A genomika és a precíziós fogyás növekedése

Azt mondták, hogy a tudomány legnehezebb kérdése nem az, hogy az univerzum örökké kitágul-e, vagy nagy összeomlásban végződik-e, hanem az, hogy a tojás fogyasztása jó-e nekünk vagy sem. Ez aláhúzza azt a tényt, hogy a tudomány legszigorúbb kérdései napjainkban a táplálkozással kapcsolatosak. És amikor több tanulmány egymásnak ellentmondó eredményeket kínál (gyakran az étrendkutatásban), akkor ez jó mutató arra, hogy a kísérleti modellből hiányzik néhány döntő és azonosítatlan változó. Az étrenddel kapcsolatos vizsgálatokban gyakran hiányzó változó a genetika.

Az egyik legfurcsább és legkellemetlenebb megállapítás, amelyet az emberi genomika legújabb kutatásai során elértek, az az, hogy az emberek milyen módon metabolizálják az anyagokat. Mint ilyen, a válasz arra a kérdésre, hogy jó ötlet-e a tojás, vagy sem, valószínűleg nagyban függ attól, hogy ki eszi a tojást. Ugyanez az elv vonatkozik számos gyógyszer anyagcseréjére, beleértve a nagy sikerű gyógyszereket, mint például a Warfarin. Ez kényelmetlen, mert teljesen aláássa az egyforma megközelítést az egészségügyben és a táplálkozásban, amely a gyógyszergyártók és az étrendipar kenyere volt.

Az eredeti és sok szégyenteljes táplálékpiramis, amely egy méreten alapult, a táplálkozás minden fogalmához illik

De ez a valóság valószínűleg nem változik csak azért, mert egyes nagyvállalatok kényelmetlennek találják - ezért a kínos lassú mozgás a „precíziós gyógyszer” és a „precíziós fogyás” felé. Az első az orvosi kezelés egy növekvő formájára utal, amely figyelembe veszi az ember genetikáját, míg az utóbbi kifejezés a genomika használatát jelenti a fogyókúra és a fogyás tekintetében.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy annak felfedezése után is, hogy a genetika döntő szerepet játszik a különféle anyagok és élelmiszerek anyagcseréjében, a genetikai összetevők nagy része továbbra is azonosítatlan és makacsul ellenálló a vizsgálatokkal szemben. Például előfordulhat, hogy egy ikertanulmány azt mutatja be, hogy a genetika a koffein metabolizálásának 80% -át teszi ki, de ebből a 80% -ból a jelenlegi genom = széles asszociáció vizsgálatok csak 10% -ot tudnak elszámolni. Ez a hiányzó 70% példa arra, amit a genetikusok „hiányzó öröklődési problémának” neveznek.

A táplálkozási kutatók számára az emberi genom kibontása egyenértékű volt egy rejtett kulcslyuk megtalálásával egy bezárt ajtóban, amelyet megpróbált kinyitni, csak hogy kiderítse, hogy a kulcs valahol egy hatalmas, 3 milliárd kulcsos halomban van eltemetve (az alappárok száma az emberi genomon belül). A jó hír az, hogy már korai sikereket értünk el azon genetikai komponensek azonosításában, amelyek befolyásolják a telített zsírok, szénhidrátok és különféle gyógyszerek anyagcseréjét.

A precíziós gyógyszer és a precíziós fogyás tehát még mindig nagyon gyerekcipőben jár. De azoknak a korai alkalmazóknak, akik szeretnék felhasználni ezt az úttörő kutatást, már számos eszköz áll rendelkezésre. Például bárki, akinek genomját szekvenálta az egyik nagy, közvetlenül a fogyasztót fogyasztó genomikai vállalat, például a 23andMe, az AncestryDNA és a Family Tree DNA, használhatja a DNA Doctor nevű mobilalkalmazást számos ismert mutáció elemzésére, amelyek befolyásolják szénhidrátok, telített zsírok és mikrotápanyagok, valamint számos vényköteles anyag metabolizmusának képessége. Amint a precíziós gyógyszer és a precíziós fogyás további tapadást eredményez, számíthatunk arra, hogy az ilyen genomi alapú táplálkozási programok inkább normává válnak, mint kivételként.