Hogyan kapcsolódik a szorongás az étvágycsökkenéshez?

A szorongás az emberi testet harc vagy menekülés módba juttathatja, ami arra késztetheti az embert, hogy elképzelje a vélt fenyegetést. Harc vagy menekülési mód alatt különféle változások történnek a gyomor-bél rendszerben, mivel az emésztés elnyomódik, az elimináció felgyorsul, és a gyomor abbahagyja az étel lebontását. Ezek a válaszok hasznosak, ha egy személy valóban veszélyben van, de problematikussá válhat, ha a stresszreakciót túl gyakran alkalmazzák. Amikor egy személy hosszan tartó szorongást tapasztal, gyomor- és emésztőrendszeri problémák léphetnek fel, beleértve az étvágy megváltozását is. Egyeseknél az éhség és a sóvárgás növekedhet, és mértéktelen evési magatartást tanúsítanak. Mások étvágycsökkenést tapasztalhatnak.

Az étvágytalanság a stressz tünete, nem pedig problémát jelent. A aggodalom elterelheti az ember figyelmét az éhségérzetről, a testi érzések pedig hányingert vagy gyomorrontást okozhatnak. A fizikai válaszok megzavarhatják az ember képességét arra is, hogy helyesen értékelje, ha éhes. Az étvágyhiány múlandó lehet, intenzitása változó és a nap folyamán változhat.

Széles körben feltételezik, hogy a szorongással összefüggésben számos tényező együttes étvágytalanságot okoz. A kortizol, a gyomorsav, a hormonok, a neurotranszmitterek és az érzelmi tényezők mind hozzájárulnak.

A szorongás fokozott pillanataiban egyesek elveszítik étvágyukat a kortizol, a test stresszhormonjának emelkedett szintje miatt. A megnövekedett kortizol fokozhatja a gyomorsavak termelését, ami felgyorsítja az emésztést és teltségérzetet kelt. Ez az érzés megállítja az éhséget kiváltó jeleket az agy számára. A fokozott savtermelés gyomorfekély kialakulását is eredményezheti.

Az agyban számos hormon és neurotranszmitter korrelál az érzelmekkel és az éhséggel. A szorongásban szenvedő személyeknél a szerotonin neurotranszmitter szintje gyakran szabálytalan, ami hatással van a teltségérzetre és szabályozza a szorongás intenzitását. Ha a szerotonin szintje kiegyensúlyozatlan, a szorongás és az étvágy szabálytalanná válhat. A hormonok és a neurotranszmitterek befolyásolhatják az agy kommunikációját, mivel az agy figyelmeztetést kaphat arról, hogy a testnek nem kell enni, miközben valójában.

Az érzelmi tényezők szintén fontos szerepet játszhatnak az étvágycsökkenésben. Lehet, hogy az étkezés nem az ember fókuszál, ha gondolatait aggodalom övezi. Ha egy személy figyelmen kívül hagyja az agy éhségüzeneteit, a test végül leállíthatja azok továbbítását.

Az étvágycsökkenés negatívan befolyásolhatja a testet és az ember működését. Az étvágyhiány megfosztja a szervezetet a fontos tápanyagoktól, ezáltal káros hatással lehet az energiaszintre, az alvási szokásokra, a pulzusszámra, az anyagcserére és az immunrendszerre. Fáradtság és energiahiány következhet be, ha az ember nem lenyeli a megfelelő mennyiségű vitamint és ásványi anyagot. Ezek a tünetek hátrányos helyzetbe hozhatják a testet a stressz kezelésében és a szorongás csökkentésében.

Az a személy, akinek étvágyhiánya van a szorongásra reagálva, viselkedési beavatkozásokkal növelheti az étkezés mennyiségét. Például beállíthat egy ébresztést, amely étkezési idő alatt megszólal, emlékeztetve az étkezésre. Az egyén több kis ételt is megehet naponta, ahelyett, hogy nagyobb ételeket fogyasztana.

Míg a harc vagy a repülés módra szükség van a veszély pillanatában, akkor gyengítő lehet, ha túl gyakran alkalmazzák szorongás és stressz hatására. A stresszreakció megváltoztatja az ember emésztőrendszerét, ami befolyásolja az étvágyát. Az étvágycsökkenést feltehetően számos tényező okozza. Az étvágycsökkenés összességében negatív hatással lehet a testre és a szorongás szintjére. A viselkedési beavatkozások segíthetik az embert, hogy stressz idején figyelemmel kísérje táplálékfelvételét.