék, összkoleszterinszint, trigliceridszint, HbA1c koncentráció, magas vérnyomás, alanin-transzamináz szint, kreatininszint, C-reaktív fehérje szint, dohányzási előzmények, NAFLD és IPE.

A nyomon követés során 449 résztvevőnél alakult ki cukorbetegség (előfordulási arány, 15,2/1000 emberév). A NAFLD vagy az IPE jelenléte a kiinduláskor a diabétesz incidensének nagyobb valószínűségével társult a követés során (P

3. ábra: A grafikonok a cukorbetegség incidenciájának kumulatív előfordulását mutatják a követés során. A, Nem alkoholos zsírmájbetegségben (NAFLD) szenvedők, szemben a NAFLD-vel nem rendelkező személyekkel (log-rank P 3. ábra:

Vita

A tanulmány fő megállapításai az voltak a) független összefüggés állt fenn az USA-ban ábrázolt IPE és a káros glikémiás paraméterek között az életkor, a nem és a kardiometabolikus kockázati tényezők, valamint a NAFLD és a b) Az IPE összefüggett a glikémiás progresszióval és a cukorbetegséggel, életkortól, nemtől, BMI-től, a kiindulási HbA1c koncentrációtól és a NAFLD-től függetlenül. Az IPE-vel kapcsolatos korábbi tanulmányok főként keresztmetszeti vagy eset-kontroll terveket alkalmaztak (9,11,15,16,26). Adataink azt mutatják, hogy ez a megállapítás lehetővé teszi egy fontos veszélyeztetett populáció azonosítását. A hasi USA egy kivitelezhető módszer, amellyel nagy populációt lehet szűrni ennek a veszélyeztetett csoportnak az azonosítására.

Vizsgálatunkban az IPE prevalenciája 8,5% volt. Ezzel szemben az MR képalkotással értékelt hasnyálmirigy steatosis prevalenciája 16,1% volt 685 egészséges önkéntes között Hongkongban (27). Keresztmetszeti vizsgálatunk alacsonyabb prevalenciájának oka lehet a hasi USA alacsonyabb érzékenysége a zsírtartalom ábrázolására, mint a NAFLD diagnosztizálásakor, összehasonlítva az MR képalkotás érzékenységével (28). Az MR képalkotás azonban drága, és nem alkalmas nagy populációs vizsgálatban történő felhasználásra. Ezenkívül az MR képalkotással azonosított hasnyálmirigy steatosis és az esetleges cukorbetegség közötti kapcsolat még mindig nem ismert. Egy nemrégiben készült tanulmány még megkérdőjelezte az MR képalkotásból származó hasnyálmirigy zsírtartalom és a klinikai glikémiás állapot összefüggését (29).

A NAFLD és a glikémiás progresszió vagy a cukorbetegség közötti összefüggést korábban állatmodellek és klinikai vizsgálatok bizonyították, valószínűleg az inzulinrezisztencia révén (6,30,31). Jelen tanulmányban megerősítettük, hogy a NAFLD-ben szenvedő alanyoknál nagyobb volt a metabolikus zavar, valamint nagyobb volt a glikémiás progresszió és az incidens cukorbetegség utólagos látogatásai során.

A β-sejtek diszfunkciójának, az inzulinrezisztenciának és az egyidejűleg alkalmazott kardiometabolikus kockázati tényezőknek az IPE és a glükóz metabolizmus közötti összefüggésben betöltött relatív jelentősége nem egyértelmű. Az egyik hipotézis szerint a triglicerid túlterhelés rontja a β-sejtek működését. Állatkísérletekben a hipertrigliceridémia a glükóz által stimulált inzulin szekréció és a β-sejt glükóz transzporter 2 csökkenéséhez vezetett (32). A hasnyálmirigy zsírtartalmának és a β-sejtek diszfunkciójának összefüggését egy kis esetkontroll-tanulmányban is megtalálták (10). Ezt a kapcsolatot azonban egy nagyobb megfigyelési tanulmány nem erősítette meg (9). Egy második hipotézis azt sugallja, hogy az intrapankreatikus adipocyták negatív parakrin hatást fejtenek ki a β-sejtekre, de ezt még nem bizonyították vagy cáfolták. Az IPE és az inzulinrezisztencia összefüggését mind az IPE-vel egérmodellben (33), mind a zsíros hasnyálmirigyben (9,15) kimutatták. A harmadik hipotézis szerint az IPE és a cukorbetegség az elhízás két független következménye, és maga az IPE sem járul hozzá a cukorbetegség patogeneziséhez (34). További vizsgálatokra van szükség az alapul szolgáló mechanizmus tisztázása érdekében.

Összegzésképpen elmondható, hogy az USA-ban diagnosztizált IPE jelenléte negatív glikémiás paraméterekkel társult, életkortól, nemtől, BMI-től, testzsírtól vagy NAFLD-től függetlenül. Egy medián, több mint 3 éves követési periódus alatt az IPE jelenléte a NLCLD-től és a kiindulási HbA1c koncentrációtól függetlenül a glikémiás progresszió és az incidens cukorbetegség magasabb kockázatával társult. Mivel az USA viszonylag olcsó, nem invazív és könnyen elérhető, érdemes lehet az IPE kimutatását a rutinszerű klinikai USA során, ami segíthet az orvosoknak a glikémiás progresszió kockázatának kitett betegek azonosításában és szorosabb nyomon követés megindításában.

A betegellátás következményei

■ A hasnyálmirigy nagyobb echogenitása összefügg az incidens diabétesz kialakulásával.

■ Az alkoholmentes zsírmájbetegség, az emelkedett hasnyálmirigy-echogenicitás vagy az USA hasi eredményei felhasználhatók a diabéteszes eset további kockázatának kitett személyek azonosítására.

Elismerés

A szerzők köszönetet mondanak a Tajvani Nemzeti Egyetemi Kórház Egészségügyi Menedzsmentközpontjának munkatársainak a segítségért.