A jó dolgot csinálni? A nemzet női allegóriái Alekszandr Askoldovban Komissar (Szovjetunió, 1967/87) és Konrád farkasok Der Geteilte Himmel (NDK, 1964)

Eredeti cikkek

Teljes cikk
Ábrák és adatok
Idézetek
Metrikák
Újranyomtatások és engedélyek
Hozzáférés a /doi/full/10.1080/01439680600916884?needAccess=true fájlhoz

Megjegyzések

1. Victoria E. Bonnell, A nők ábrázolása a korai szovjet politikai művészetben, Az orosz Szemle, 50 (1991), 267–288, azt sugallja, hogy a nők bolsevik forradalom utáni allegorikus ábrázolását befolyásolta „a francia forradalom által közvetített neoklasszikus hagyomány. A bolsevikok nagy figyelmet szenteltek a francia forradalmi történelemnek; kulcsfontosságú elemként szolgált a felszabadulásért folytatott világtörténeti mester narratívájukban, valamint szimbólumok és képek forrása az új politikai eszmék kifejezésére ”, 270.

2. Angus Fletcher, Allegória: Szimbolikus mód elmélete (Ithaca és New York, 1963), 368. o.

3. Vö. Marc Silberman, Emlékezés a történelemre. Konrad Wolf filmrendező, Új német kritika, 49 (1990), 163–191.

4. Louis Menashe, Csapajev és társulat: az orosz polgárháború filmjei, Cineaste, 30. (4) (2005), 18–22.

5. Ezek megvitatására Gegenwartsfilme, valamint az ún Alltagsfilme (a mindennapi életről szóló filmek) lásd Daniela Berghahnt, Hollywood a fal mögött: Kelet-Németország mozija (Manchester, 2005), 134–174 és 196. Pál és Paula legendája szigorúan véve egy Alltagsfilm mivel hiányzik a tökéletes társadalomban való állandóan optimista hit.

6. David Gillespie, Orosz mozi (Harlow, 2003), 60. o.

7. Idézi: Julian Graffy, Oroszország: a polc, Derek Jones-ban (szerk.) Cenzúra: világ-enciklopédia (London és Chicago, IL, 2001), vol. 3, 2118.

8. A film pozitív politikai álláspontjának bizonyítékaként a kritikusok Konrad Wolf észrevételét idézik Osztott mennyország az NDK megerősítése céljából lásd Wolfgang Jacobsen és Rolf Aurich, Der Sonnensucher: Konrad Wolf (Berlin, 2005), 305. Wolf megjegyzését általában névértékben veszik, nem utolsósorban azért, mert a Wolf által élvezett presztízs és kiváltságok kissé gyanússá tették őt és filmjeit a rezsimmel szemben állók számára. Ezért az az ötlet, hogy Osztott mennyország tulajdonképpen politikai ellentétek nyomait tartalmazhatja, különösen azok cáfolják, akik nem tesznek különbséget Wolf nyilvános kijelentései és filmjei között. Wolf vitatott álláspontjának megvitatásához lásd: Silberman, Emlékezés a történelemre, 165–166.

9. Lynne Attwood, Nők, mozi és társadalom, Lynne Attwood (szerk.) Vörös nők az ezüst képernyőn: szovjet nők és mozi a kommunista korszak kezdetétől végéig (London, 1993), 17–130, itt 91.

10. A film cenzúra történetéhez lásd: Julian Graffy, Alekszandr Askoldov, a Jones-ban, Cenzúra, köt. 1, 117–118, valamint egy interjú Askoldovval, amelyet az Orosz Mozitanács DVD-kiadványa reprodukált A komisszár.

11. Elena Stishova, szenvedélyek Népbiztos, Nagylátószögű, 12 (4) (1990), 62–75, itt 71.

12. Richard Taylor, Nancy Wood et al., A BFI kísérője a kelet-európai és orosz mozihoz (London, 2000), 20.

13. Frank Beardow, szovjet mozi: nők - ikonok vagy egyének? - 1. rész, Rusistika, 9 (1994), 22–42, itt 24.

14. Az ún Mauerfilme vannak … Und deine Liebe auch (… És a te szerelmed is, Frank Vogel, 1962); Der Kinnhaken (A Knock-Out Punch, Heinz Thiel, 1962); Sonntagsfahrer (Vasárnapi sofőr, Gerhard Klein, Karl-Georg Egel, Wolfgang Kohlhaase, 1963) és Geschichten jener Nacht (Aznap éjszaka történetei, Karlheinz Carpentier, Ulrich Thein, Frank Vogel, Gerhard Klein, 1967). Egyéb DEFA filmek, amelyekben a német részleg a központi téma, ide tartozik Die Flucht (A menekülés, Roland Gräf, 1977); Das Leben kezdte (Az élet elkezdődik, Heiner Carow, 1960) és Verfehlung (Miss/Misdemeanor közelében, Heiner Carow, 1992).

