Határok a gyermekgyógyászatban

Gyermekkardiológia

Ez a cikk a kutatási téma része

Kawasaki-betegség Az összes 13 cikk megtekintése

Szerkesztette

Michael Portman

Washingtoni Egyetem, Egyesült Államok

Felülvizsgálta

Deepti Suri

Posztgraduális Orvosi Oktatási és Kutatási Intézet (PGIMER), India

Ruth Padmore

Ottawa Egyetem, Kanada

A szerkesztő és a lektorok kapcsolatai a legfrissebbek a Loop kutatási profiljukban, és nem feltétlenül tükrözik a felülvizsgálat idején fennálló helyzetüket.

Cikk letöltése
- PDF letöltése
- ReadCube
- EPUB
- XML (NLM)
- Kiegészítő
  Anyag
Exportálás
- EndNote
- Referencia menedzser
- Egyszerű TEXT fájl
- BibTex

OSZD MEG

Eredeti kutatás CIKK

1 Orvostudományi Kar, Tulane Egyetem, New Orleans, LA, Egyesült Államok
2 Gyermekgyógyászati Osztály és Rady Gyermekkórház San Diego, Kaliforniai Egyetem, San Diego, La Jolla, Kalifornia, Egyesült Államok

Célkitűzés: Felmértük az IVIG-asszociált hemolitikus vérszegénység kockázatát akut Kawasaki-betegségben (KD) szenvedő betegeknél, valamint elhízott betegeink súly-alapú adagolásának kockázatát.

Mód: Az IVIG-asszociált hemolitikus vérszegénységet IVG-vel kezelt akut KD-s betegeknél értékelték a Rady Gyermekkórházban, San Diegóban. Azoknál a betegeknél, akiknél hemolitikus vérszegénység gyanúja merült fel, a hemoglobin (zHgb) z-pontszámának csökkenése legalább két standard eltéréssel elmaradt a kohorsz átlagos zHgb-változásától a kiindulási értéktől a IVIG-kezelés utáni 2 hétig. Ezeket a betegeket tovább értékelték a szferocitózis, a vércsoport, a transzfúzió iránti igény, a vörösvértest-eloszlás szélessége, a retikulocitózis és a közvetlen Coombs-teszt szempontjából. A testtömeg-indexet kiszámítottuk.

Eredmények: A 30 IVIG-rezisztens KD-beteg közül, akik második IVIG-dózist kaptak, 2-nél (6,7%) alakult ki hemolitikus vérszegénység, miután összesen 4 g/kg IVIG-t adtak be a tényleges testtömegre, vagy átlagosan 4,6 g/kg IVIG-t. sovány testtömeg alapján. 496 nem elhízott KD-s pácienshez képest, akik egyszeri IVIG-dózist kaptak hemolitikus vérszegénység nélkül, 36 elhízott KD-s beteg közül kettőnél (5,6%) alakult ki hemolitikus vérszegénység az egyszeri IVIG-dózis (2 g/kg) után a tényleges adagolás után. testtömeg, vagy 2,7 g/kg IVIG átlaga a sovány testtömeg alapján.

Következtetések: Amellett, hogy a betegeket gondosan kövessék a hemolitikus vérszegénység miatt az IVIG második adagja után, az orvosoknak fontolóra kell venniük az elhízott betegek sovány testtömeg szerinti IVIG adagolását.

Bevezetés

Anyagok és metódusok

A vizsgálati protokollt a Kaliforniai Egyetem San Diego-i Intézményi Felülvizsgálati Testülete vizsgálta felül és hagyta jóvá. Írásbeli tájékoztatáson alapuló beleegyezést szülőtől vagy törvényes gondviselőtől kaptak, és adott esetben a beteg hozzájárulását.

