A hiperinsulinémia gyakorlati útmutatói

gyakorlati

A megosztás törődés!

Ha hiperinzulinémiát diagnosztizáltak nálad, ez nem jó hír, de nem is a világ vége, ha most lépéseket teszel ellene.

Valójában, amikor olyan ügyfelekkel dolgozom, akiknek korai a cukorbetegség előtti tünetei vannak, elmagyarázom nekik, hogy a hiperinsulinémia olyan, mint egy figyelmeztető lövés.

A következő lépés meghatározza, hogy előrehalad-e a jó egészség felé, vagy a 2-es típusú teljes cukorbetegség alakul ki.

Ezért a cikk célja:

  1. magyarázza el, mi a hiperinzulinémia; és
  2. a testmozgás fontossága a hiperinsulinémia csökkentése érdekében

Mi a hiperinzulinémia?

A hiperinsulinémia hosszú ijesztő szónak tűnhet, de ha lebontja, annak meghatározása kerül a középpontba:

  • „Hiper-” = magas
  • „Inzulin” = inzulin
  • „-Emia” = vér

Tehát, mint láthatja, ez csak egy díszes szó a vér magas inzulinszintjének leírására.

A hiperinszulinamia a vércukorszint-szabályozás alapproblémájának jele, amely megköveteli, hogy a hasnyálmirigy nagy mennyiségű inzulint pumpáljon ki, hogy a vércukorszint a normális tartományban maradjon.

Csakúgy, mint a hiperglikémia (magas vércukorszint) esetében, a hiperinzulinémia sem önálló „betegség”, hanem valójában olyan tünet, amely más betegségállapotok, például pre-diabetes, cukorbetegség vagy policisztás petefészek-szindróma jelenlétében jelentkezik nőknél.

A legtöbb esetben a hiperinsulinémia szorosan összefügg az elhízással.

A hiperinsulinémia más betegségek kockázati tényezője

Az alábbi képen láthatja, hogy az inzulinrezisztencia hiperinsulinémiához vezet, amely kezeletlenül számos egyéb egészségügyi problémához vezethet.

Mi okozza a hiperinsulinémiát?

Mielőtt megvitatnánk a hiperinsulinémia okait, fontos megérteni a szervezet normális inzulinreakcióját.

Inzulin és glükagon két olyan hormon, amelyek együtt működnek a vércukorszint normális határokon belül tartása érdekében. Az inzulin segít csökkenteni a vércukorszintet, míg a glükagon szükség esetén növeli a vércukorszintet.

Például étkezés közben az inzulin szekrécióval segít csökkenteni a vércukorszintet.

Ha a vércukorszint túl alacsonyra csökken, a glükagon felszabadul, hogy visszatérjen a normális tartományba.

kapcsolódó cikkek

Hiperinzulinémia esetén a szervezet sejtjei nem képesek hatékonyan reagálni az inzulin - más néven „inzulinrezisztencia” - hatásaira, így a vércukorszintje meghaladja a normális szintet.

A hasnyálmirigy megpróbálja kompenzálni az ebből eredő hiperglikémiát (magas vércukorszintet) azzal, hogy még több inzulint pumpál ki a glükózszint csökkentése érdekében, de az inzulin hatásaival szembeni ellenálló képesség tartós hiperinsulinémiát eredményez.

A cukorbetegség előtti vagy a 2-es típusú cukorbetegséget akkor diagnosztizálják, amikor a szervezet kompenzációs mechanizmusai már nem képesek lépést tartani, a vércukorszint pedig emelkedik és tartósan magas marad.

Ha az inzulinrezisztenciája nem ellenőrzött, akkor végül 2-es típusú cukorbetegség alakulhat ki.

Ha a cukorbetegsége nem kontrollált, akkor a hasnyálmirigy béta-sejtjei, amelyek inzulint termelnek, fáradtságot okozhatnak, és már nem képesek megfelelő mennyiségű inzulint kiválasztani a normális vércukorszint fenntartásához.

Ezen a ponton inzulininjekciókat írhatnak elő Önnek.

Melyek a hiperinzulinémia jelei és tünetei?

A hiperinsulinémia általában nem okoz külső tüneteket vagy tüneteket.

Az inzulinrezisztens embereknél azonban gyakran előfordul a hiperglikémia (magas vércukorszint), ami a következő tüneteket eredményezheti:

  • Magas cukorszint a vizeletben
  • Gyakori vizelés
  • Fokozott szomjúság

Hiperinzulinémia kezelése

A hiperinsulinémia kezelése megegyezik a cukorbetegség előtti vagy a cukorbetegség kezelésével.

Az életmód megváltoztatása, amely segíthet csökkenteni az inzulinrezisztenciát (azaz az étrendet és a testmozgást), erősen ajánlott, bár a gyógyszeres kezelés néha indokolt lehet, ha helyzete nem reagál jól az életmód kezelésére.

A gyógyszeres kezelés döntése azon kockázatok mérlegelésén alapul, amelyek lehetővé teszik az ellenőrizetlen hiperinsulinémia folytatását a gyógyszer előnyeivel szemben, ami jelentősen javíthatja a hosszú távú egészségügyi kilátásokat.

A testmozgás hatása a hiperinsulinémiára

A testmozgás hatásos gyógyszer az általános egészségi állapot javításához, de különösen fontos a hiperinsulinémiában szenvedők számára.

Kétféle módon lehet felvenni a vércukrot az izomszövetbe:

  1. inzulin-stimulált glükózfelvétel; és
  2. izomösszehúzódás-közvetített glükózfelvétel.

Ha magas az inzulinszintje, ez azt jelenti, hogy teste nem reagál normálisan az inzulin hatásaira, és ennek következtében a vércukorszintje továbbra is emelkedett marad.

