Határok a fiziológiában
Légzésfiziológia
Szerkesztette
Karen Wheeler-Hegland
Florida Egyetem, Egyesült Államok
Felülvizsgálta
Norihiro Shinozuka
Chibaken Saiseikai Narashino Kórház, Japán
Sarah Miller
Orvosi Egyetem, Dél-Karolina, Egyesült Államok
A szerkesztő és a lektorok kapcsolatai a legfrissebbek a Loop kutatási profiljukban, és nem feltétlenül tükrözik a felülvizsgálat idején fennálló helyzetüket.
- Cikk letöltése
- PDF letöltése
- ReadCube
- EPUB
- XML (NLM)
- Kiegészítő
Anyag
- Exportálás
- EndNote
- Referencia menedzser
- Egyszerű TEXT fájl
- BibTex
OSZD MEG
Eredeti kutatás CIKK
- Egészségpszichológia, Leuveni Egyetem, Leuven, Belgium
A szorongás szintjét az STAI pontszámok korrelációjával vizsgálták a reakcióidőkkel, a pontossággal, az LPC, az N400-val, a minősítésekkel (nehézlégzés, affektív) és a légzési változókkal, Spearman rang-korrelációs együtthatók (rs). Az eredményrész tömörsége érdekében kizárólag szignifikáns összefüggéseket jelentettek.
Eredmények
A nehézlégzés értékelése kísérleti körülmények között
A 2. táblázat mutatja a dyspnoe besorolást mind a T1, mind a T5 kísérleti körülmények között. Két külön 2 (feltétel) x 2 (idő) ANOVA-t számítottunk a dyspnoe intenzitására és a dyspnoe kellemetlen érzésére. Jelentős interakciós hatást találtak a feltétel és az idő között a dyspnea intenzitásának értékeléséhez, F(1,30) = 5,08, o = 0,032, η 2 p = 0,15. Egyszerű hatásvizsgálatok (a B-Y négy összehasonlítással korrigálva: o 0,26).
2. táblázat. Eszközök (SD) a dyspnoe és az affektív állapot besorolásához a T1 és T5 egyes állapotaihoz.
A dyspnoe kellemetlenségi besorolása a faktor állapota szempontjából jelentősen különbözött, F(1,30) = 41,97, o 2 p = 0,58; de összehasonlíthatók voltak a faktoridővel, F(1,30) = 0,81, o = 0,38, η 2 p = 0,03, alacsonyabb a nehézlégzéssel járó kellemetlenségi besorolás a kiindulási ponthoz képest a nehézlégzési állapothoz képest, amely sikeres dyspnoe-indukciót jelez (2. táblázat). Jelentős interakciós hatást nem találtak, F(1,30) = 0,19, o = 0,67, η 2 p = 0,01.
Nem találtunk szignifikáns összefüggést a fent említett minősítések és a legmagasabb korrelációjú STAI-S és STAI-T minősítések között, rs = 0,33, o = 0,07.
Az affektív állapot értékelése a kísérleti körülmények között
A 2. táblázat a valencia és az izgalom értékelését mutatja mind a T1, mind a T5 kísérleti körülmények között. Két külön 2 (feltétel) × 2 (idő) ANOVA-t kiszámítottunk mindkét affektív minősítéshez. A valenciaértékek szignifikánsan különböztek a faktorfeltételtől, F(1,30) = 9,62, o = 0,004, ri 2 p = 0,24; és a faktoridőre, F(1,30) = 4,26, o = 0,048, η 2 p = 0,12, magasabb valenciaértékekkel (= nagyobb kellemességgel) az alapvonalnál a dyspnoe állapothoz képest, valamint a T5 alatti magasabb valenciaértékekkel a T1-hez képest (2. táblázat). Jelentős interakciós hatást nem találtak, F(1,30) = 3,59, o = 0,07, η 2 p = 0,11.