Eredmények

Az IVIG-vel kezelt 661 akut KD-betegből (2 g/kg) 99-en kezdetben infliximabot kaptak vagy egy klinikai vizsgálat részeként, vagy jelentős koszorúér-károsodás vagy KD-sokk miatt (13). A fennmaradó 562 IVIG-kezelt KD-beteg közül, akiket kezdetben egyszeri IVIG-dózissal kezeltek, 78 (13,9%) volt IVIG-rezisztens. Ezen IVIG-rezisztens KD-betegek közül 9 (11,5%) kapott második IVIG-infúziót (2 g/kg), 48 (61,5%) infliximabot (5–10 mg/kg) és 21 (26,9%) kapott mindkét második dózis IVIG (2 g/kg) és infliximab (1. ábra). A hemolitikus vérszegénységet a zHgb legalább −3,17 (2 SD alatt a zHgb átlagos csökkenése alatt –0,024 ebben a vizsgálati populációban) csökkenéseként határoztuk meg az akut és a szubakut fázis, valamint a perifériás keneten legalább polichromasia és anisocytosis jelenléte között . A 30 IVIG-rezisztens akut KD-beteg közül, akik második IVIG-infúziót kaptak, kettőnél (6,7%) alakult ki hemolitikus anaemia.

1.ábra. A kohorsz összefoglalása [a zHgb medián változása (95% konfidencia intervallum)].

Az első betegnél 76,4 g (4 g/kg) IVIG beadása után hemolitikus anaemia alakult ki. Ezt a beteget 11,4 g/dl (zHgb –1,125) alapszintű hemoglobinszinttel vitték be, amely az első IVIG infúziót követően 10,7 g/dl-re (zHgb –2) csökkent, és 7,7 g/dl (zHgb –5,75), a zHgb értéke −4,625 az IVIG előtti értékhez képest) a második IVIG infúzió után. Ennek a betegnek a BMI-je 16,2 kg/m 2 volt (68,8% az életkor szerint). Spherocytosis és anisocytosis volt jelen a vérkeneten. A vércsoportot nem határozták meg, és nem végeztek közvetlen Coombs-tesztet, mivel a betegnek nem volt szüksége vérátömlesztésre, és a hemoglobin a kezelés után egy hónapon belül 11,8 g/dl-re emelkedett.

A második betegnél hemolitikus vérszegénység alakult ki, miután 90,4 g (4 g/kg) IVIG-t kapott. Ezt a beteget 11,3 g/dl (zHgb -2) alapszintű hemoglobinszinttel vitték be, amely az első IVIG infúziót követően 10,6 g/dl-re (zHgb -2,17) és 6,1 g/dl (zHgb -7,78) értékre csökkent., a zHgb értéke −5,78 az IVIG előtti értékhez képest) a második IVIG infúzió után. Ennek a betegnek a BMI-je 13,4 kg/m 2 volt (az életkor 4,7% -a). A hemolitikus vérszegénységnek megfelelő vérkeneten szferocitózist, anizocitózist és polikromáziát figyeltek meg. A retikulocitaszám 7,1% -ra emelkedett. Ez a beteg A vércsoportú volt, és 15 cc/kg O-vért transzfundáltak vele a fáradtság és a szédülés klinikai tüneteinek gyors javulásával, valamint a hemoglobin 11,7 g/dl-re emelkedésével. A közvetlen Coombs-tesztet nem hajtották végre, ezért elemzésre nem volt elérhető. A láz újbóli megjelenése miatt ez a beteg az anlixia súlyosbodása nélkül kapott egy adag infliximabot (10 mg/kg). A 48 KD-s beteg közül, akik csak infliximabot kaptak IVIG-rezisztencia miatt, egyiknél sem alakult ki hemolitikus vérszegénység.