15. Konrad Wolf életének kiváló ismertetését lásd Jacobsen és Aurich, Der Sonnensucher.

16. A megbeszéléshez Osztott mennyország a Művészeti Akadémián lásd: Deutsche Akademie der Künste zu Berlin (szerk.) Realismus in der darstellenden Kunst behandelt am Beispiel des DEFA-Film „Der geteilte Himmel’(Berlin, 1964).

17. A Christa Wolf regényével kapcsolatos vita átfogó ismertetését lásd Martin Reso-ban, Himmel und seine Kritiker: Dach mit einem Nachwort des Herausgebers (Halle, 1965).

18. Bonnell, A nők képviselete, 270, n. 12.

19. Fredric Jameson, A harmadik világ irodalma a multinacionális kapitalizmus korában, Közösségi szöveg, 15 (1986), 73. Jameson nemzeti allegória-koncepciójának kritikáját lásd Aijaz Ahmadban, Jameson mássági retorikájában és a „nemzeti allegóriában”., Közösségi szöveg, 17 (1987), 3–25.

20. Jameson, harmadik világ irodalma, 74. o.

21. Joanna Hubbs, Orosz anya: a nőies mítosz az orosz kultúrában (Bloomington és Indianapolis, IN, 1988), xiii.

22. Hubbs, Oroszország anyja, 100–101.

23. Hubbs, Oroszország anyja, 114.

24. Bonnell, A nők képviselete, 275. o.

25. Attwood, Vörös nők, 26.

26. Attwood, Vörös nők, 40; lásd még Judith Mayne, Kino és a nő kérdése: feminizmus és szovjet némafilm (Columbus, OH, 1989), 91–109.

27. Attwood, Vörös nők, 41.

28. Vö. Christl Gräf, Waren Ostfrauen wirklich anders? Zur Darstellung von Frauen, DEFA-Gegenwartsfilmen, Raimund Fritz (szerk.) Der geteilte Himmel. Höhepunkte des DEFA-Kinos 1946–1992, köt. 2 (Bécs, 2001), 107–118, itt 108.

29. Fassbinder idézi: Anton Kaes, Hitlertől Heimatig: a történelem visszatérése filmként (Cambridge, MA és London, 1989), 82.

30. Kaes, Hitlertől Heimatig, 82.

31. Mihail Uljanov, Nonna Mordjukova. Tisztelgés egy munkatárs előtt, Szovjet mozi, 3 (1975), 16–18, itt 17.

32. Interjú Askoldov-val reprodukálva a DVD kiadványán A komisszár az orosz mozitanács.

33. Kollontai hivatkozott Mayne-ügyben, Kino és a nő kérdése, 105.

34. Sztisova, szenvedélyek, 69. és 66.

35. E. Surkov, A forgatókönyv hiányosságairól Népbiztos, Stishova: Passions, 67. o.

36. E. Surkov, A hiányosságokról, idézve Stishova, Passions, 67. o.

37. Richard Pipes, Az orosz forradalom tömör története (London, 1995), 264. o.

38. Interjú Raissa Nedashkovkaya-val, a DVD kiadványán reprodukálva A komisszár.

39. Bár a film cenzúra történetét tárgyaló cikkekben egyetlen utalást sem találtam a komisszárhoz kapcsolódó keresztény ikonográfiára, a politikai komisszár madonnai alakként való ábrázolása kétségtelenül hozzájárult a körülötte zajló vitához. A komisszár. A bolsevikok a vallási meggyőződéseket babonának tekintették, és a szervezett vallásnak nem volt helye a kommunista társadalomban. A polgárháború alatt a templomban értékeket és szentelt tárgyakat foglaltak le és gyaláztak meg; a papság elveszítette kiváltságait. A múltban Mária képeit és szobrait használták csodaszerű ikonként a katonák védelmében a csata során, de ezt a hagyományt a bolsevik ateista kampány során felhagyták. Lásd: Cső, Az orosz forradalom tömör története, 333ff.

