Határok az endokrinológiában

Elhízottság

Szerkesztette
Claire J. Stocker

Aston University, Egyesült Királyság

Felülvizsgálta
Shane Nanayakkara

Kardiológiai Osztály, Alfred Kórház, Ausztrália

Peter H. Brubaker

Wake Forest University, Egyesült Államok

A szerkesztő és a lektorok kapcsolatai a legfrissebbek a Loop kutatási profiljukban, és nem feltétlenül tükrözik a felülvizsgálat idején fennálló helyzetüket.

szarkopéniás

  • Cikk letöltése
    • PDF letöltése
    • ReadCube
    • EPUB
    • XML (NLM)
    • Kiegészítő
      Anyag
  • Exportálás
    • EndNote
    • Referencia menedzser
    • Egyszerű TEXT fájl
    • BibTex
OSZD MEG

Tekintse át a CIKKET

  • Kineziológiai és Egészségtudományi Tanszék, Bölcsészettudományi és Tudományos Főiskola, Virginia Commonwealth University, Richmond, VA, Egyesült Államok

Bevezetés

A szívelégtelenség (HF) egy gyorsan növekvő közegészségügyi járvány, amely több mint 6,2 millió amerikait érint, és körülbelül fele HF-t tartalmaz konzervált ejekciós frakcióval (HFpEF) (1). Amint az amerikai népesség öregszik, 2030-ra a 80 év feletti korosztály 66% -os növekedését jósolják (2). Ezen túlmenően az elhízási járvány az Egyesült Államokban tovább növekszik, az előrejelzések szerint 2030-ig minden második felnőtt elhízott (3). Az egyre növekvő öregedő és elhízott népesség következtében a HF előfordulása várhatóan nőni fog minden nemi, faji és etnikai csoportban (2). A HF prevalenciája az előrejelzések szerint 2030-ra 46% -kal nő, ami több mint 8 millió amerikai felnőttet érint (2). Fontos, hogy a HFpEF magas előfordulása ellenére jelenleg nincsenek az FDA által jóváhagyott terápiák az egészséggel összefüggő eredményekhez ebben a klinikai szindrómában. Így a HFpEF kezelés az egyik legnagyobb kielégítetlen igény a szív- és érrendszeri orvoslásban.

A HFpEF diagnózisa továbbra is klinikai kihívást jelent a kardiológiában, azonban a HFpEF-re jellemzően az 50% feletti ejekciós frakció jellemző, amelyhez diasztolés diszfunkció, magas töltőnyomás és testzárlat-intolerancia társul (4). A diagnózis bonyolultságáról és a közelmúltban javasolt algoritmusokról a HFpEF-ben szenvedő betegek azonosítására másutt tárgyaltak (5).

Ebben a klinikai szindrómában különféle fenotípusok jelennek meg, amelyek potenciálisan újradefiniálhatják a klinikai vizsgálatok tervezését és a HFpEF-betegek kezelését (6, 7). A HFpEF fenotípusainak azonosítása lehetővé teheti a legmegfelelőbb és leginkább testre szabott terápiás stratégia meghatározását. Ezt a megközelítést javasolták annak érdekében, hogy végül lehetővé váljon a HFpEF-ben szenvedő betegeknél a klinikai gyakorlatban alkalmazható hatékony terápia azonosítása.

A HFpEF fenotípusok azonosítása kapcsán az elhízás a HFpEF potenciális egyikeként kapott figyelmet (8, 9), az elhízás célzott kezelésével feltételezték, hogy javítja a szindrómára jellemző egészségre vonatkozó eredményeket (10). Valójában a HFpEF a leggyakoribb HF, amely az elhízással társul (11, 12). Konkrétan az elhízásban szenvedő betegeknél korábban, de HFpEF nélkül alkalmazott terápiák, mint például a testedzés és a kalóriakorlátozás okozta súlycsökkenés, az utóbbi időben előnyösnek bizonyultak az elhízásban és az egyidejűleg HFpEF-ben szenvedő betegeknél is, legalábbis a testmozgás tekintetében kapacitás és a beteg által jelentett életminőség (QoL). Az ilyen stratégiák hosszú távú hatásaira egyértelműen szükség van e kezdeti ígéretes megállapítások megerősítéséhez, amint azt a következő bekezdésekben hosszasan megvitattuk.

