Hepatitis E

Legfontosabb tényeket

A hepatitis E egy májbetegség, amelyet a hepatitis E vírus (HEV) néven ismert vírus okozta fertőzés okoz.
Évente becslések szerint 20 millió HEV-fertőzés van világszerte, ami 3,3 millió hepatitis E tüneti esethez vezet (1).
A WHO becslése szerint a hepatitis E körülbelül 44 000 halálesetet okozott 2015-ben (ami a vírusos hepatitis okozta halálozás 3,3% -át teszi ki).
A vírus széklet-orális úton, elsősorban szennyezett víz útján terjed.
A hepatitis E világszerte megtalálható, de a betegség Kelet- és Dél-Ázsiában a leggyakoribb.
A hepatitis E vírusfertőzés megelőzésére kifejlesztett vakcinát Kínában engedélyezték, de máshol még nem kapható.

A hepatitis E egy májbetegség, amelyet a hepatitis E vírus (HEV) okoz. A vírusnak legalább 4 különböző típusa van: 1., 2., 3. és 4. genotípus. Az 1. és 2. genotípust csak embereknél találták meg. A 3. és 4. genotípus több állatban (beleértve a sertéseket, a vaddisznókat és az őzeket is) kering, anélkül, hogy bármilyen betegséget okozna, és időnként megfertőzi az embereket.

A vírus a fertőzött személyek székletéből kerül ki, és a belen keresztül jut be az emberi testbe. Főleg szennyezett ivóvíz útján terjed. A fertőzés általában önkorlátozó és 2-6 héten belül megszűnik. Esetenként súlyos betegség, fulmináns hepatitis (akut májelégtelenség) alakul ki, és a betegségben szenvedők egy része meghalhat.

Földrajzi eloszlás

A hepatitis E fertőzés világszerte megtalálható. Két különböző mintázat figyelhető meg, ahol a hepatitis E található:

erőforrás-szegény területek, gyakori vízszennyezéssel; és
biztonságos ivóvízellátással rendelkező területek.

A betegség az alacsony és közepes jövedelmű országokban gyakori, korlátozott hozzáféréssel rendelkezik az alapvető víz-, higiéniai, higiéniai és egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ezeken a területeken a betegség mind járványként, mind szórványosan fordul elő. A járványok általában az ivóvízkészletek széklet-szennyeződésének időszakait követik, és több száz vagy több ezer embert érinthetnek. Ezek a járványok némelyike konfliktusok és humanitárius vészhelyzetek - például háborús övezetek - területein, valamint menekültek vagy belső menekültek táboraiban fordultak elő, olyan helyzetekben, ahol a higiénia és a biztonságos vízellátás különleges kihívásokat jelent.

A szórványos esetek vélhetően összefüggenek a víz szennyeződésével is, bár kisebb mértékben. Ezeken a területeken az eseteket leginkább az 1-es genotípusú vírus okozta fertőzés, és sokkal ritkábban a 2-es genotípusú vírus okozza.

A jobb higiénés és vízellátási területeken a hepatitis E betegség ritka, csak alkalmanként szórványos esetek fordulnak elő. Ezen esetek többségét a 3. genotípus vírus okozza, és az állatokból származó vírus okozta fertőzés váltja ki, általában alul főtt állati hús (beleértve az állati májat, különösen a sertéshúst) bevitele révén, és nem kapcsolódnak a víz vagy más élelmiszerek szennyeződéséhez.

A vírus korábbi fertőzésének szerológiai bizonyítékát találták a legtöbb területen, Ázsiában és Afrikában magasabb a szeroprevalencia gyakorisága (azok aránya, akiknél a HEV-antitestek eredménye pozitív). Ezen ellenanyagok jelenléte azonban nem jelenti a betegség jelenlétét vagy megnövekedett kockázatát. Az ilyen adatok epidemiológiai célú hasznossága szintén korlátozott lehet a rendelkezésre álló szerológiai vizsgálatok változó és lehetséges optimálisnál alacsonyabb teljesítménye, valamint az antitest esetleges eltűnése miatt az idő múlásával a vírusnak kitett személyek között.

Terjedés

A hepatitis E vírus főleg széklet-orális úton terjed, az ivóvíz ürülék általi szennyeződése miatt. Ez az út a betegséggel járó klinikai esetek nagyon nagy részét teszi ki. A hepatitis E kockázati tényezői a rossz higiénés körülményekhez kapcsolódnak, lehetővé téve a fertőzött emberek székletében ürülő vírus ivóvízkészlethez jutását.

Más átviteli útvonalakat azonosítottak, de ezek sokkal kisebb számú klinikai esetet jelentenek. Ezek az átvitel útjai a következők:

fertőzött állatokból nem megfelelően főtt hús vagy húskészítmények (pl. sertésmáj) fogyasztása;
fertőzött vérkészítmények transzfúziója; és
függőleges átvitel terhes nőtől babájáig.