Az erkölcsi besorolás a faktorfeltétel tekintetében jelentősen különbözött, F(1,30) = 12,80, o = 0,001, ri 2 p = 0,30; és a faktoridőre, F(1,30) = 10,93, o = 0,002, η 2 p = 0,27, alacsonyabb izgalmi besorolással a kiindulási értékre a dyspnoe állapothoz képest, valamint általában alacsonyabb izgalmi besorolással a T5 során a T1-hez képest (2. táblázat). Jelentős interakciós hatást nem figyeltek meg, F(1,30) = 2,65, o = 0,11, η 2 p = 0,08.
A STAI-S besorolások szignifikánsan negatívan korreláltak az összes valenciaértékkel (az összes os 2 p = 0,80; és a faktoridőre, F(4,120) = 4,40, o = 0,002, η 2 p = 0,13, alacsonyabb nehézlégzési intenzitással a kiindulási értéknél, összehasonlítva a nehézlégzés állapotával, amely megerősíti a sikeres dyspnoe indukciót, valamint az alacsonyabb nehézlégzési intenzitású besorolásokat az idő növekedésével. Jelentős interakciós hatást nem találtak, F(4,120) = 0,92, o = 0,45, η 2 p = 0,03. Ami a legfontosabb: találtunk egy jelentőset (B-Y tíz összehasonlítással korrigálva: o 2 p = 0,65; de a faktoridőre nem, F(3,29,98,77) = 0,65, o = 0,60, η 2 p = 0,02, alacsonyabb a nehézlégzéssel járó kellemetlenségi besorolás a kiindulási értékhez képest a dyspnoe állapothoz képest. Jelentős interakciós hatást nem figyeltek meg, F(3,19,95,58) = 0,09, o = 0,97, η 2 p = 0,00.
A dyspnoe intenzitása és a dyspnoe kellemetlenségei nem voltak szignifikánsan korrelálva a STAI-S és STAI-T pontszámokkal, a legmagasabb korreláció értéke, rs = 0,30, o = 0,10.
Légzési változók a kísérleti körülmények között
Hat külön 2 (állapot) × 2 (idő) ANOVAS-t számoltunk ki a légzési változókra, beleértve az f, TI, VT, V ’, PImax és a PETCO2 értékeket (B-Y hat összehasonlítással korrigálva: o 0,08), magasabb f és alacsonyabb TI, VT, PImax, PETCO2 értékekkel a kiindulási értékhez képest a dyspnoe állapothoz képest (3. táblázat). Nem találtunk szignifikáns interakciós hatást f, TI, VT, PImax, PETCO2 esetében (mind os> 0,18).
Jelentős interakciós hatást találtak a feltétel és az idő között a V ’esetében, F(1,30) = 7,74, o = 0,009, η 2 p = 0,21. Egyszerű hatásvizsgálatok (B-Y négy összehasonlítással korrigálva: o 1 = -1,48, o = 0,15, r = 0,29.
A STAI-S besorolások nem voltak szignifikánsan korrelálva egyetlen légzési változóval sem, míg a STAI-T besorolások csak egy szignifikáns korrelációt eredményeztek a VT-vel a T1 kiindulási állapota alatt, rs = 0,39, o = 0,031.
Viselkedési teljesítmény
Két külön 2 (feltétel) × 2 (kongruencia) × 2 (idő) ANOVA-t számoltunk a viselkedési mérésekhez, beleértve a reakcióidőket és a pontosságot. A reakcióidők nem különböztek szignifikánsan a faktorfeltétel szempontjából, F(1,30) = 1,73, o = 0,19, ri 2 p = 0,05; hanem a faktor-egybevágásra, F(1,30) = 148,22, o 2 p = 0,83; és az idő, F(1,30) = 23,17, o 2 p = 0,44. Az inkongruens színszavak hosszabb reakcióidőt váltottak ki az összehasonlító színszavakhoz képest mindkét tesztnapon. Ezenkívül az általános gyorsabb reakcióidőket figyelték meg a T5 során a T1-hez képest, ami olyan edzéshatást jelez, amely hasonló a Strauss által közöltekhez (2005, 4. táblázat). Nem figyeltek meg szignifikáns két- vagy háromutas interakciókat (o > 0,11).