A szarkopéniás elhízásról (SO), amely klinikai és funkcionális állapot a túlzott zsírosság (azaz az elhízás) együttélése, az izomtömeg csökkenése, valamint az ezzel összefüggő erő és funkcionalitás (azaz szarkopénia) csökkenésével jár, következetesen beszámolnak a HFpEF betegeknél, és a mozgásképesség fő korlátozása (14). A SO-ban szenvedő betegeknél az elhízás jellemző csökkent mozgásképességgel (18), valamint a HFpEF hátterében szarkopéniával társulókkal (19).

Ennek a felülvizsgálatnak a célja, hogy betekintést nyújtson a HFpEF-hez kapcsolódó SO-hoz kapcsolódó fiziológiai mechanizmusokba és eredményekbe a testmozgás intolerancia és a potenciálisan QoL javítása érdekében.

Szarkopéniás elhízás: meghatározás és diagnózis

Az SO-t általában a szarkopénia és az elhízás együttéléseként definiálják. A szarkopénikus elhízás definícióinak és diagnózisának nemrégiben készült szisztematikus áttekintése nagy heterogenitást jelentett a SO és a diagnosztikai megközelítések meghatározásában (20). Ennek oka valószínűleg a szarkopénia és az elhízás definícióinak különbségei, valamint a testösszetétel és az erő értékelésére alkalmazott módszerek széles skálája (20). Ezen korlátozások ellenére az SO-t általában a szarkopénia és az elhízás jelenléte diagnosztizálja, mindegyiket külön paraméterként értékelve (21). A jövőbeni irányok célja annak meghatározása, hogy az SO-t egy összetett paraméter alapján kell-e diagnosztizálni (20). Ez azon a gondolkodáson alapul, hogy a csökkent izomtömeg és a megnövekedett zsírtartalom közötti szinergikus kapcsolat független klinikai fenotípust eredményezhet (20). Az összetett diagnosztikai kritériumnak ebben az esetben a zsírtömeg és a zsírmentes tömeg egyidejű értékelését kell alkalmaznia (20). Mivel ezt az intézkedést még meg kell határozni és meg kell állapítani, a szarkopénia és az elhízás külön definícióit és diagnózisait itt közöljük.

Szarkopénia

Asztal 1. A szarkopénia diagnosztikai kritériumai.

Elhízottság

Az elhízás a zsír túlzott felhalmozódása és tárolása a testben, ami károsítja az egészséget. Az elhízás diagnosztizálására SO-ban általában a testtömeg-index (BMI), a derék kerülete (WC), és amikor rendelkezésre állnak BIA vagy DXA, a test teljes testtömeg-százalékával (20). Korlátozottak voltak a kutatások arról, hogy melyik a leghatékonyabb mértéke az elhízásnak az eredmények előrejelzésében a SO körülményei között. Khor et al. (23) összehasonlítva a BMI, a WC és a zsírtömeg százalékos arányát a DXA által a SO diagnosztizálásában, kiderült, hogy a különböző módszertanok jelentősen megnövelik a SO prevalenciájának variációit. Ebben a tekintetben a SO előfordulása a legkisebb volt, amikor a BMI-t alkalmazták, összehasonlítva a WC-vel és a zsírtömeg százalékával (23). Az eredmények azt is kimutatták, hogy a WC szorosabban korrelált az SO-val kapcsolatos fizikai funkciók károsodásával (23), alátámasztva azokat a korábbi eredményeket, amelyek szerint a regionális zsírszöveti eloszlás fontos a SO funkcionális károsodásainak meghatározásában (24). Ebben a tekintetben a hasi zsírosság mellett a fokozott intermuscularis zsírlerakódás patofiziológiai szerepet játszhat a dynapeniában és a fizikai funkciókárosodásban, amely egyedülálló az SO-ra (24, 25).