Két IVIG-dózist kapó KD-s betegekhez képest az egyszeri IVIG-dózist kapó 532 (0,4%) KD-beteg közül csak kettőnél alakult ki hemolitikus vérszegénység, és mindkettő megfelelt az elhízás definíciójának, amelynek BMI-je a életkor (12). Az egyszeri IVIG-dózist kapó 532 KD-s beteg közül 36 (6,6%) elhízott volt. Így az egyszeri IVIG-dózisban részesülő KD-s betegeknél a hemolitikus anaemia aránya elhízott KD-s betegeknél szignifikánsan magasabb volt (2/36, 5,6%), mint a nem elhízott KD-s betegeknél (0/496, 0%; o = 0,0045, bár kevés szám zavarja). Ennek a 36 elhízott betegnek a zHgb-értékének medián változása −0,125 (0,49 95% CI) volt az akut és a szubakut fázis között, míg a zHgb medián változása +0,167 (0,135 95% CI) volt a 496 nem elhízott betegben (o = 0,23).

Az első elhízott betegben hemolitikus vérszegénység alakult ki, miután 68 g (2 g/kg) IVIG-t kapott. Ezt a beteget 12,5 alapszintű hemoglobinnal (zHgb −0,22) vették fel, amely 2 nappal 9,1-re (zHgb −4, zHgb változás −3,78) csökkent 2 nappal az egyszeri IVIG adag (2 g/kg) után. 6 éves és 10 hónapos korában ez a beteg megfelelt az elhízás definíciójának 34 kg-os testsúly mellett (98,5% az életkorban), 127 cm magasságban (86,9% az életkorban), és így a BMI 21,1 kg/m 2 (98,3% az életkorban). Mérsékelt anizocitózist észleltek a perifériás vérkeneten. A vörösvértestek eloszlási szélessége 17,5% volt, összhangban a hemolitikus anaemiával. A vércsoportot nem határozták meg, és közvetlen Coombs-tesztet sem végeztek, mivel a beteg nem volt tüneti. A hemoglobin 3 héttel az IVIG beadása után 13,9-re (1,33 zHgb) emelkedett.

Vita

Négy hemolitikus anaemia esetről számolunk be akut KD IVIG terápiát követően. E betegek közül kettőnek két IVIG-dózis után volt hemolitikus vérszegénysége (6,7% -os hemolitikus vérszegénység), míg két elhízott betegnél egyszeri IVIG-dózis után (5,6% -os hemolitikus vérszegénység elhízott betegeknél) hemolitikus anaemia alakult ki. Az IVIG-rezisztens KD miatt infliximabbal kezelt 48 beteg közül egyikben sem alakult ki hemolitikus vérszegénység. Az infliximab IVIG-kezelés előtti hozzáadása kimutatta, hogy rövidíti a láz időtartamát, gyorsabban csökkenti a gyulladást és kiküszöböli a transzfúziós reakciók kockázatát, ha az IVIG-et adják, de nem mutatott szignifikáns különbséget az IVIG-t követő nemkívánatos eseményekben, például hemolitikus vérszegénységben. (13).

Míg az IVIG utáni hemolitikus anaemia aránya korrelál az IVIG növekvő dózisával, elhízott betegeknél a hemolitikus anaemia kockázatáról keveset tudni, mivel az adagolás abszolút súlyon alapul. Az IVIG-hez kapcsolódó hemolízis 10 éven át tartó vizsgálata azt mutatta, hogy az IVIG-hez kapcsolódó hemolízis általában olyan betegeknél fordul elő, akik 2 g/testtömeg-kg-nál nagyobb adagot kaptak (az esetek 60% -a), valamint társbetegségekben, például magas vérnyomásban szenvedő betegeknél. vagy vérszegénység (10). A gyermekkori elhízás társult metabolikus kockázati tényezőkkel, például magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség és rendellenes lipidprofilokkal társul (17). Az elhízott gyermekeknél háromszor nagyobb a hipertónia kockázata, mint a nem elhízott gyermekeknél (18). A két elhízott beteg, akiknél hemolitikus vérszegénység alakult ki, 68 g IVIG-t kapott 34 kg súly alapján és 134 g IVIG-t kapott 67 kg súly alapján. Ha az IVIG 2 g/kg-os dózisa a becsült sovány testtömeg alapján 26,6 és 46,4 kg lett volna, akkor 53,2 és 92,8 g IVIG-t kaptak volna. Ehelyett a sovány testtömeg alapján ez a két elhízott beteg 2,6, illetve 2,9 g/kg IVIG-t kapott (19).