40. Farkas Vilmos, Askoldov. Az az ember, aki készített Népbiztos, Film komment, 24 (3) (1988), 68–72, itt 72.

41. Interjú Askoldovval a A komisszár.

42. 1949-ben, amikor a két különálló német állam megalakult, és 1961-ig, amikor a berlini falat felállították, becslések szerint három és fél millió ember hagyta el az NDK-t Nyugatra.

43. Vö. például Barton Byg, Geschichte, Trauer und weibliche Identität im Film Hirosima mon amour und Der geteilte Himmel, Ute Brandes-ben (szerk.) Zwischen gestern und morgen. Schriftstellerinnen der DDR aus amerikanischer Sicht (Berlin, 1992), 95–112, itt 111; Joshua Feinstein, A hétköznapok diadala: a mindennapi élet ábrázolása a keletnémet moziban 1945–1989 (Chapel Hill és London, 2002), 119. o.

44. „Den Himmel wenigstens können sie nicht zerteilen.” Rita válaszol. ’Doch. Der Himmel teilt sich zu allererst. ’Christa és Gerhard Wolf, Konrad Wolf, Willi Brückner és Kurt Barthel, Der geteilte Himmel (forgatókönyv), VEB DEFA Studio für Spielfilme (Potsdam-Babelsberg, 1963. augusztus 23.), 345.

45. „Die Stadt atmete in jenem Sommer heftiger als sonst […] Die Leute fanden diesen Himmel ungewöhnlich schwer zu ertragen”, Wolf, Der geteilte Himmel (forgatókönyv), 2.

46. ’Ich weiss, wir werden manchmal müde sein, manchmal zornig und böse. Aber wir haben keine Angst, das w pakeisti vieles auf: dass wir uns gewöhnen, ruhig zu schlafen. Dass wir aus dem Vollen leben, als gäbe es übergenug von diesem seltsamen Stoff Leben. Als könnte er nie zu Ende gehen ’. Farkas, Der geteilte Himmel (forgatókönyv), 363.

47. A film modernista esztétikája uralta Wolf filmjének vitáját a Berlini Művészeti Akadémián, lásd a 16. jegyzetet. Több kelet-német filmszemle kommentálja a film összetett időszerkezetét és kidolgozott montázsszekvenciákat, vö. Rosemarie Rehan, Risiko a növény, Wochenpost, 1964. május 2 .; H. Geier, Ein filmisches Kreuzworträtsel?, Sonntag, 1964. október 18 .; Günter Karl, Filmexperiment im Streitgespräch, Neues Deutschland, 1964. szeptember 5.

48. Vö. Charles S. Maier, Pusztulás. A kommunizmus válsága és Kelet-Németország vége (Princeton, NJ, 1997), 24. o.

49. A tizenegyedik plénum átfogó ismertetéséhez vö. Günter Agde (szerk.) Das 11. Plenum des ZK der SED 1965. Studien und Dokumente (Berlin, 2000 [1991]).

50. A nyugatnémet újságban megjelent filmszemle Frankfurter Rundschau megjegyzést fűz az NDK politikai légkörének hirtelen megváltozásához a tizenegyedik plénum nyomán, amelynek eredményeként Konrad Wolf nem kapott engedélyt a Németországi Szövetségi Köztársaságba történő utazásra, amikor Osztott mennyország a nyugatnémet mozikban jelent meg. Der geteilte Himmel, Frankfurter Rundschau, 1966. január 21.

51. „Der Widerspruch zwischen beiden Gesellschaftsordnungen auf deutschem Boden geht kesztyű durch ihre [Ritas] Liebe hindurch… und des Menschlichen, des Lebens und der Zukunft. Wir werden mit der Erkenntnis und Gewißheit aus diesem Film entlassen, daß zwar eine Liebe sterben mußte, weil sie das Leben zu leicht befand, daß aber ein neuer Mensch geboren wurde. ’Günther Dahlke, Hauptreferie, in Deutsche, Probleme des sozialistischen Realismus, 3–22., Itt 18.