Szarkopén elhízás a HFpEF-ben

A szarkopénia és az elhízás is jól dokumentált, különálló egységként a HFpEF-ben szenvedő betegeknél (25, 26). Először is, az öregedés jelenti a legnagyobb kockázati tényezőt a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából, és a HFpEF a HF túlsúlyos formája az idős népességben (27). A szarkopénia kialakulása és a fokozott zsírbetegség az öregedési folyamat elemi következményei (28), ezért az idős HFpEF-betegek már az életkor függvényében veszélyeztetettek az SO-val szemben. Ezenkívül a HFpEF-et jellemzően együttes betegségek sokasága kíséri, például 2-es típusú diabetes mellitus, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és krónikus vesebetegség (CKD), amelyek patofiziológiája hozzájárul a „felgyorsult öregedéshez”. Ez nemcsak növeli az SO-t az idős HFpEF kohorszban, hanem idő előtt hajlamosítja a HFpEF-ben szenvedő fiatalabb személyeket az öregedéssel kapcsolatos SO-jelenségekre. Másodszor, a túlsúly és az elhízás a HFpEF-ben nagyon elterjedt, a betegek> 80% -át érinti (9, 29, 30). Ebben a tekintetben az elhízás a HFpEF különálló fenotípusaként jelenik meg (8, 9, 13, 31). Annak ellenére, hogy a HFpEF-populációban nem végeztek tanulmányokat a SO-t egyetlen entitásként, a szarkopenia és az elhízás mint különálló paraméterek magas előfordulása jelzi a SO széles körű prevalenciáját ezekben a betegekben.

A szarkopén elhízás klinikai következményei a HFpEF-ben

Kórházi kezelések és túlélés

Kardiovaszkuláris eredmények

Életminőség

A HFpEF kimenetelének javítására irányuló pozitív klinikai vizsgálatok elrettentő hiánya miatt elmozdulás történt olyan stratégiák felé, amelyek elsődleges végpontként a beteg QoL javítását helyezik a középpontba. A NEAT-HFpEF, az INDIE-HFpEF és a RELAX vezető HFpEF klinikai vizsgálati adatainak közelmúltbeli összevonása Reddy és mtsai. értékelték a HFpEF súlyossági változók és a QoL közötti kapcsolatokat (13). A QoL alapján tercilisekre osztott résztvevőkkel a legrosszabb QoL-t mutató HFpEF csoportban volt a legmagasabb a BMI és a legnagyobb a 2. osztályú elhízás prevalenciája (13). Az életkor, a nem és a BMI alapján történő kiigazítás után a QoL azokban volt a legrosszabb, akiknél a legkevesebb fizikai aktivitás és fizikai funkcióval rendelkeztek (11). Ezenkívül a SICA-HF tanulmány pozitív összefüggést mutat az apendikuláris sovány tömeg, az izomerő és a QoL között (43). Ezek az adatok ígéretet tesznek az SO-ra, mint potenciális terápiás célpontra a betegek által jelentett QoL javítására.

Gyakorolja az intoleranciát

Ezen túlmenően az elhízásban és HFpEF-ben szenvedő betegeknél nagyobb a plazmatérfogat és a megnövekedett töltőnyomás, amit HFpEF nélküli betegeknél nem azonosítottak következetesen (1). Sőt, az elhízott betegeknél nagyobb a septum lapítása, ami valószínűleg az elhízás által okozott nagyobb külső szívkorlátozásoknak tudható be (1). Ezenkívül, ha az elhízás és a HFpEF a hasonló anyagcsere-munka ellenére is együtt él, a mért külső munka jelentett értéke lényegesen alacsonyabb (1). Végül úgy tűnik, hogy az elhízás/HFpEF fenotípusú betegek kevésbé reagálnak a dekongesztív terápiákra (2).

A szarkopén elhízás kórélettana a HFpEF-ben

Az 1. ábra kiemeli a HFpEF-rel kapcsolatos SO-hoz hozzájáruló sokoldalú patofiziológiai mechanizmusok áttekintését.

1.ábra. A szarkopénia sokrétű kórélettani közreműködői a HFpEF-ben. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak a fizikai inaktivitáshoz, ami csökkenti az energiafelhasználást és az atrófiát, és káros ördögi kört indít el a fizikai inaktivitás, az együttes megbetegedések és a fokozott SO.