Adatelérhetőségi nyilatkozat

Az ehhez a tanulmányhoz létrehozott adatkészletek kérésre rendelkezésre állnak a megfelelő szerző számára.

Etikai nyilatkozat

Ezt a vizsgálati protokollt a San Diego-i Kaliforniai Egyetem Intézményi Felülvizsgálati Testülete felülvizsgálta és hagyta jóvá. Írásbeli tájékoztatáson alapuló beleegyezést szülőtől vagy törvényes gondviselőtől kaptak, és adott esetben a beteg hozzájárulását.

Szerzői megjegyzés

Az adatokat az NIH Short-Term Research Training Grant éves konferenciáján mutatták be a Kaliforniai Egyetemen, San Diegóban, Kaliforniában, La Jollában.

Szerző közreműködései

A K-VV hozzájárult a munka megtervezéséhez és megtervezéséhez, az adatgyűjtéshez, az adatok elemzéséhez és értelmezéséhez, valamint a kézirat megírásához. Az SS hozzájárult a kézirat megtervezéséhez és tervezéséhez, adatgyűjtéshez, adatelemzéshez és értelmezéshez, valamint a kézirat elkészítéséhez. Az AT feladata volt a projekt megtervezése és megtervezése, a munka felügyelete, valamint a kézirat kritikus felülvizsgálata. Minden szerző hozzájárult a végleges kézirat elkészítéséhez.

Finanszírozás

Ezt a tanulmányt támogatta a 2014-es Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) rövid távú kutatási képzési támogatása, az T35HL007491-34, amelyet SS, a Gordon és Marilyn Macklin Alapítvány támogatása, valamint a betegközpontú eredmények kutatóintézete kapott.

Összeférhetetlenség

A szerzők kijelentik, hogy a kutatást bármilyen kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolat hiányában végezték, amely potenciális összeférhetetlenségként értelmezhető.

Köszönetnyilvánítás

Hálásak vagyunk az RCHSD Vérbanknak, különösen Dr. Denise Malickinek és Sonya Martineznek az anti-A és anti-B antitestek értékeléséért.

Hivatkozások

1. Newburger JW, Takahashi M, Burns JC, Beiser AS, Chung KJ, Duffy CE és mtsai. A Kawasaki-szindróma kezelése intravénás gamma-globulinnal. N Engl J Med. (1986) 315: 341–7. doi: 10.1056/NEJM198608073150601

2. Newburger JW, Takahashi M, Beiser AS, Burns JC, Bastian J, Chung KJ és mtsai. Gamma-globulin egyetlen intravénás infúziója az akut Kawasaki-szindróma kezelésének négy infúziójához képest. N Engl J Med. (1991) 324: 1633–9. doi: 10.1056/NEJM199106063242305

3. McCrindle BW, Rowley AH, Newburger JW, Burns JC, Bolger AF, Gewitz M és mtsai. A Kawasaki-kór diagnózisa, kezelése és hosszú távú kezelése: tudományos nyilatkozat az amerikai szívszövetség egészségügyi szakembereinek. Keringés. (2017) 135: e927–99. doi: 10.1161/CIR.0000000000000484

4. Berger M. Az IgG-terápia káros hatásai. J Allergy Clin Immunol Pract. (2013) 1: 558–66. doi: 10.1016/j.jaip.2013.09.012

5. Takeuchi M, Ito S, Nakamura M, Kawakami K. A hemoglobin koncentrációjának változásai az immunglobulin terápiát követően Kawasaki-kórban szenvedő betegeknél: populációalapú tanulmány egy állítások adatbázisának felhasználásával Japánban. Gyermekgyógyszerek. (2018) 20: 585–91. doi: 10.1007/s40272-018-0316-y

