Nyomkövető lítium pótlás bipoláris rendellenesség esetén

Az előzetes eredmények jótékony hatásokra utalnak a hangulatra.

Feladva: 2018. július 18

Ez a bipoláris rendellenesség nem farmakológiai kezeléseinek sorozatának ötödik bejegyzése. Korábbi bejegyzések röviden áttekintették az aminosavak, a B-vitamin-kolin és egy saját tápanyag-összetétel bizonyítékait. Ezt a bejegyzést a lítium nyomaival kapcsolatos bizonyítékok átfogó áttekintéseként kínálják. Ezenkívül megjegyzem a káliummal és magnéziummal való kiegészítés korlátozott mennyiségű rendelkezésre álló bizonyítékát ehhez az állapothoz.

Lítium nyom bipoláris rendellenesség esetén

A lítiumot széles körben használják a bipoláris zavar tüneteinek kezelésére. Azonban sok olyan személy, aki részesül a lítiumterápiában, abbahagyja ezt a kezelést olyan káros hatások miatt, mint a súlygyarapodás, remegés, hajhullás és pajzsmirigy-problémák. Az a meggyőződés, hogy a nyomokban lévő lítium kedvezően befolyásolhatja a hangulatot, korai tanulmányokból származott, amelyek azt állítják, hogy a bipoláris rendellenesség alacsonyabb gyakorisággal rendelkezik azokban a földrajzi régiókban, ahol az ivóvíz magasabb a lítiumban. Nagy epidemiológiai vizsgálatok azonban nem mutatnak összefüggést az ivóvízből származó magasabb hosszú távú lítium-expozíció és a bipoláris rendellenesség csökkent előfordulása között (Kessing 2017).

Néhány kicsi tanulmány készült a nyom lítium pótlásáról bipoláris rendellenességben. Egy 4 hetes vizsgálatban 24 kis lítium napi adagjára (400 mikrogramm) randomizált, a placebóhoz viszonyított tartós javulásról számolt be. Egy kicsi, 2 hetes nyílt vizsgálatban 13, bipoláris rendellenességgel diagnosztizált, természetes lítiumot 50 mikrogramm/napot kapott egyén számolt be javuló hangulatról, amely a lítium-pótlás leállításakor visszatért a korábbi depressziós állapotba. Egyes eredmények arra utalnak, hogy a lítium nagyon kis adagjai csökkentik az öngyilkossági kockázatot, azonban a megállapítások nem következetesek. Egyes tanulmányok csak a nők körében csökkent kockázatról számolnak be, míg más vizsgálatok csak a férfiak körében csökkent kockázatról számolnak be.

A lítium-orotát biológiai hozzáférhetősége nagyobb lehet, mint a lítium-karbonáté

A lítium-orotát hívei azt állítják, hogy a lítium ebben a formában könnyebben átjut a vér-agy gáton, mint a nyugati orvosok által általában felírt lítiumsók (pl. Lítium-karbonát és lítium-citrát), amelyek pozitív hangulati hatásokat eredményezhetnek bipoláris rendellenességekben és más mentális egészségügyi problémákban válasz nagyon alacsony dózisokra, mikrogramm tartományban. Sajnos a lítium-orotát hatékonyságáról szóló vélemények nagyrészt esettanulmányokon alapulnak. A legtöbb lítium-orotát-vizsgálatot patkányokon végezték, és humán vizsgálatokat csak nagyon kevés végeztek. Egy állatkísérlet a lítium-orotát vesére gyakorolt toxikus hatásáról számolt be, azonban a kritikusok szerint a vesetoxicitás oka lehet a patkányoknak adott viszonylag nagy dózis, amely nem tükrözi az emberben javasolt dózist.

A kálium- és magnéziumpótlás lehetséges jótékony hatása bipoláris rendellenesség esetén

Állatkísérletek és egy kis nyílt vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy azok a bipoláris betegek, akik napi kétszer 20 milliekvivalenst (mEq) szednek vényköteles lítiumterápiájukkal, kevesebb mellékhatást tapasztalnak, beleértve a remegést is, azokhoz a betegekhez képest, akik lítiumot csak tipikusan előírt adagokban szednek. A szérum lítiumszint változásáról nem számoltak be egyidejűleg káliumot szedő betegeknél. A szívritmuszavarral küzdő vagy antiaritmiás gyógyszereket szedő betegeknek konzultálniuk kell orvosukkal, mielőtt fontolóra veszik a káliumpótlás alkalmazását.

Egy kis kísérleti tanulmány eredményei szerint a napi 40 milliekvivalens (mEq) magnézium-kiegészítés ugyanolyan hatékony lehet, mint a lítium a gyorsan ciklizáló bipoláris betegek kezelésében (Chouinard 1990).

A meggyőző eredmények nagy placebo-kontrollos vizsgálatokat igényelnek

A fenti megállapítások mindegyikét nagyon előzetesnek kell tekinteni, amíg a nagy placebo-kontrollos vizsgálatok megerősítést nem kapnak.