Mi a glomerulonephritis?

A glomerulonephritis a vesék apró ereinek számos gyulladásos vesebetegségére utal, glomerulus néven.

Akut lehet, ami azt jelenti, hogy hirtelen kezdődik, vagy krónikus, amelynek során a kezdet fokozatos. Bármelyik típus végzetes lehet.

A vesebetegség az Egyesült Államokban 4,9 millió embert érint, vagyis a lakosság 1,9 százalékát.

A glomerulusok apró szűrőként hatnak a vesében. Minden vese millió glomerulust tartalmaz.

Ha a glomerulusok megsérülnek, a vese már nem tudja hatékonyan eltávolítani a hulladékot és a felesleges folyadékot. A vér és a fehérje nem szűrhető, és a vizelettel ürül.

Az elsődleges glomerulonephritis a glomerulonephritis előfordulására utal, kísérő állapot nélkül, míg a másodlagos glomerulonephritis egy másik betegség, például cukorbetegség, lupus, fertőzés vagy kábítószer-használat által okozott.

A glomerulonephritis a vesék egész sorát lefedi.

Akut glomerulonephritis hirtelen megjelenhet, egy torok vagy bőrfertőzés után.

az arc duzzanata ébredéskor
barna vagy vérnyomokat tartalmazó vizelet
csökkent vizelés
folyadék a tüdőben, ami köhögéshez és légszomjhoz vezet
magas vérnyomás

A krónikus glomerulonephritis hosszú idő alatt alakul ki, gyakran nyilvánvaló tünetek nélkül. Ennek ellenére teljes veseelégtelenség alakulhat ki.

A glomerulonephritisben szenvedő személyek tapasztalhatják:

vér vagy fehérje a vizeletben
magas vérnyomás
duzzadt boka vagy arc a vízvisszatartás miatt
az éjszakai vizelés gyakran
buborékok vagy habok a vizeletben, amelyet a felesleges fehérje okoz

A veseelégtelenségben szenvedő személyek rossz étvágyat, hányingert és hányást tapasztalhatnak. Fáradtnak érezhetik magukat alvási szokásaik zavara miatt, izomgörcsökkel az éjszaka folyamán. A bőr száraznak és viszketőnek érezheti magát.

Néhány betegségben szenvedő ember a vesefájdalom következtében intenzív fájdalmat szenved a hát felső részén, a bordák mögött.

Egészséges felnőtt naponta körülbelül 2-3 pint vizel. A súlyos glomerulonephritisben szenvedők 2 vagy 3 napig nem vizelhetnek.

A glomerulus egy apró, gömb alakú szerkezet, és a nephron része. A nephron egy glomerulusból és egy kis folyadékgyűjtő csőből vagy tubulusból áll. Mindkettő a vese kulcsszerkezete.

Kapilláris erek vagy glomerulusok alkotják a glomerulusokat. Ezek apró szűrők, amelyek eltávolítják a hulladékot a vérből. A hulladék vizeletté válik.

Mindegyik glomerulus a tubulus nyílásához kapcsolódik.

A szűrt vér visszatér a véráramba. A vér szennyeződéseit tartalmazó vizelet kiválasztódik a hólyagba.

A tubulusok megtartanak fontos anyagokat, például fehérjét.

A vizelet az ureter nevű csövön keresztül jut a veséből a hólyagba, majd a vizeléssel távozik a testből.

Amikor ezek a szűrők gyulladnak, az egyén glomerulonephritisben szenved.

A glomerulonephritis okozta károsodás csökkenti a vesék képességét a vér megfelelő szűrésére. A hulladék a véráramba gyűlik, és a vese végül meghibásodhat.

Az állapot a fehérje hiányát is okozza a vérben, mert a vizelettel távozik a testből, ahelyett, hogy a vérbe kerülne.

Az ok gyakran nem egyértelmű, de vannak olyan kockázati tényezők, amelyek befolyásolhatják a glomerulonephritis valószínűségét.

A streptococcus utáni glomerulonephritis a torok streptococcus fertőzéséből vagy ritkább esetekben az impetigo, a bőr fertőzéséből származhat. A legtöbb streptococcus fertőzés javított kezelése azt jelenti, hogy ez ma már kevésbé gyakori.

A fertőző betegségek, például a tuberkulózis (TB) és a szifilisz, glomerulonephritishez vezethetnek. Ez igaz a bakteriális endocarditisre, a szívbillentyűk fertőzésére is. A vírusfertőzések, mint például a HIV, a hepatitis B és a hepatitis C is növelik a kockázatot.

Az akut glomerulonephritis krónikus vagy hosszú távú glomerulonephritisré alakulhat ki.

A genetikai tényezők szerepet játszhatnak, de a glomerulonephritisben szenvedőknek általában nincs olyan családtagja, akinek szintén van ilyen állapota.

Bizonyos gyógyszerek, köztük a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), például az ibuprofen vagy az aszpirin hosszú távú alkalmazása növelheti a kockázatot.

A Hodgkin-, sarlósejtes és szisztémás betegségekben, különösen a cukorbetegségben szenvedők nagyobb kockázatnak vannak kitéve.

A glomerulusok hegesedése glomerulonephritishez is vezethet.

A lupus és a cukorbetegség, beleértve a glomerulusokat, más néven glomerulosclerosis, vagy a glomerulusok sclerosisát okozhatja.

Hegesedés akkor fordul elő, amikor a növekedési faktorok aktiválják a glomeruláris sejteket, hogy heganyagot termeljenek.

A növekedési faktorokat előállíthatják a glomeruláris sejtek, vagy keringő vér hordozhatja őket. Ez fehérjéhez vezethet a vizeletben és esetleg veseelégtelenséghez.

A magas vérnyomás károsíthatja a vesét és megakadályozhatja a normális működést. Ugyanakkor a vesék fontos szerepet játszanak a vérnyomás szabályozásában. A glomerulonephritis magas vérnyomást okozhat a veseműködés károsodása miatt.

A diabéteszes nephropathia a veseelégtelenség fő oka az Egyesült Államokban.

Bárki, aki cukorbetegségben szenved, nephropathiát okozhat. Úgy gondolják, hogy a magas glükózszint nagyobb sebességgel áramolja a vért a vesébe, megterheli a szűrési folyamatot és emeli a vérnyomást. A glomerulusban lévő kapillárisok összeomlanak és hegesedéssel elhagyhatják a glomerulusokat.

A cukorbetegeknek kiegyensúlyozott, tápláló étrenddel kell szabályozniuk a glükózbevitelüket, és vérnyomásukat 140 milliméter higany (mmHg) felett 140 alatt kell tartaniuk, például gyógyszerek, például ACE-gátlók alkalmazásával. Ez segíthet megelőzni a vese szövődményeit, mint például a glomerulonephritis.

A fókuszos szegmentális glomeruloszklerózis (FSGS) a vese szétszórt régióiban történő hegesedésre utal, akár szisztémás rendellenesség, akár önálló betegség nélkül, ismert ok nélkül. Általában 5-20 év alatt veseelégtelenséggé fejlődik, bizonyos esetekben korábban.