6. Comenzo RL, Malachowski ME, Meissner HC, Fulton DR, Berkman EM. Immun hemolízis, disszeminált intravaszkuláris koaguláció és szérumbetegség nagy dózisú immunglobulin intravénás beadása után Kawasaki-betegségben. J Pediatr. (1992) 120: 926–8. doi: 10.1016/S0022-3476 (05) 81964-X

7. Wilson JR, Bhoopalam H, Fisher M. intravénás immunglobulinnal társult hemolitikus vérszegénység. Izomideg. (1997) 20: 1142–45. doi: 10.1002/(SICI) 1097-4598 (199709) 20: 9 3.0.CO; 2-8

8. Berard R, Whittemore B, Scuccimarri R. Hemolitikus vérszegénység intravénás immunglobulin terápiát követően Kawasaki-betegségben szenvedő betegeknél: 4 esetről szóló jelentés. Gyermekgyógyász Rheumatol Online J. (2012) 10:10. doi: 10.1186/1546-0096-10-10

9. Nolan BE, Wang Y, Pary PP, Luban NLC, Wong ECC, Ronis T. A nagy dózisú intravénás immunglobulin szorosan összefügg a hemolitikus vérszegénységgel Kawasaki-betegségben szenvedő betegeknél. Transzfúzió. (2018) 58: 2564–71. doi: 10.1111/trf.14879

10. Berg R, Shebl A, Kimber MC, Abraham M, Schreiber GB. Intravénás immunglobulin-terápiával kapcsolatos hemolitikus események: 263 eset kvalitatív elemzése négy gyártónak jelentett 2003 és 2012 között. Transzfúzió. (2015) 55 (2. kiegészítés): S36–46. doi: 10.1111/trf.13198

11. Abrams JY, Schonberger LB, Maddox RA, Belay ED. Re: a Kawasaki-betegség és a pertussis közötti összefüggés vizsgálata. Járványtan. (2015) 26: e56–7. doi: 10.1097/EDE.0000000000000341

12. Barlow SE, E. bizottság. A szakértői bizottság ajánlásai a gyermekek és serdülők túlsúlyának és elhízásának megelőzésével, értékelésével és kezelésével kapcsolatban: összefoglaló jelentés. Gyermekgyógyászat. (2007) 120 (4. kiegészítés): S164–92. doi: 10.1542/peds.2007-2329C

13. Tremoulet AH, Jain S, Jaggi P, Jimenez-Fernandez S, Pancheri JM, Sun X és mtsai. Infliximab a Kawasaki-betegség elsődleges terápiájának intenzívebbé tételére: 3. fázisú randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat. Gerely. (2014) 383: 1731–8. doi: 10.1016/S0140-6736 (13) 62298-9

14. Anstee DJ. A vörösvértestek genotipizálása és az előzetes transzfúziós teszt jövője. Vér. (2009) 114: 248–56. doi: 10.1182/blood-2008-11-146860

15. Kessary-Shoham H, Levy Y, Shoenfeld Y, Lorber M, Gershon H. In vivo az intravénás immunglobulin (IVIg) beadása fokozott eritrocita szekvestrációhoz vezethet. J Autoimmun. (1999) 13: 129–35. doi: 10.1006/jaut.1999.0302

16. Mallick R, Hubsch A, Barnes Főigazgatóság. Az intravénás immunglobulin hemolitikus káros hatásai: a modellezés előrejelzi a kockázat csökkenését anti-A/B immunoaffinitási kromatográfiával és kisebb mértékben anti-A donor szűréssel. Transzfúzió. (2018) 58: 2752–6. doi: 10.1111/trf.14918

17. Pulgarón ER. Gyermekkori elhízás: a fizikai és pszichológiai társbetegségek fokozott kockázatának áttekintése. Clin Ther. (2013) 35: A18–32. doi: 10.1016/j.clinthera.2012.12.014

18. Sorof J, Daniels S. Gyermekek elhízási hipertóniája: a járvány arányának problémája. Magas vérnyomás. (2002) 40: 441–7. doi: 10.1161/01.HYP.0000032940.33466.12

