Hasnyálmirigy-gyulladás laboratóriumi tesztek online

A hasnyálmirigy-gyulladás a hasnyálmirigy gyulladása. Előfordulhat rövid távú (akut) vagy hosszú ideig tartó (krónikus).

A hasnyálmirigy egy keskeny, lapos mirigy, körülbelül hat hüvelyk hosszú, a hasüreg mélyén, a gyomor mögött és a máj alatt helyezkedik el. Fej-, középső és farokrészei vannak. Fejrésze csatlakozik a vékonybél első részéhez (duodenum).

A hasnyálmirigy belsejében kis csatornák (csövek) táplálják az emésztési enzimeket és a hasnyálmirigy által termelt hidrogén-karbonátot a hasnyálmirigy-csatornába. Ez a nagy csatorna az emésztőenzimeket és a hidrogén-karbonátot a hasnyálmirigy hosszában, a faroktól a fejrészig, a duodenumba viszi.
A közös epevezeték a hasnyálmirigy fejrészén is átfut, az epét a májból és az epehólyagból a vékonybélbe továbbítja.
Az epevezeték és a hasnyálmirigy általában közvetlenül a duodenumba való belépés előtt csatlakoznak, és közös nyílásuk van a vékonybélben.

A hasnyálmirigy kétféle szövetből áll, amelyek különböző funkciókat látnak el:

Az exokrin hasnyálmirigy erőteljes enzimeket állít elő, tárol és bocsát ki a vékonybélben lévő zsírok, fehérjék és szénhidrátok emésztésére. Az enzimeket általában inaktív formában állítják elő és szállítják a vékonybélbe, ahol az enzimeket szükség szerint aktiválják. Az exokrin szövetek hidrogén-karbonátot is gyártanak és bocsátanak ki, amely semlegesíti a gyomorsavakat és lehetővé teszi a hasnyálmirigy enzimjeinek aktiválódását.
Az endokrin hasnyálmirigy hormonokat termel, beleértve az inzulint és a glükagont, és felszabadítja őket a vérbe. Ezek a hormonok szabályozzák a cukor (glükóz) transzportját a test sejtjeibe, ahol energiára használják fel, és elősegítik a normális vércukorszint fenntartását.

A hasnyálmirigy-gyulladás akkor fordulhat elő, amikor az emésztőenzimek még a hasnyálmirigy belsejében aktiválódnak, irritációt és sérülést okozva a hasnyálmirigy szövetében, és gyulladáshoz vezetve.

Ban ben akut hasnyálmirigy, a gyulladás gyorsan kialakul, majd néhány nap vagy hét után elmúlik.

A fő okok az epekövek, amelyek blokkolják a hasnyálmirigy-csatornát, és a hosszú távú alkoholfogyasztás.
A mérsékelt vagy súlyos rohamok hosszú kórházi tartózkodást igényelhetnek a súlyos szövődmények megfigyelésére és kezelésére.
Kezeléssel az enyhe rohamok néhány nap múlva javulhatnak. Enyhe esetekben a hasnyálmirigy normális állapotba kerülhet, miután meggyógyult.
Az akut hasnyálmirigy-gyulladás visszatérő támadásai krónikus hasnyálmirigy-gyulladáshoz vezethetnek.

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás hosszan tartó gyulladás a hasnyálmirigyben.

A fő ok a hosszú távú alkoholfogyasztás. Ha cigarettázik, akkor az állapot fokozott veszélye is fennáll.
Hegszövet kialakulásához vezethet a hasnyálmirigyben, amely megakadályozza annak megfelelő működését.
A nem megfelelően működő hasnyálmirigy emésztési problémákhoz és cukorbetegséghez vezethet.

A hasnyálmirigy-gyulladás gyakrabban fordul elő férfiaknál, mint nőknél. Egyre gyakoribb az Egyesült Államokban, bár ennek okai nem világosak. Évente körülbelül 275 000 ember kerül kórházba akut hasnyálmirigy-gyulladással. A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás ritkábban fordul elő, körülbelül 86 000 ember került kórházba.

Okoz

Az epekövek és a hosszú távú alkoholfogyasztás a hasnyálmirigy-gyulladás fő okai. Egyéb okok a következők:

Olyan gyógyszerek alkalmazása, mint a valproinsav és az ösztrogén
Vírusfertőzések, például mumpsz és Epstein-Barr vírus
Nagyon magas vér trigliceridszint vagy magas vér kalciumszint
Cisztás fibrózis (vagy cisztás fibrózist okozó gén hordozója [lásd a CF génmutációinak tesztelését])
Öröklődött hibák, amelyek az emésztőenzimek korai aktiválódását eredményezik
Hasnyálmirigyrák
Bizonyos autoimmun állapotok
A hasnyálmirigy sérülése (trauma)

Az akut és krónikus hasnyálmirigy-gyulladás egyes eseteinek nincs egyértelmű oka.

