A Cochrane Könyvtár

Megbízható bizonyíték. Megalapozott döntések. Jobb egészség.

Válassza ki a kívánt nyelvet a Cochrane véleményekhez. Látni fogja a lefordított Review szakaszokat a kívánt nyelven. A fordítás nélküli szakaszok angol nyelven készülnek.

Válassza ki a kívánt nyelvet a Cochrane Library webhelyéhez.

Észrevettük, hogy a böngésző nyelve orosz.

Bármely oldal tetején kiválaszthatja a kívánt nyelvet, és látni fogja a lefordított Cochrane Review szakaszokat ezen a nyelven. Váltás oroszra.

Megjelent verzió: 2020. április 08

Absztrakt

Ez a Cochrane Review (beavatkozás) protokollja. A célok a következők:

A gyógynövénykészítmények súlycsökkentő hatásainak felmérése felnőtteknél.

Háttér

Az állapot leírása

Az elhízás és a túlsúly a megnövekedett testtömeg körülményei a testzsír túlzott felhalmozódása miatt. Becslések szerint 2016-ban világszerte több mint 1,9 milliárd felnőtt volt túlsúlyos, közülük több mint 650 milliót elhízásként határoztak meg; ez háromszoros növekedést jelent 1975 óta (WHO 2018). Az USA-ban 2003-ban és 2004-ben az elhízás (a testtömeg-index (BMI) 30 kg/m²-nél nagyobb vagy azzal egyenlő) előfordulási gyakorisága 32% volt, míg 66% -a volt túlsúlyos (a BMI legalább 25 kg/m² ) (Ogden 2006). 2015-ben és 2016-ban az elhízás prevalenciája 39,8% -ra nőtt. (Hales 2017). 2008-ra az elhízás orvosi költségei az Egyesült Államokban évi 147 milliárd USD-t tettek ki (Finkelstein 2009). Néhány alacsony vagy közepes jövedelmű országban az elhízás gyakorisága az elmúlt 10 évben megduplázódott vagy megháromszorozódott, és ez az alultápláltság problémái mellett kritikus kihívássá vált (WHO 2002).

Az elhízás és a túlsúly fokozatait a BMI alapján szokás osztályozni az elhízás leghasznosabb populációs szintű mérőszámaként. Ezt a mértéket úgy számolják, hogy a testtömeg (kilogrammban) elosztva a magasság négyzetével (méterben). Az elhízás és a túlsúly osztályozásának BMI-határértékei országonként eltérőek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint a 25–29,99 kg/m² BMI-t túlsúlynak, 30 kg/m² vagy annál nagyobb mértékben elhízásnak határozzák meg (WHO 2000; WHO 2018). További fontos eredménymérő a derék kerülete és a derék/csípő arány, amelyek tükrözik a hasi zsírosságot és jelzik a testzsír anatómiai eloszlását. A WHO javasolja mind a BMI, mind a zsíreloszlás mérésének alkalmazását a túlsúlyos vagy elhízott személyek azonosítására a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség kockázatának előrejelzésében (WHO 2011). Az energiafogyasztás, a ráfordítás (pl. Fizikai aktivitás szintje) és a tápanyag-tárolás felosztása szintén eredménymérőként szolgál (WHO 2000).

Az elhízás és a túlsúly közvetlen oka az energiafogyasztás és a fogyasztás közötti egyensúlyhiány, valószínűleg a rossz tápértékű ételek (például a magas telített zsírtartalmú ételek) túlzott bevitele, valamint a fizikai aktivitás hiánya miatt. A fő egyéni hozzájárulók közé tartoznak a genetikai, biológiai (pl. Etnikum, nem) és az „életmód” tényezők (pl. Dohányzás, alkoholfogyasztás) (Haslam 2005; WHO 2000). A társadalmi és környezeti hatások, például az aktivitási minták (pl. Mozgásszegény életmód), az egészséggel kapcsolatos oktatás és a társadalmi-gazdasági helyzet fontosak annak meghatározásában, hogy az egyének túlsúlyosak-e (Swinburn 2004; Weinsier 1999; WHO 2000).

Az elhízás és a túlsúly a szív- és érrendszeri betegségek, különösen a szívkoszorúér-betegség és a stroke kockázati tényezője (Haslam 2005; NIH 1998; WHO 2000; WHO 2018). Egyéb kísérő betegségek közé tartozik a 2-es típusú cukorbetegség, az alvási apnoe, a mozgásszervi betegségek, bizonyos rákos megbetegedések (pl. Emlő-, petefészek- és prosztatarák), nőgyógyászati problémák, osteoarthritis, epehólyag-betegség és pszichoszociális állapotok (NIH 1998; WHO 2000; WHO 2018). Az elhízással járó betegségek kockázatának csökkentése mellett a testtömeg csökkentésének és a „sikeres” karcsúsításnak az utóbbi években a nők és a férfiak, beleértve a fiatalokat is, kozmetikai céljai rendkívül népszerű célok lettek.