Másrészt az izomösszehúzódáshoz nem szükséges kizárólag inzulin az izomsejtek cukorfelvételének megkönnyítésére. A testmozgás inzulinfüggetlen út a vércukorszint felpörgetéséhez is.

Ha rendszeres testmozgást végez, akkor csökken a vércukorszintje, amelynek áramlási hatása jelzi a hasnyálmirigynek, hogy csökkentse az inzulintermelést, és következésképpen csökkenti a vér inzulinszintjét.

Ha hiperinzulinémia van, az inzulin nem hatékony jel a vércukorfelvételre, mert az izomsejtek zsírral (intra-izmos triglicerid) roncsolódnak fel, ami rontja a szervezet képességét az inzulinra reagálni.

De miközben folyamatosan rendszeresen gyakorol és csökkenti a testzsír mennyiségét, végül leégeti az inzulinreceptorokat feltöltő zsírt (izomban lévő lipid), és a test újra érzékennyé válik az inzulin hatásaival szemben.

A hiperinsulinémia gyakorlásának típusai

A hiperinsulinemia legjobb gyakorlata az, amelyet meg fog tenni!

Mindenki a varázslatos gyakorlatot keresi, de a valóság az, hogy amikor olyan állapotokról van szó, mint a hiperinsulinémia, a hiperglikémia, a pre-cukorbetegség vagy a cukorbetegség, minden izomösszehúzódást eredményező gyakorlat pozitív hatással lesz az Ön állapotára.

Még akkor is jobb, ha gravitációs terhelés mellett egy helyen áll, mint hosszabb ideig egy helyen ülni.

Aerob edzés

Az aerob testmozgás olyan mozgásokra vonatkozik, amelyek egyenletes és folyamatos jellegűek, és magukba foglalják a test nagyobb izmait.

Az aerob gyakorlatok például hosszú séták vagy kocogások, kerékpározás vagy úszó körök.

Az anaerob testmozgás viszont általában nagyobb intenzitással jár, és fáradtnak és légszomjasnak érzi magát.

Ez a fajta testmozgás is érdemel, de lassan magasabb szintre kell lépnie egy jó aerob fitnesz alapból.

Az aerob testmozgás előnye a hiperinzulinémia szempontjából az, hogy a legtöbb ember elvégezheti, függetlenül az elhízás szintjétől vagy a dekoncentrációtól.

Testedzéses fiziológusként karrierem során súlyosan elhízott emberekkel dolgoztam, és megerősíthetem, hogy MINDIG rendelkezésre állnak mozgási lehetőségek, függetlenül az egészségügyi korlátoktól.

Súlyzós edzés

Ha nem tetszik, vagy bármilyen okból megvalósíthatatlannak találja az aerob edzést, akkor a súlyzós edzés is életképes megoldás lehet.

Legyen szó vas súlyok emeléséről, ellenállást edző gépek használatáról, vagy csak a testtömegének kitolásáról, az ilyen típusú mozgások pozitív és tartós hatással lehetnek a hiperinzulinémia csökkentésére.

Gyakorlat gyakorisága

A testgyakorlás gyakoriságát vagy gyakoriságát az Ön egyéni kondíciószintjének kell meghatároznia.

Ha új a testmozgás, akkor konzervatív módon induljon el heti három napi testmozgással.

Amint egyre erősebbnek érzi magát, és javul a testmozgás iránti toleranciája, azt javaslom, hogy ezt fokozatosan növelje heti négy-öt napra, és végül naponta.

Ha magas a vércukorszint (és ennek következtében a hiperinsulinémia), minél többet edz, annál jobb a vércukorszintje.

Egyetlen (akut) testmozgás hatása az edzés befejezése után körülbelül 48–72 órán keresztül tartósan pozitív hatást gyakorolhat az inzulinérzékenységre.

Ez azt jelenti, hogy teste még akkor is képes jobban reagálni az inzulinra, ha nem edz, és csökkenti a vércukorszintjét.

A testmozgás intenzitása

A testmozgás intenzitása arra utal, hogy milyen nehéz a gyakorlat.

A fentiekhez hasonlóan, ha új a testmozgás, akkor azt javaslom, hogy enyhe vagy közepes intenzitással enyhítsen benne, majd onnan haladjon felfelé.

Például az első két hétben megpróbálhat nyugodt és mérsékelt tempóban járni, ahol a légzéshiány nélkül folytathatja a beszélgetést a testvérével.

Erre hivatkoznak a testfiziológusok „beszédpróbának”.

Az edzettség javulásával fokozatosan növelheti rövid, nagyobb intenzitású sorozatokat.

Például, ha mondjuk 5 kilométer/órával (3,1 mérföld/órával) gyalogol, mint az alapvonali kényelmes tempó 30 percig, akkor mondjuk 2-3 percig metszheti a gyors ütemű magasabb intervallumokat.

Az intervallum időtartamát felfelé vagy lefelé módosíthatja attól függően, hogy ezt mennyire tolerálja.

Összességében a trükk az, hogy szisztematikus és progresszív legyen a megközelítésében, hogy ellenőrizhesse és figyelemmel kísérhesse előrehaladását.

A testedzés időtartama

A testedzés időtartama az egyes foglalkozások hosszúságára vonatkozik.

Csakúgy, mint a többi testváltozónál, az ön kondicionálásának szintjétől függően érzéssel kell élnie.

Ha nagyon nincs formában, akkor azt javaslom, hogy kezdjen el 3 - 4 rövid, 5-10 perces rúgással. Ha fittebb vagy, akkor eltarthat 10 - 20 percig 2-3 alkalommal.

És ha már van ésszerű fitneszbázisa, akkor érdemes egyenesen 40+ perc folyamatos tevékenységet folytatnia.