19. Peters AM, Snelling HL, Glass DM, Bird NJ. A sovány testtömeg becslése gyermekeknél. Br J Anaesth. (2011) 106: 719–23. doi: 10.1093/bja/aer057

20. Koleba T, Ensom MH. Az intravénás immunglobulin farmakokinetikája: szisztematikus áttekintés. Farmakoterápia. (2006) 26: 813–27. doi: 10.1592/phco.26.6.813

21. Anderson CR, Olson JA. A súly alapú i.v. immunglobulin dózisok a szérum immunglobulin G szintjének változásával. Am J Health Syst Pharm. (2015) 72: 285–9. doi: 10.2146/ajhp140171

22. Michelis FV, Branch DR, Scovell I, Bloch E, Pendergrast J, Lipton JH és mtsai. Akut hemolízis intravénás immunglobulin után, az ABO-nak nem megfelelő csontvelő-transzplantáció, gyulladás és aktivált mononukleáris fagociták gazdafaktorai között. Transzfúzió. (2014) 54: 681–90. doi: 10.1111/trf.12329

23. Emerson G, Herndon C, Sreih A. Trombotikus szövődmények intravénás immunglobulin terápia után két betegben. Farmakoterápia. (2012) 22: 1638–41. doi: 10.1592/phco.22.17.1638.34125

24. Ameratunga R. A kezdeti intravénás immunglobulin-dózist az elhízott, elsődleges immunhiányos betegségben szenvedő betegek testtömegén kell alapulnia. Allergia Asztma Clin Immunol. (2017) 13:47. doi: 10.1186/s13223-017-0220-y

25. Chow S, Salmasi G, Callum JL, Lin Y. A zsír levágása IVIG jóváhagyási eljárással. Transfus Apher Sci. (2012) 46: 349–52. doi: 10.1016/j.transci.2012.03.030

26. Hodkinson JP. Az immunoglobulin adagolásának szempontjai elhízott betegeknél. Clin Exp Immunol. (2017) 188: 353–62. doi: 10.1111/cei.12955

27. Grindeland JW, Grindeland CJ, Moen C, Leedahl ND, Leedahl DD. Az intravénás immun-globulin standardizált ideális testtömeg-adagolásával járó eredmények kórházi betegeknél: multicentrikus vizsgálat. Ann gyógyszerész. (2020) 54: 205–12. doi: 10.1177/1060028019880300

28. Rajabally YA, Afzal S. Krónikus gyulladásos demyelinizáló polyneuropathia individualizált immunglobulin-protokolljának klinikai és gazdasági összehasonlítása. J Neurol. (2019) 266: 461–7. doi: 10.1007/s00415-018-9157-4

29. Roberts SC, Jain S, Tremoulet AH, Kim KK, Burns JC, Anand V és mtsai. A Kawasaki-kór összehasonlító hatékonyságú (KIDCARE) vizsgálata: egy III. Fázisú, randomizált vizsgálat a második intravénás immunglobulin és az infliximab ellen a rezisztens Kawasaki-betegség ellen. Contemp Clin vizsgálatok. (2019) 79: 98–103. doi: 10.1016/j.cct.2019.02.008

Kulcsszavak: Kawasaki-kór (KD), intravénás immunglobulin (IVIG), hemolitikus vérszegénység, elhízás, sovány testtömeg

Idézet: Van Anh K-VY, Shah S és Tremoulet AH (2020) Hemolízis intravénás immunglobulinból elhízott, Kawasaki-betegségben szenvedő betegeknél. Elülső. Pediatr. 8: 146. doi: 10.3389/fped.2020.00146

Beérkezett: 2019. október 08 .; Elfogadva: 2020. március 13 .;
Publikálva: 2020. április 03.

Michael Portman, Washingtoni Egyetem, Egyesült Államok

Ruth Padmore, Ottawa Egyetem, Kanada
Deepti Suri, Posztgraduális Orvosi Oktatási és Kutatási Intézet (PGIMER), India