A beavatkozás leírása

Az elhízás és a túlsúly szokásos kezelési módjai közé tartozik az étrend ellenőrzése, a fizikai aktivitás, a viselkedésmódosítás, a farmakoterápia és a műtét (Haslam 2005; NIH 1998; WHO 2000). A műtéti kezelés csak azoknak ajánlott, akiknek a testtömeg-indexe meghaladja a 40 kg/m²-t vagy a BMI-érték meghaladja a 35 kg/m²-t, és súlyos társbetegségben szenvednek (WHO 2000). A legtöbb országban a farmakológiai kezelést csak azoknak tekintik, akiknek a testtömeg-indexe meghaladja a 30 kg/m² értéket, és akik nem reagálnak az étrend kezelésére, a fizikai aktivitásra és a viselkedésmódosításra. Általában úgy gondolják, hogy a súlycsökkenés legalább 5% -os küszöbét klinikailag jelentősnek kell tekinteni (Williamson 2015). A kisebb súlycsökkenés azonban jótékony hatásokat is mutathat egyes kimeneti méréseknél (Ross 2016; Williamson 2015).

Sok országban az elhízás miatt felírt gyógyszerek az orlisztát (hasnyálmirigy-lipáz gátló), a lorcaserin (a szerotonin 2C agonistája) és a phentermin (a noradrenalin felszabadítója) (Adan 2013; Haslam 2005). A mai napig számos gyógyszerkészítményt, köztük a fenfluramint, a dexfenfluramint és a szibutramint, világszerte betiltották súlyos káros szívhatásokkal, például agyvérzéssel és miokardiális infarktussal való összefüggés miatt (Adan 2013).

A hagyományos elhízás elleni gyógyszerek kellemetlen hatásai miatt az emberek alternatív kezelési módszereket kereshetnek, beleértve a növényi gyógyszereket is a fogyás elérése érdekében. A fogyáshoz szükséges gyógynövénykészítmények népszerűek, és vény nélkül megvásárolhatók világszerte számos kiskereskedelmi egységből, többek között postai úton és az interneten keresztül. Az Egyesült Királyságban végzett keresztmetszeti tanulmány kimutatta, hogy a súlycsökkenés és az elhízás az egyik olyan helyzet, amelyet a nagy utcai „hagyományos kínai orvoslás” (TCM) üzletek hirdetnek leggyakrabban (Teng 2015). Egy másik tanulmány, a svájci fogyókúrás termékhirdetések vizsgálatával, megállapította, hogy a „természetes” kifejezést a vizsgált fogyókúrás termékek több mint 90% -a állította (Droz 2014). Az USA-ban végzett nemzeti felmérés kimutatta, hogy a nem elhízott válaszadókhoz képest az elhízott emberek nagyobb valószínűséggel használnak növényi gyógyszereket (Rashrash 2017).

A gyógynövénykészítményeket néhány országban az általános egészségügyi ellátás részeként használják (pl. Kínában és Koreában), vagy hagyományos etnikai hatások miatt (pl. Szingapúrban), vagy „kiegészítő gyógyszerként” (pl. USA-ban, Ausztráliában és az Egyesült Királyságban). (WHO 2013). Ezeket vagy hagyományos nyugati módon választják ki, vagy hagyományos módon „felírják” (pl. Hagyományos kínai orvoslás, ájurvédikus gyógyszerek és néhány afrikai növényi gyógyszer). A növényi gyógyszerek hagyományos gyakorlata általában az egyes országok hazai orvosi kultúrájának elvont filozófiai elméletén alapul (pl. TCM Kínában). A hagyományos kezelésre használt legtöbb kezelés nagymértékben egyénre szabott, és absztrakt „mintákat” használ a betegségek kategorizálásához.

A beavatkozás káros hatásai

Az egyik lehetséges oka annak, hogy a fogyasztók a fogyáshoz növényi gyógyszereket választanak, az, hogy az ilyen termékeket (a fogyasztók) természetesnek és biztonságosnak tartják. A gyógynövényes fogyókúrás termékekkel kapcsolatban azonban világszerte magas szintű biztonsági aggályok merültek fel (Corns 2002; MHRA 2016; Nortier 2000). Például az Egyesült Királyságban található gyógynövényes fogyókúrás termékek korlátozott vagy tiltott gyógynövényeket tartalmaznak, például efedrát (azaz. Ephedra sinica, közismert nevén Ma Huang) és Aristolochia fajok (pl. Aristolochia fangchi, A. manshuriensis), vagy hagyományos gyógyszerek, amelyek vényköteles vagy tiltottak (pl. fenfluramin).

