Hagyományos masszázs terápia a lymphedema kezelésében és kezelésében

Írta: Joachim Zuther, MT, PT
2020-9-2

masszázs

Írta: Joachim Zuther, MT, PT
2020-9-2

A szerkesztő megjegyzése: Joachim Zuther alapítója és igazgatója a Floridai Sebastian-i Nyirokkutatási Akadémiának. Zuther úr 1982-ben szerzett masszázsterápiás diplomát, 1984-ben pedig fizikai terapeuta diplomát, mind a németországi Ulmi Fizikoterápiás és Masszázsiskolában. Emellett kézi nyirokelvezetéssel rendelkezik és az Észak-Amerikai Lymphedema Association (LANA) igazgatója.

Az érintett terület nyirokrendszere nem képes reagálni a nyirokterhelés növekedésére. A masszázsterápia növeli a nyirokterhelés mértékét, és helytelen alkalmazás esetén negatív hatással lehet a nyiroködémára.

Ez a cikk a masszázs terápia és a kézi nyirokelvezetés (Vodder Technique) néven ismert technikák közötti különbségeket és a masszázs terápia megfelelő alkalmazását tárgyalja limfödéma esetén.

A limfödéma a magas fehérjetartalmú ödéma - víz és fehérje felhalmozódása a szövetekben, amelyet a nyirokrendszer szállító képességének csökkenése okoz. A lymphedema lehet enyhe, közepes vagy súlyos; leggyakrabban a végtagokat érinti, de jelen lehet a test más részein is.

A lymphedema elsődleges vagy másodlagos kategóriába sorolható. Az elsődleges lymphedemában a szállítási kapacitás csökken a nyirokrendszer veleszületett rendellenességei következtében. Az elsődleges lymphedema előfordulhat születéskor, de gyakrabban alakul ki az élet későbbi szakaszában, nyilvánvaló ok nélkül vagy anélkül. A másodlagos lymphedema gyakoribb, és a nyirokrendszert érintő sebészeti beavatkozások okozzák. A nyirokcsomó-boncolások, sugárterápia vagy a nyirokrendszer természetes útjait megzavaró metszések befolyásolják a nyirokerek képességét arra, hogy a nyirokterhelést az érintett végtagból elvezetjék. Másodlagos lymphedema közvetlenül a műtét után vagy évekkel később jelentkezhet.

Mik a nyirokterhelések?

A nyirokrendszer nem zárt keringési rendszer; az egyirányú elv szerint működik. Fő célja, hogy az interstitiumból olyan anyagokat ürítsen ki, amelyeket a vérkapillárisok vénás vége nem képes felszívni. A nyirokterhelésnek nevezett anyagok vízből, fehérjéből, sejtekből és zsírból állnak. 5.

Mi a nyirokrendszer szállítási kapacitása?

A szállítási kapacitás a lehető legnagyobb nyirokáramlás időegységenként. 4 A fiziológiás nyugalmi nyirok áramlásának és az egészséges nyirokrendszer transzportkapacitásának viszonya körülbelül 1:10. 7 Ez azt jelenti, hogy a nyirokrendszer képes a nyirokterhelések normál mennyiségének tízszeresét szállítani. Elsődleges vagy másodlagos lymphedema jelenlétében a nyirokrendszer szállítási kapacitása a víz és a fehérje terhelésének fiziológiai szintje alá esik (mechanikai elégtelenség).

Masszázs terápia vs. kézi nyirokelvezetés (MLD)

A masszázs kifejezés azt jelenti, hogy "gyúrni" (gr .: massain), és a "klasszikus" vagy "svéd" masszázs formáinak leírására szolgál. 10 A szóval gyakran visszaélnek a kézi nyirokelvezetés technikáinak leírására, amely egy kíméletes, kézi kezelési technika, amelyet kompressziós terápiával, bőrápolással és dekongesztív gyakorlatokkal együtt alkalmaznak. Az MLD technikáit az elsődleges és másodlagos lymphedema 1, valamint a posztsebészeti és posztraumás duzzanat hatékony kezelésére használják. A migrénes fejfájás, a krónikus vénás elégtelenségek és az egyéb genezis ödémája további jelzéseket mutat. Az MLD méregtelenítő hatással is rendelkezik.

Helyes alkalmazás esetén az MLD növeli a nyirokerek aktivitását és mozgatja az intersticiális folyadékot; kevés nyomást gyakorol a bőrre3, és nem okoz a helyi artériás véráramlás növekedését.

A masszázs terápiájának hatása a bőrre

A masszázsban alkalmazott alapvonásokat (például petrissage, effleurage, tapotement, vibráció és súrlódás) általában nagyobb nyomással alkalmazzák, mint a kézi nyirokelvezetési technikákat. A masszázsvonások hatása nem korlátozódik a szuprafascialis szövetekre (pl. A bőrre), hanem reakciókat okoz a szubfasciális területeken, például izmokban, inakban és szalagokban. A masszázsütések növelhetik a helyi artériás véráramlást, valamint a vénás és nyirok visszatérést, és lazíthatják a szubkután adhéziókat is.

Számos masszázsterápiás publikáció az ödémát sorolja fel ezeknek a technikáknak az egyik indikációjaként. 8 Ez az állítás, bár helytálló, gyakran félrevezető, ha az ödéma és a nyiroködéma közötti különbséget nem állapítják meg. Az ödéma a szuprafasciális szöveteket különféle problémák okozhatják, beleértve a gyulladást vagy a vénás visszatérés károsodását (szelepelégtelenség, terhesség vagy hosszan tartó ülés és/vagy álló helyzet). Ödéma esetén a nyirokrendszer sértetlen marad, de túlterhelt. Ez az úgynevezett dinamikus elégtelenség a víz felhalmozódását eredményezi a szövetekben. A masszázsterápia előnyös lehet az ödéma egyes formáinak esetében, de ellenjavallt másoknak. Nem szabad orvosával való előzetes egyeztetés nélkül alkalmazni.

Másrészt a lymphedemát mindig a nyirokrendszer mechanikai elégtelensége okozza; víz és fehérje felhalmozódik a szövetekben. Amint arról korábban szó esett, mechanikus elégtelenség esetén a nyirokrendszer szállító képessége a víz és a fehérje terhelésének fiziológiai szintje alá esik, és nem képes megfelelően reagálni a nyirokterhelés növekedésére.

A masszázs terápiájának negatív hatásai a nyiroködémára

A legtöbb masszázsütés fokozza az artériás véráramlást (aktív hiperémia) azokon a bőrterületeken, ahol ilyen technikákat alkalmaznak. Az aktív hiperémiát a vérkapilláris nyomás növekedése és a víz ultraszűrésének későbbi növekedése kíséri a vérkapillárisok területén. Ez a folyamat azt eredményezi, hogy több víz halmozódik fel az intersticiális terekben. A víz nyirokterhelést jelent. Mechanikus elégtelenség miatt a nyirokrendszer nem tudja kezelni ezt a további vízterhelést. Ha a limfödémás szövetekre masszázs terápiát alkalmazhat, a duzzanat fokozódhat.

Ezenkívül a felületes nyirokerek rendkívül érzékenyek a külső nyomásra. A hagyományos masszázs technikák fokális károsodást okozhatnak a rögzítő szálakban és a nyirokerek endotheliális bélésében. 2 A nyirokerek ezen lehetséges károsodását és az artériás véráramlás esetleges növekedését el kell kerülni.