A hasnyálmirigy-gyulladás egyes családokban csoportosulhat, és számos ismert gén járul hozzá a hasnyálmirigy-gyulladás fokozott kockázatához.

Akut hasnyálmirigy

Az akut hasnyálmirigy-gyulladás gyakori tünetei a következők:

Súlyos felső hasi fájdalom, amely a hátba sugározhat, és étkezés vagy lapos fekvés után gyakran fokozódik. (A fájdalmat néha epigasztrikusnak nevezik, mert a has felső középső részén jelentkezik.)
Hányinger, hányás
Láz
Gyors pulzus
Hasi duzzanat és érzékenység

Ezek a rohamok helyi gyulladást, duzzanatot és vérzést okoznak a hasnyálmirigyben, amelyek általában megfelelő kezeléssel elmúlnak, és alig vagy egyáltalán nem okoznak maradandó károsodást.

Néha azonban az akut hasnyálmirigy-gyulladás rohama súlyos és szövődmények alakulhatnak ki, például:

Szövethalál (nekrózis)
Hasnyálmirigy pszeudociszták (folyadékkal és elhalt szövetekkel töltött zsákok, amelyek megfertőződhetnek)
Fertőzés
Alacsony vérnyomás, ami sokkhoz vezethet
Nehéz légzés
Veseelégtelenség

Fontos, hogy orvoshoz forduljon, mert a tünetek súlyossága nem feltétlenül tükrözi az esetlegesen bekövetkező kár mértékét, és mivel más, eltérő kezelést igénylő állapotok hasonló tüneteket okozhatnak.

A súlyos rohamok mielőbbi diagnosztizálása és kezelése kritikus fontosságú a szövődmények megelőzése, a gyulladás csökkentése és a fertőzés korlátozása érdekében. Az akut hasnyálmirigy-gyulladás ismételt előfordulása krónikus hasnyálmirigy-gyulladáshoz vezethet.

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedőknek visszatérő rohamaik lehetnek, amelyeknek tünetei hasonlóak az akut hasnyálmirigy-gyulladáshoz. Ezeknek a támadásoknak a gyakorisága növekszik az állapot előrehaladtával. A krónikus hasnyálmirigy-gyulladással járó fájdalom súlyos és folyamatos vagy időszakos lehet. Étkezéssel vagy ivással, különösen alkoholfogyasztással még rosszabb lehet.

Idővel, amikor a hasnyálmirigy több része hegesedik, az emésztőenzimeket termelő sejtek elpusztulnak. Ez a következőket okozhatja:

Hasnyálmirigy-elégtelenség
Nem szándékos fogyás
Alultápláltság
Folyadék felhalmozódása a hasban (ascites)
Hasnyálmirigy-álciszták - folyadékzsákok és megsemmisült szövetek, amelyek megfertőződhetnek
Zsíros, bűzös, zsíros széklet

Mivel az inzulint termelő sejtek elpusztulnak, cukorbetegség alakulhat ki.

A hasnyálmirigy-gyulladást fizikai vizsgálattal és kórtörténettel, vérvizsgálatokkal és képalkotó vizsgálatokkal diagnosztizálják. Az akut hasnyálmirigy-gyulladás diagnosztizálásához a következő három kritérium közül legalább kettőnek jelen kell lennie:

Hasi fájdalom, amely "összhangban van a betegséggel"
A lipáz vagy amiláz (a hasnyálmirigy által előállított enzimek) szintje, amely háromszor magasabb, mint a normál érték felső határa
"Jellegzetes" hasi képalkotó eredmények

Vérvizsgálatokat használnak a hasnyálmirigy által termelt két enzim szintjének mérésére:

