GRÓZSAI ELLENÉRZÉSI REMÉNYEK A „KYRGYZ-forgatókönyvre”

Írta: Maka Gurgenidze (a CACI elemzőjének 2010. április 14-i száma)

Grúziában sokan aggódnak a nyilvános elégedetlenség új hulláma és a múlt héten Kirgizisztánban zajló tüntetők erőszakos leszorítása miatt. Röviddel a kirgizisztáni véres események után Zurab Noghadeli volt grúz miniszterelnök, a Tisztességes Grúziaért Oroszországbarát Mozgalom vezetője kijelentette, hogy a „biskeki forgatókönyv” Tbiliszi-ben valósul meg, ha a kormány meg meri hamisítani a Tbiliszi eredményeit. a május 30-ra tervezett önkormányzati választások.

Grúziában sokan aggódnak a nyilvános elégedetlenség új hulláma és a múlt héten Kirgizisztánban zajló tüntetők erőszakos leszorítása miatt. Röviddel a kirgizisztáni véres események után Zurab Noghadeli volt grúz miniszterelnök, a Tisztességes Grúziaért Oroszországbarát Mozgalom vezetője kijelentette, hogy a „Biskek-forgatókönyv” Tbiliszi-ben valósul meg, ha a kormány meg meri hamisítani a Tbiliszi eredményeit. a május 30-ra tervezett önkormányzati választások.

A jó hírű grúziai Nemzetközi Köztársasági Intézet (IRI) által márciusban végzett közvélemény-kutatásból kiderült, hogy Noghaideli oroszbarát szövetsége, a Nemzeti Tanács csupán 3 százalékos jóváhagyást élvez a lakosság körében. A közvélemény-kutatásból az is kiderült, hogy Tbiliszi lakosainak mintegy 46 százaléka támogatja a kormánypárt Gigi Ugulava polgármesterjelöltjét. Őt az ellenzéki vezető, Irakli Alasania követi 11 százalékkal.

Ez a közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy nagyon valószínűtlen, hogy a Nemzeti Tanács jelöltjei jól teljesítsenek az önkormányzati választásokon. Így Noghaideli egyre elcsábítóbb hangvétele, amikor kijelenti, hogy „minden módszert alkalmaznak ennek a kormánynak a megsemmisítésére és kivágására”, felveti a gyanút, hogy Noghaideli és szövetségesei megpróbálhatják destabilizálni a helyzetet, mivel a hatalomra jutásuk esélye nagyon csekély.

Amikor Szaakasvili elnök hivatalosan azzal vádolta Oroszországot, hogy beleavatkozott Kirgizisztán belügyeibe, és összekapcsolta a kirgiz forradalmat az orosz „geopolitikai játékokkal”, ez Tbilisziben sokakban felkeltette az aggodalmat, hogy az önkormányzati választások a kirgiz forgatókönyvhöz hasonló fejleményeket kavarhatnak fel.

Ez év elején Bakijev elnök fokozta Kirgizisztán kapcsolatait az Egyesült Államokkal, ígéretet tett arra, hogy országa ellátja az afganisztáni NATO-műveletek ellátó központjának szerepét, és támogatni fogja a katonai létesítményeket a Bishkek melletti Manas repülőtéren. Válaszul Moszkva új vámokat vetett ki a kirgiz energiaimportra, ami súlyosbította a társadalmi problémákat és feltehetően felgyorsította a felkelést.

Hasonlóképpen Oroszország 2006-ban bevezette az élelmiszerembargót és megemelte Grúzia gázárát, megtorlva Tbiliszi nyugatbarát irányultságát. Ennek ellenére a grúz kormánynak sikerült alternatív piacokat és energiaforrásokat találnia, megakadályozva ezzel a hatalmas társadalmi nyugtalanságokat.

Egy másik figyelemre méltó különbség a Kirgizisztánban kirobbant tüntetések jellegében rejlik. A kirgizisztáni lázadást szegény emberek váltották ki olyan távoli régiókban, mint Talas és Naryn, míg grúz ügyben Szaakasvili megdöntésére hajlandó radikális erők képviselik az egykori politikai és üzleti elitet, és a fővárosban koncentrálódnak. A 2009-es tüntetések során nem sikerült meggyőzniük a grúzokat arról, hogy képesek lesznek felszámolni a magas szintű korrupciót, helyreállítani a területi integritást és hatékonyabb liberális reformokat folytatni.

Ezenkívül a kirgiz tüntetőknek sikerült rendőrségi állomásokat és fegyvereket lefoglalniuk, demonstrálva, hogy a Bakijev-kormány nem tudott megbirkózni a belső destabilizációval. Ezzel szemben a grúz belügyminisztérium megakadályozta a 2003-as katonai puccsot (oroszbarát hatalmak szervezték és Igor Giorgadze, a Shevardnadze-rezsim volt nemzetbiztonsági főnökének vezetésével), valamint a fegyveres provokációkat 2009 tavaszán, amikor a minisztérium videofelvételeket terjesztett. Különböző ellenzéki pártok tagjai lőfegyvert vásárolnak közvetlenül a hónapok óta tartó ellenzéki tüntetések kezdete előtt Tbiliszi belvárosában.

Noha a grúziai belpolitikai helyzet nem annyira törékeny, mint Kirgizisztánban, Grúzia nemzetközi környezete romlik, miközben a májusi önkormányzati választások közelednek. Georgia a 2008. augusztusi háború óta több stratégiai partnert is elveszített.

Viktor Juscsenko volt ukrán elnök, hasonló gondolkodású politikus és Szaakasvili közeli barátja, a legutóbbi elnökválasztások után elvesztette politikai hatalmát, helyére az orosz beállítottságú Viktor Janukovics került.

Lech Kaczynski lengyel elnök tragikus halála múlt szombaton megrázta Grúziát és annak kormányát. Az orosz imperializmus ismert ellenzője és Grúzia szuverenitásának várható támogatója, Kaczynski Szaakasvili közeli barátja és stratégiai partnere volt. A stratégiai szövetségesek folyamatos elvesztése a régióban vitathatatlanul csökkentené Grúzia képességét, hogy ellenálljon "Noghadeli külső támogatásának".

Bár a politikai erők belső megoszlása és az állami intézmények hatékonysága meglehetősen eltérő Grúzia és Kirgizisztán esetében, mindkettő stratégiai szempontból fontos Oroszország számára. Míg a kirgizisztáni rendszerváltás nagyobb beleszólást engedhet Oroszországba a NATO afganisztáni műveleteivel kapcsolatban, a grúziai rendszerváltás felfüggesztené a NATO keleti bővítését. Így a választások utáni esetleges grúziai forgatókönyvek és a kirgizisztáni események összehasonlítása nem teljesen elrugaszkodott. Az orosz törekvés Kirgizisztánban a befolyási övezetének helyreállítására egyformán vonatkozik Grúziára, amelynek jelenleg kevesebb nemzetközileg támogatója van, mint hosszú ideje.