Tünetek

A HEV-expozíciót követő inkubációs periódus 2-10 hét, átlagosan 5-6 hét. A fertőzöttek a vírust néhány nappal azelőtt, a betegség kezdete után 3-4 héttel választják ki.

A magas endemicitású területeken a tüneti fertőzés a 15–40 éves fiatal felnőtteknél fordul elő leggyakrabban. Ezeken a területeken, bár a fertőzés gyermekeknél előfordul, gyakran vagy nincsenek tüneteik, vagy csak enyhe, sárgaság nélküli betegség van, amelyet nem diagnosztizálnak.

A hepatitis tipikus jelei és tünetei a következők:

az enyhe láz, az étvágycsökkenés (étvágytalanság), hányinger és hányás kezdeti szakasza, amely néhány napig tart; néhány embernek hasi fájdalma, viszketése (bőrelváltozások nélkül), bőrkiütés vagy ízületi fájdalom is lehet.
sárgaság (a bőr sárga színe és a szem fehérsége), sötét vizelettel és halvány széklet; és
kissé megnagyobbodott, gyengéd máj (hepatomegalia).

Ezek a tünetek gyakran nem különböztethetők meg más májbetegségek során tapasztaltaktól, és általában 1–6 hétig tartanak.

Ritka esetekben az akut hepatitis E súlyos lehet, és fulmináns hepatitist (akut májelégtelenséget) eredményezhet; ezeket a betegeket halálveszély fenyegeti. A fulmináns hepatitis gyakrabban fordul elő, amikor a hepatitis E terhesség alatt jelentkezik. A hepatitis E-ben szenvedő terhes nők, különösen a második vagy harmadik trimeszterben szenvedők, fokozottan veszélyeztetettek az akut májelégtelenség, a magzati veszteség és a mortalitás szempontjából. A terhes nők 20-25% -a is meghalhat, ha a harmadik trimeszterben hepatitis E-t kap.

Krónikus hepatitis E fertőzés eseteiről számoltak be immunszuppresszált embereknél, különösen szervátültetett betegeknél immunszuppresszív gyógyszerekkel, 3 vagy 4 genotípusú HEV fertőzéssel. Ezek továbbra is ritkák.

Diagnózis

A hepatitis E esetei klinikailag nem különböztethetők meg az akut vírusos hepatitis egyéb típusaitól. A diagnózis azonban gyakran erősen gyanítható a megfelelő epidemiológiai körülmények között, például amikor számos eset fordul elő ismert betegség-endémiás területeken, vagy olyan helyeken, ahol a vízszennyezés veszélye áll fenn, amikor a betegség súlyosabb terhes nőknél, vagy ha hepatitis A kizárva.

A hepatitis E fertőzés végleges diagnózisa általában a vírus elleni specifikus IgM antitestek kimutatásán alapul egy személy vérében; ez általában megfelelő azokon a területeken, ahol a betegség gyakori. Gyors tesztek állnak rendelkezésre terepi használatra.

További vizsgálatok tartalmazzák a reverz transzkriptáz polimeráz láncreakciót (RT-PCR) a hepatitis E vírus RNS kimutatására a vérben és/vagy a székletben; ehhez a vizsgálathoz speciális laboratóriumi létesítmények szükségesek. Erre a vizsgálatra különösen azokon a területeken van szükség, ahol a hepatitis E ritkán fordul elő, valamint krónikus HEV-fertőzés esetén.

Kezelés

Nincs olyan speciális kezelés, amely megváltoztathatja az akut hepatitis E lefolyását. Mivel a betegség általában önkorlátozó, kórházi kezelésre általában nincs szükség. A legfontosabb a felesleges gyógyszerek kerülése. Acetaminofen/paracetamol és hányás elleni gyógyszer nem adható.

A fulmináns hepatitisben szenvedők esetében azonban kórházi kezelésre van szükség, és a tüneti tünetekkel járó terhes nők esetében is fontolóra kell venni.

A krónikus hepatitis E-ben szenvedő immunszuppresszív emberek előnyösek lehetnek a ribavirin, egy vírusellenes gyógyszer alkalmazásának speciális kezelésében. Egyes speciális helyzetekben az interferont is sikeresen alkalmazták.

Megelőzés

A megelőzés a leghatékonyabb megközelítés a betegség ellen. Népességi szinten a HEV és a hepatitis E betegség terjedését az alábbiakkal lehet csökkenteni:

a közvízellátás minőségi normáinak fenntartása; és
az emberi széklet megfelelő ártalmatlanítási rendszereinek létrehozása.

Egyéni szinten a fertőzés kockázatát csökkenteni lehet:

a higiénés gyakorlatok fenntartása;
elkerülve az ismeretlen tisztaságú víz és jég fogyasztását.

2011-ben Kínában rekombináns alegységi vakcinát regisztráltak a hepatitis E vírusfertőzés megelőzésére. Más országokban még nem hagyták jóvá.

