Giliszták

Földférgek (Lumbricus terrestris)

Földigiliszták jellemzői

Giliszták sok apró szegmensből áll, amelyeket „annuli” néven ismerünk. Ezeket a gyűrűket peremes és apró szőrszálak borítják, amelyek megfogják a talajt, lehetővé téve a féreg mozgását, amikor összehúzza az izmait. A férgek hosszának körülbelül egyharmada sima szalag, amelyet clitellumnak neveznek. A csikló felelős a férget borító, ragadós, tiszta nyálka szekréciójáért. A giliszták nagysága 90-300 milliméter között változik.

A földigiliszták segítenek megtermékenyíteni a talajt azáltal, hogy a tápanyagokat közelebb viszik a felszínhez. A földigiliszták elterjedtek Nagy-Britanniában és Európában. A világ nagy részén megismerték őket. Legfeljebb 2 méteres talajban élnek, és a talajban lévő bomló szerves anyagokkal táplálkoznak.

A földigiliszták a talajban lévő bomló szerves anyagokkal táplálkozva lassan haladnak a föld alatt. A megemésztett anyagot ürülékként ürítik ki, és ezek a talaj felszínén mocskos iszapdaraboknak tekinthetők. Ezek az öntvények nagyon gazdag tápanyagok, mert ásványi anyagokat és tápanyagokat tartalmaznak, amelyeket a férgek közelebb hoztak a felszínhez.

Földférgek szaporodása

A földigiliszták hermafroditák, mind hím, mind női reproduktív sejtekkel rendelkeznek. Nem képesek önmegtermékenyülni, és meg kell találniuk a párjukat, akivel spermasejteket cserélhetnek. A földigiliszták körülbelül 4 hetes korukban érik el ivarérettségüket. Ez a faj párosodásra kerül a felszínre. A kopuláció, amely akár egy órát is igénybe vehet, két férget foglal magában, amelyek a fejükkel ellentétes irányba mutatnak. Párzás közben a férgek mintha kizárnák az összes többi külső ingert, és nem reagálnak a fényre vagy az érintésre. Nagy mennyiségű nyálkát szabadít fel mindkét egyén, és miközben szorosan egymáshoz nyomják, a spermiumok kicserélődnek. Ezt követően a férgek különválnak.

Párzás után a clitellum olyan anyagot választ ki, amely megkeményedik, és gyűrűszerű gubóvá válik, amelybe a férgek petesejteket és partnerei spermiumokat helyeznek. A 2 milliméteres gubó végül lecsúszik a férgek fejéről és bezárul, citrom alakúvá válik. A megtermékenyítés a gubó belsejében történik. Ez a bonyolult eljárás célja az önmegtermékenyítés megakadályozása.

Földigiliszták regenerálása

A giliszták képesek pótolni vagy megismételni az elveszett szegmenseket, de ez a képesség fajonként változó és a kár mértékétől függ.

Általánosan elterjedt vélekedés, hogy ha egy férget kettévágsz, akkor két élő féreg lesz a vége. Ez nem igaz. Ha egy férget felére vág, lehetséges, hogy az egyik fele meggyógyul és meggyógyul, de nagy valószínűséggel az elhalt féreg két fele lesz a vége.

Földféreg-viselkedés

Gyakran láthatja, hogy a viharok vihar után nagy számban kerülnek felszínre. Három elmélet létezik erre a viselkedésre.

Az első az, hogy a vizes talajban nincs elegendő oxigén a férgekhez, ezért a földigiliszták a felszínre kerülnek, hogy megszerezzék a szükséges oxigént és könnyebben lélegezzenek. A földigiliszták azonban több hétig túlélhetik a víz alatt, ha oxigén van benne, ezért ezt az elméletet egyesek elutasítják.

Másodszor, egyes fajok a felszínre kerülnek, hogy párosodjanak. Ez a viselkedés azonban néhány fajra korlátozódik.

Harmadszor, a férgek a felszíni nedves körülményeket használhatják arra, hogy gyorsabban utazzanak, mint a föld alatt, így gyorsabban telepítik az új területeket. Mivel az eső alatt és után a relatív páratartalom nagyobb, nem száradnak ki. Ez nappal veszélyes tevékenység, mivel a földigiliszta erős UV-tartalmú közvetlen napfény hatására gyorsan elpusztul, és sebezhetőbbek a ragadozók, például a madarak iránt.

Földigiliszták védelmi állapota

A giliszták nem szerepelnek veszélyeztetettként az IUCN vörös listáján.