Egy 1998-ban az Egyesült Államokban végzett keresztmetszeti vizsgálat (Blanck 2001) kimutatta, hogy a résztvevők 7% -a, akiknek 5% -a normál testtömegű volt (BMI 25 kg/m² alatt), vény nélkül kapható fogyókúrás termékeket használt, beleértve a folyadékot is étkezést helyettesítő termékek és króm-pikolinátot, efedrát és fenil-propanolamint tartalmazó termékek. Az efedrát és a fenil-propanolamint tartalmazó vény nélkül kapható gyógyszereket számos országban biztonsági okok miatt felhagyták. Az efedrint (az efedra hatóanyaga) tartalmazó termékeket 2004 óta tiltják az Egyesült Államokban a stroke, a szívroham és más szív- és érrendszeri betegségek kockázatának növekedése miatt (FDA 2004).

Ezenkívül a Aristolochia faj vese (vese) elégtelenséget (Lord 1999; Vanherweghem 1998) és vese rákot (Corns 2002; Nortier 2000) eredményezett. Az ephedra hatékonyságát és biztonságosságát értékelő tanulmányok a gyógynövényt pszichiátriai és szívproblémákkal társították (Lake 1990; McBride 2004; Shekelle 2003). Újabban hepatotoxicitásról számoltak be a brindleberry (más néven malabar tamarind) tartalmú termékek használata, Garcinia cambogia) (Semwal 2015; Sharma 2018) és a túlzott használat vagy a zöld tea koncentrált készítményeinek használata (Camellia sinensis) kivonat (Mazzanti 2015).

Hogyan működhet a beavatkozás

A súlycsökkentő gyógyszerek általában az energiafogyasztás csökkentésével (úgynevezett anorektikumok) vagy az energiafelhasználás növelésével (pl. Zsírégetés) vagy mindkettővel működnek (Adan 2013). Számos növényi gyógyszer esetében ezeket a hatásokat csak preklinikai vizsgálatok igazolták.

Az efedra jól ismert gyógynövényes anorektikum, amely olyan efedrin alkaloidokat tartalmaz, mint az efedrin és a pszeudoefedrin, amelyek potenciálisan modulálhatják a központi idegrendszert az α- és β-adrenoreceptorok stimulálásán keresztül, és elnyomhatják az étvágyat (Barnes 2007; WHO 1999). Az efedrin egyéb elhízás elleni mechanizmusai közé tartozik a testzsír elégetésére szolgáló termogenetikus hatás (WHO 1999) és a bél mikrobiotájának modulálása (Kim 2014; Liu 2017). Azt is megállapították, hogy az Ephedra fokozza a peroxiszóma proliferátor által aktivált receptor (PPAR-α) aktivitását (Liu 2017).

A zöld tea egy másik tipikus gyógynövény, amelyet az energiafelhasználás növelésére használnak, mivel katechin-polifenolokat tartalmaz (Choi 2016; Duloo 2000; Liu 2017). A zöld teában lévő katechin gátolhatja a katekol-o-metiltranszferázt, lebonthatja a noradrenalint, meghosszabbíthatja a szimpatikus idegrendszer stimulációs idejét, és ezáltal növelheti az energiafelhasználást (Duloo 2000). A katekin társul a magfaktor eritroid 2-hez kapcsolódó faktor 2 (Nrf2) útjának aktiválásával is a testzsír felhalmozódásának gátlásához (Liu 2017). A kelet-ázsiai orvoslásban használt gyakori gyógynövény, a kínai aranyszál (Coptidis chinensis, más néven Huang Lian), megállapították, hogy csökkenti az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin (LDL-C) és az összkoleszterin-szintet a berberin hatóanyaga miatt (Liu 2017; Pirillo 2015).

Tian és munkatársai preklinikai vizsgálatai azt mutatták, hogy számos gyógynövény olyan hatóanyagot tartalmaz, amely gátolhatja a zsírsav-szintáz (FAS) aktivitását patkányokban. Ebben a vizsgálatban a 31 vizsgált kínai gyógynövény közül 17 legalább 40% -os FAS-gátlást, kilenc pedig 80% -nál nagyobb gátlást ért el. Az aktív gyógynövények közé tartozik a rebarbara gyökere (Rheum palmatum), fagyöngy növény (Loranthus parasiticus), gumós gyapjú virággyökér (Polygonum multiflorum), ginkgo levél (Ginkgo biloba) és a zöld tea levél (Camellia sinensis) (Tian 2004).

