A hétfői orvosi mítosz: a túlsúlyos emberek tovább élnek

Emily Banks, Sax Intézet, Grace Joshy, Ausztrál Nemzeti Egyetem, Rosemary Korda, Ausztrál Nemzeti Egyetem

Régóta tudjuk, hogy a túl sok túlsúly növeli az idő előtti halálozás valószínűségét. Vagy megteszi?

hétfő

A Journal of the American Medical Association (JAMA) januárban közzétett bizonyítékok átfogó áttekintése szerint a túlsúlyos emberek tovább élnek, mint a karcsúbbak.

De egyelőre ne nyúlj a pite és a chips felé.

Nem tagadható, hogy az elhízás és a túlsúly magas és növekvő előfordulása jelentős egészségügyi probléma. A férfiak 70% -ával és a nők 56% -ával túlsúlyosak vagy elhízottak, Ausztrália a világ legsúlyosabban érintett országai közé tartozik.

A testméretet általában testtömeg-indexgel vagy BMI-vel mérjük: az ember súlyát kilogrammban elosztjuk magasságának négyzetével, méterben. Ez egy átlagos átlagos mérőszáma annak a zsírmennyiségnek, amelyet az ember testében tartalmaz, ami hasznos az emberek osztályozásához a populációs vizsgálatok során.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „normális” BMI-tartományként 18,5–24,9-et határoz meg, és ez megfelel az átlagmagasságú (1,62 m) ausztrál nők 49–65 kg-os, az átlagos magasságú (1,76 m) férfiaké pedig 58–77 kg-nak. ).

A legfrissebb becslések először azt mutatják, hogy a magas BMI felelős a betegség legnagyobb terhéért Ausztráliában és Új-Zélandon, megelőzve a dohányzást és a magas vérnyomást.

Az elhízás-járvány jelentette kihívások azonban felvetették azt a kérdést, hogy mi az ideális BMI a várható élettartam szempontjából.

Két nagy és jól lefolytatott tanulmány a Lancet és a New England Journal of Medicine szaklapban vizsgálta ezt a kérdést, több mint kétmillió ember adatainak összegyűjtésével, akiknek a BMI-jét kiszámolták, és akiket egy meghatározott időtartam alatt követtek nyomon.

Ezekben a tanulmányokban a résztvevők nagy száma és a részletes egyéni adatok azt jelentették, hogy a kutatók meg tudták vizsgálni, hogy a BMI kicsi különbségei hogyan viszonyulnak a halál kockázatához, figyelembe véve számos más tényezőt, amelyek ismerten befolyásolják ezt a kapcsolatot, beleértve azokat a betegségeket, amelyek potenciálisan potenciálisan befolyásolja a BMI-t.

A tanulmányok által érintett populációk sokfélesége és a módszerek közötti különbségek ellenére eredményeik rendkívül következetesek: a WHO „normális” szintjének felső végén (22,5–24,9) lévő BMI-vel rendelkező emberek halálozási aránya a legalacsonyabb.

Ezt láthatóan a J alakú görbe képviseli az alábbi grafikonon: amint a BMI 2,5-ös lépésekben emelkedik a 22,5–24,9 kategória fölött és alatt, úgy a halálozási arány is.

Miért van a legkevesebb halálozási kockázat azoknál az embereknél, akiknek BMI-je a „normál” tartomány felső végén található?

Azoknál az embereknél, akiknek BMI-je meghaladja ezt az optimális szintet, fokozott a halálozás kockázata, különösen a szívbetegség miatt, valószínűleg a testzsírfelesleg okozta vérnyomás, koleszterinszint és cukorbetegség miatt. Megnövekedett a daganatos halálozás kockázata is.

Azoknál az embereknél, akiknek BMI-szintje az optimális szint alatt van, szintén magasabb a halálozási arány, különösen a légzőszervi betegségek (például krónikus hörghurut) és a rák miatt. Az alacsonyabb BMI-vel rendelkező embereknél a megnövekedett halálozási kockázat oka lehet az is, hogy a krónikus betegség miatt fogyni kezdtek.

Tehát ezt a bizonyítékot szem előtt tartva, hogyan juthat el a JAMA tanulmány ilyen eltérő következtetésre?

Ez az egyes vizsgálatok adatainak összegyűjtésének és bemutatásának módjára vonatkozik.

A JAMA felülvizsgálata a BMI 2,5-ös növekményei helyett széles osztályozásokat alkalmazott az alsúlyhoz, a normál testsúlyhoz, a túlsúlyhoz, az elhízottakhoz és a nagyon elhízottakhoz. A 18,5–24,9 BMI-vel rendelkező embereket a „normál súlyú” kategóriába sorolták; a fenti grafikon alapján láthatjuk, hogy ebbe a tág kategóriába a legalacsonyabb halálozási kockázattal rendelkező emberek tartoznak, a magasabb halálozási kockázatúakkal kombinálva.

Ezután a „normál súlyú” kategóriát használták összehasonlító csoportként a vizsgálatokhoz, és az átlagos halálozási kockázat magasabb, mint a széles „túlsúlyos” kategóriában.

Ez torzítja az optimális súlymegállapítást, és megváltoztatja a görbe alakját, J alakú kullancs alakúvá.

Az eredmény? A túlsúlyra utaló ember tovább él.

Különböző okok vannak arra, hogy a kutatók miért használhatták ezeket a tág csoportokat, többek között az a tény, hogy sok tanulmány túl kicsi ahhoz, hogy statisztikailag megbízható eredményeket tudjon felmutatni a BMI finomabb fokozatai szerint.

A lényeg az, hogy a túl sok zsír káros az egészségére, és növeli az idő előtti halálozás kockázatát. Az elhízás elleni küzdelemben még hosszú utat kell megtenni, és ha van ilyen, meg kell dupláznunk, nem pedig csökkentenünk erőfeszítéseinket.