A lipáz (az előnyben részesített teszt) - ez egy enzim, amely segíti a zsírok emésztését. A lipáz teszt specifikusabb, mint az amiláz a hasnyálmirigy betegségei, különösen az akut pancreatitis és az akut alkoholos pancreatitis esetében. A szintek a hasnyálmirigy-gyulladás tüneteinek megjelenésétől számított 4-8 órán belül emelkedni kezdenek, és általában egy héten belül normalizálódnak. Az akut hasnyálmirigy-gyulladást akkor diagnosztizálják, ha a lipázszint a normál felső határának háromszorosát éri el. A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás súlyosbodásával a lipázszint normális vagy csökkenhet.
Amiláz - ez egy enzim, amely segíti a szénhidrátok emésztését. Bár az amiláz-teszt érzékeny a hasnyálmirigy-betegségekre, nem specifikus. Ez azt jelenti, hogy az emelkedett amilázszint problémára utalhat, de az ok nem feltétlenül kapcsolódik a hasnyálmirigyhez. A szintek 2–12 órával az akut hasnyálmirigy-gyulladás tüneteinek megjelenése után emelkedni kezdenek, és általában egy héten belül normalizálódnak. Akut hasnyálmirigy-gyulladás akkor valószínű, ha a szint a normálérték felső határának háromszorosát éri el. Az amiláz krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedőknél is ellenőrizhető. Gyakran mérsékelten emelkedik, amíg a sejtek, amelyek ezt károsítják, megsérülnek, ekkor csökkenhet az amiláz vérszintje.

Más vérvizsgálatok alkalmazhatók az akut hasnyálmirigy-gyulladás szövődményeinek diagnosztizálásában vagy kimutatásában. Ezek a tesztek a következőket tartalmazhatják:

Teljes vérkép (beleértve a fehérvérsejtszámot a fertőzés diagnosztizálásához)
Trigliceridek
Átfogó metabolikus panel (beleértve a bilirubint, a májenzimeket)
Szőlőcukor
Kalcium
Magnézium
C-reaktív fehérje (a gyulladás mértéke)

Egyéb laboratóriumi vizsgálatok, amelyek a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás diagnosztizálásához és értékeléséhez használhatók:

Széklet elasztáz - ez a teszt az elasztáz (a hasnyálmirigy által előállított enzim) szintjét méri a széklet mintájában. Ennek az enzimnek a mennyisége csökken, ha hasnyálmirigy-elégtelenségben szenved, amelyet krónikus hasnyálmirigy-gyulladás okozhat.
Kimotripszin - ez a teszt kimotripszint (hasnyálmirigy enzim, amely lebontja a fehérjéket) méri a székletében. A hasnyálmirigy-elégtelenség esetén a kimotripszin nincs a székletben.
Immunreaktív tripszinogén (IRT) - ez egy vérvizsgálat, amely méri a tripszinogént, a hasnyálmirigy által termelt inaktív prekurzort, amely a tripszin enzimmé alakul. A tripszin a hasnyálmirigy enzim, amely megemészti a fehérjéket. Az IRT emelkedhet hasnyálmirigy-gyulladással.
Izzadás (klorid) teszt a cisztás fibrózis diagnosztizálásához
Olyan genetikai mutációk vizsgálata, mint például a cisztás fibrózis (CF génmutáció tesztelés) vagy az örökletes hasnyálmirigy-gyulladás egyéb okai
Székletzsír (zsír a székletben) - ez a teszt kimutatja a felesleges zsírt a székletben, ami gyakran a hasnyálmirigy-elégtelenség első jele. Mivel a széklet-elasztáz teszt (lásd fent) könnyebben elvégezhető, nagyrészt felváltotta ezt a tesztet.

A hasnyálmirigy-gyulladás diagnosztizálásához felhasználható képalkotó tesztek a következők:

Számítógépes tomográfia (CT): használható a hasnyálmirigy gyulladásának vagy hegesedésének kimutatására
Endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfia (ERCP): egy endoszkópot (üreges csövet) vezetnek a száján, a torkán és a gyomrán keresztül a vékonybélig. Egy kisebb csövet (katétert) helyeznek az endoszkópon keresztül, hogy kontrasztfestéket injektáljanak a hasnyálmirigy és az epevezetékbe. Hasi röntgenfelvételeket végeznek a hasnyálmirigy, az epehólyag és az emésztőenzimeket e szervekből a vékonybélbe juttató csatornák vizsgálatára. Az ERCP használható a csatornák eltömődésének vagy károsodásának felkutatására.
Mágneses rezonancia kolangiopancreatográfia (MRCP): a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) egy speciális típusa, amely erős mágnesekkel és rádióhullámokkal hozza létre a hasnyálmirigy, a hasnyálmirigy-csatorna és az epevezetékek képeit. Gyakran használják az ERCP előtt vagy helyett a hasnyálmirigy rendellenességeinek felkutatására, mert gyorsabb és nem invazív. Hasznos a hasnyálmirigy-gyulladás és a hasnyálmirigyrák megkülönböztetésében is.
Ultrahang: felhasználható hasnyálmirigy képeinek létrehozására és videómonitorra történő elküldésére. Az endoszkópos ultrahang egy olyan vizsgálat, amely vékony, rugalmas csövet tartalmaz, amelyet az emésztőrendszer belsejében látnak, és pontosabb, mint a hasi ultrahang.