2015-ben a WHO immunizálással foglalkozó stratégiai tanácsadó csoportja (SAGE) áttekintette a hepatitis E terhére, valamint az engedélyezett hepatitis E vakcina biztonságosságára, immunogenitására, hatékonyságára és költséghatékonyságára vonatkozó meglévő bizonyítékokat:

A WHO a SAGE felülvizsgálata alapján állásfoglalást is kiadott:

Az állásfoglalás ajánlásait az alábbi WHO válasz szakasz foglalja össze.

Iránymutatások a járványintézkedésekhez

A WHO kiadott egy kézikönyvet a hepatitis E vízi eredetű járványainak felismeréséről, kivizsgálásáról és ellenőrzéséről.

Röviden, a következő lépések ajánlottak a hepatitis E gyanúja esetén:

a diagnózis ellenőrzése és a járvány fennállásának megerősítése;
az átvitel módjának meghatározása és a fertőzés fokozott kockázatának kitett populáció azonosítása;
az egészségügyi és higiéniai gyakorlatok javítása az élelmiszerek és a víz székletszennyezésének kiküszöbölésére; és
a fertőzés forrásának megszüntetése.

WHO válasza

A WHO technikai jelentést adott ki „A hepatitis E vízi eredetű kitörései: felismerés, kivizsgálás és ellenőrzés”. A kézikönyv tájékoztatást nyújt a hepatitis E epidemiológiájáról, klinikai megnyilvánulásairól és diagnózisáról. Útmutatást nyújt a közegészségügyi hatóságok számára a hepatitis E fertőzés kitöréseire való reagáláshoz.

2015-ben a WHO immunizálásával foglalkozó SAGE állásfoglalást adott ki a hepatitis E-ről, amelyben áttekintették a hepatitis E terhére, valamint az engedélyezett hepatitis E vakcina biztonságosságára, immunogenitására, hatékonyságára és költséghatékonyságára vonatkozó meglévő bizonyítékokat. A hepatitis E vakcina használatával kapcsolatban a következő ajánlásokat tette:

A WHO jelenleg szakértőkkel és globális partnerekkel dolgozik egy általános protokoll kidolgozásán a hepatitis E vakcina kitörési reakcióként történő felhasználására. Hasonló csoportokkal is folyamatban van egy egyszerűsített algoritmus létrehozása a hepatitis E diagnosztizálásához, kezeléséhez és kezeléséhez járvány idején.

Az Egészségügyi Világközgyűlés 2016 májusában elfogadta az első „A vírusos hepatitis elleni globális egészségügyi ágazati stratégia, 2016–2021” című tervet. A stratégia kiemeli az egyetemes egészségügyi lefedettség kritikus szerepét, és olyan célokat tűz ki, amelyek összhangban állnak a fenntartható fejlődés célkitűzéseivel.

A stratégiának van egy elképzelése arról, hogy megszüntesse a vírusos májgyulladást, mint népegészségügyi problémát. Ez be van ágyazva az új vírusos hepatitis fertőzések 90% -os csökkentésére és 2030-ig a vírusos hepatitis okozta halálozások 65% -kal történő csökkentésére vonatkozó globális célkitűzésekbe. Az országok és a WHO titkársága által e célok elérése érdekében meghozandó intézkedéseket a stratégia vázolja fel.

Támogatni az országokat a hepatitis megszüntetésére vonatkozó globális célok elérésében a Fenntartható Fejlődés Agenda 2030 szerint, a WHO azon dolgozik, hogy:

figyelemfelkeltés, partnerségek támogatása és erőforrások mozgósítása;
bizonyítékokon alapuló politikát és adatokat fogalmaz meg a cselekvéshez;
növelje az egészségügyi részesedést a hepatitis válaszban;
megakadályozza az átvitelt; és
a szűrési, gondozási és kezelési szolgáltatások bővítése.

A WHO nemrégiben közzétette a „Haladásról szóló jelentést a HIV-ről, a vírusos hepatitisről és a szexuális úton terjedő fertőzésekről, 2019”, felvázolva az elimináció felé tett előrelépéseket. A jelentés globális statisztikákat tartalmaz a vírusos hepatitis B és C, az új fertőzések arányáról, a krónikus fertőzések gyakoriságáról és a 2 nagy terhelésű vírus okozta halálozásról, valamint a legfontosabb beavatkozások lefedettségéről, amelyek mind 2016 végén, 2017.

2011 óta a WHO a nemzeti kormányokkal, a civil társadalommal és a partnerekkel együtt éves Hepatitis Világnapi kampányokat szervezett (a 9 éves kiemelt egészségügyi kampányának egyikeként) a vírusos hepatitis tudatosságának és megértésének növelése érdekében. A július 28-i dátumot azért választották, mert Dr. Baruch Bloomberg Nobel-díjas tudós születésnapja, aki felfedezte a hepatitis B vírust, és kidolgozott egy diagnosztikai tesztet és oltást.

A Hepatitis világnapjának 2020 témája a „Hepatitis-mentes jövő”, amelynek középpontjában a hepatitis B megelőzése áll az anyák és az újszülöttek körében. Július 28-án a WHO új útmutatást tesz közzé az anya-gyermek vírusfertőzés megelőzéséről.