4. táblázat. Eszközök (SD) a T1 és T5 minden állapotára vonatkozó viselkedési intézkedések.
A pontosság a faktorfeltétel tekintetében nem különbözött szignifikánsan, F(1,30) = 0,06, o = 0,82, ri 2 p = 0,00; hanem a faktor-egybevágásra, F(1,30) = 7,21, o = 0,012, ri 2 p = 0,19; és az idő, F(1,30) = 8,32, o = 0,007, η 2 p = 0,22. Általában kevesebb pontosságot találtak inkongruenseknél az egybevágó színszavakhoz képest, valamint a T5 során megnövekedett pontosságot a T1-hez képest, amelyek az edzés hatásait jelzik (4. táblázat). Nem figyeltek meg szignifikáns két- vagy háromutas interakciókat (o > 0,13).
Továbbá megvizsgáltuk, hogy a Sucec et al. (2018b) ebben a mintában is nyilvánvalóak voltak. Itt ugyanazokat a teszteket számoltuk ki, mint Sucec és mtsai. (2018b). Hasonlóképpen, a pontosság (hibaarány százalékban) a T1 alatt alacsonyabb volt a dyspnoe állapotban inkongruens színszavak esetén (M = 6,45%, SD = 4,22%) az egybevágó színszavakhoz képest (M = 4,51%, SD = 2,92%), t(30) = -3,33, o = 0,002, r = 0,52, de nem a kiindulási állapot alatt (o = 0,65). A T5 során nem volt különbség az inkongruens és egybehangzó színszavak mindkét feltétele között (mindkettő os> 0,22; 4. táblázat).
A STAI-S és STAI-T besorolások nem voltak szignifikánsan korrelálva a viselkedési teljesítmény egyik változójával sem, a legmagasabb korreláció, rs = -0,33, o = 0,07.
Késő pozitív komplex
Kiszámítottuk az LPC 2 (feltétel) × 2 (kongruencia) × 2 (idő) ANOVA értékét. Jelentős háromirányú interakciót találtak, F(1,30) = 6,74, o = 0,014, η 2 p = 0,18. Egyszerű hatásvizsgálatok (B-Y hat összehasonlítással korrigálva: o ∗ o 2 p = 0,23. Egyszerű hatásvizsgálatok (B-Y hat összehasonlítással korrigálva: o ∗ o ∗∗ o Kulcsszavak: légszomj, nehézlégzés, szoktatás, gátlás, LPC, N400
Idézet: Sucec J, Herzog M, Van den Bergh O, Van Diest I és von Leupoldt A (2019) Az ismételt nehézlégzési expozíció hatásai a válaszgátlásra. Elülső. Physiol. 10: 663. doi: 10.3389/fphys.2019.00663
Beérkezett: 2018. december 18 .; Elfogadva: 2019. május 09 .;
Publikálva: 2019. május 28.
Karen Wheeler-Hegland, Florida Egyetem, Amerikai Egyesült Államok
Norihiro Shinozuka, Chibaken Saiseikai Narashino Kórház, Japán
Sarah Miller, a Dél-Karolinai Orvostudományi Egyetem, Egyesült Államok
- Határok A kurkumin hatása a fogyásra a metabolikus szindrómában szenvedő betegek és a kapcsolódó
- A bélmikrobiota A gazdaszervezet egészségi hatásainak kulcsfontosságú tényezője
- CLARITIN-D mellékhatások, a betegek véleménye (14. oldal)
- Az étrend és a testsúly befolyásolhatja a bipoláris rendellenesség kezelésére adott választ - ScienceDaily
- Zsírveszteség-kiegészítés - Egészségügyi előnyök, adagolás, mellékhatások