A kelet-ázsiai orvoslásban a fogyáshoz szükséges gyógynövénykészítmények általában több gyógynövényt tartalmaznak. A hagyományos japán tápszerek, a Bofutsushosan, amely koponyacsapka gyökeret (Scutellaria baicalensis), Édesgyökér gyökér (Glycyrrhiza uralensis, G. glabra) és a Platycodon gyökér (Platycodon grandiflorus), Japánban általában fogyás esetén írják fel. Ennek a készítménynek olyan termogenezis hatása lehet, amely növeli a patkányok energiafelhasználását és elnyomja a patkányok testtömeg-növekedését (Takakura 1997). A fő mechanizmus a leptin, az adiponektin és a protein-1 szétkapcsolása mRNS-expressziójának növelése, a zsigeri adipociták és a zsigeri zsírszövetek tömegének csökkenését eredményezi (Kobayashi 2017).

Miért fontos ezt a felülvizsgálatot elvégezni?

Véletlenszerű kontrollált vizsgálatok (RCT) azt találták, hogy a növényi fogyókúrás gyógyszereknek pozitív hatása volt a súlykontrollra, és jól tolerálták őket (Boozer 2001; Boozer 2002; Park 2013; Sengupta 2012; Stern 2013). Az ezekben a vizsgálatokban tesztelt gyógynövények közé tartozik az efedra (Boozer 2001; Boozer 2002); ben olajfa vagy moringa (Moringa oleifera), curry fa (Murraya koenigii) és kurkuma gyökér (Curcuma longa) (Sengupta 2012); és a kelet-indiai bogáncs (Sphaeranthus indicus) és mangosztán (Garcinia mangostana) (Stern 2013). A biztonsági aggodalmak növekvő tudatossága azonban kérdéseket vet fel a fogyókúrás gyógynövénykészítmények jótékony hatásaival szemben. Az elhízás és a túlsúlyos gyógynövénykészítmények hatékonyságát és biztonságosságát tudomásunk szerint nem vizsgálták kellő mértékben a nagy ellenőrzött klinikai vizsgálatok, bár ezt kiterjedt és szisztematikus irodalomkutatásokkal kell megerősíteni. Összességében a gyógynövényes fogyókúrás termékek bizonyítékaival kapcsolatos kérdésekre szisztematikus megközelítéssel kell választ adni és értékelni.

Számos szisztematikus felülvizsgálat foglalkozott hasonló kérdésekkel. Ezek a publikációk áttekintették az alkalmazott gyógynövényfajok részletezését és osztályozását (Esteghamati 2015; Hasani ‐ Ranjbar 2009; Hasani ‐ Ranjbar 2013), az egyes gyógynövények hatását, nem pedig a kombinált gyógynövényes tápszereket (Onakpoya 2011; Shekelle 2003), ill. csak a káros hatásokra összpontosítottak (Pittler 2005; Shekelle 2003). Ezen túlmenően a felülvizsgálatok többségét nem a PRISMA nyilatkozat kritériumai szerint jelentették (Moher 2009).

Jelenleg két Cochrane Review jelent meg, amelyben a „gyógynövényeket”, azaz a zöld teát (Jurgens 2012) és a kitozánt (Jull 2008) értékelik a túlsúly és az elhízás szempontjából. A zöld teát és a kitozánt azonban (legalábbis a fogyasztók által) inkább táplálék- vagy étrend-kiegészítőknek, nem pedig gyógynövényes készítményeknek tekinthetik terápiás célokra (bár a legtöbb szabályozási rendszer szerint a terápiás állításokat tartalmazó termékeket „gyógyszereknek” tekintik). Ennek ellenére a zöld tea és a kitozán több gyógynövényt tartalmazó gyógynövénykészítményekben is szerepelhet.

Lényegében hiányoznak a jól megtervezett, szisztematikus áttekintések, amelyek a gyógynövénykészítmények hatékonyságára és biztonságosságára összpontosítanak, beleértve az egyszeri vagy többféle gyógynövényes tápszert is a fogyáshoz. Ennek fényében javasoljuk ezt a felülvizsgálatot, amelynek célja a növényi beavatkozások elhízott és nem elhízott felnőttek testtömegére gyakorolt hatásainak felmérése. A felülvizsgálat eredményei hasznos információkat nyújthatnak a fogyasztók, az egészségügyi szakemberek és az egészségügyi szabályozók számára, és így hozzájárulhatnak a növényi készítmények hatékony és biztonságos használatának biztosításához.

Célkitűzések

A gyógynövénykészítmények súlycsökkentő hatásainak felmérése felnőtteknél.