Az AP-szonda Julian Assange kezdetleges kapcsolataival utal Oroszországgal

2018. szeptember 17./6:33/AP

assange

LONDON -- Julian Assange éppen az újságírói történelem egyik legnagyobb gombócát húzta le, és az egész világon szétszórta az amerikai diplomácia belsőségeit. De a technológiai cégek megszakították a kapcsolatot a weboldalával, a WikiLeaks-szal, a kábeltévéért felelős szakemberek a fejét kérték, és egy svéd szexuális bűncselekmény ügye azzal fenyegetőzött, hogy rács mögé kerül.

Sapkába fogva az ezüsthajú ausztrál az orosz konzulátushoz írt Londonban.

"Én, Julian Assange, ezennel teljes felhatalmazást adok barátomnak, Israel Shamirnek, hogy vízum megszerzése érdekében mind az útlevelemet leadjam, mind az útlevelemet átadjam" - áll a levélben, amelyet nemrég szerzett meg az The Associated Press.

A 2010. november 30-i misszió a WikiLeaks e-mailek, csevegési naplók, pénzügyi nyilvántartások, titokban rögzített felvételek és egyéb, az Associated Pressbe kiszivárgott dokumentumok sokkal nagyobb részének része.

Az akták egyszerre nyújtanak bensőséges pillantást a radikális átláthatósági szervezetre, és korai utalást mutatnak Assange Moszkvával kialakuló kapcsolatára.

Az ex-hacker kapcsolata a Kremlhez egyre hangsúlyosabbá válna a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt, amikor az FBI szerint az orosz katonai hírszerző ügynökség közvetlenül szállította a WikiLeaks-hez ellopott e-maileket Hillary Clinton kampányelnökétől és más demokratikus személyektől.

Assange képviselői, akinek az internetes hozzáférést megtiltották menedékhelyén, a londoni ecuadori nagykövetségen, nem küldtek ismételt üzeneteket a vízumajánlattal kapcsolatos részletekért. Kristinn Hrafnsson, a csoport valamikor szóvivője nem volt hajlandó kommentálni, és az AP történetét "meglehetősen érdektelennek" nevezte. Az orosz londoni nagykövetség közölte, hogy nem tárgyalta a vízumkérelmezők személyes adatait.

WikiLeaks

A WikiLeaks-et többször is sújtották jogosulatlan közzétételek, de az AP által megszerzett több tízezer fájl lehet a legnagyobb kiszivárogtatás. Az AP megerősítette sok dokumentum hitelességét azáltal, hogy öt korábbi WikiLeaks munkatárs üzemeltette őket, vagy ellenőrizte a nem nyilvános adatokat, például bankszámlákat, telefonszámokat vagy repülőjegyeket.

Az egyik volt munkatárs, egy volt alkalmazott, a dokumentumok metaadatai között gyakran előforduló nevek közül kettőt, "Jessica Longley" és "Jim Evans Mowing", két WikiLeaks laptophoz rendelt álnévként azonosította.

Mind az öt volt munkatárs névtelenséggel beszélt az AP-vel, egyes esetekben azért, mert nem akarták, hogy a WikiLeaks-szel való korábbi kapcsolatuk nyilvánossá váljon, másokban pedig azért, mert féltek a jogi támogatástól vagy a csoport támogatóinak zaklatásától.

A dokumentumok egyebek mellett lefektetik Assange kampányát annak megakadályozására, hogy letartóztassák és kiadassák Svédországnak azon állítások miatt, miszerint egy nőt szexuálisan molesztált és egy másikat erőszakolt meg egy skandináv országba tett utazása során 2010 augusztusában.

Assange mindig is tagadta az ügyben elkövetett jogsértést, amelyet az Egyesült Államokba történő kiadatás előzményeként adott elő. A svéd ügyészség veszélyeztette annak idején a WikiLeaks eddigi legnagyobb nyilvánosságra hozatalát: az Egyesült Államok Külügyminisztériumának mintegy 250 000 kábeleinek közzétételét. A svéd hatóságok november 18-án, alig 10 nappal azelőtt, hogy a kábelek felrobbantak volna az interneten, elfogatóparancsot adtak ki bombabetűs leleplezésekkel a jemeni dróncsapásokról, az Egyesült Államok kémjeiről az Egyesült Államokban és az egész arab világ korrupciójáról.

Olaszország akkori külügyminisztere, Franco Frattini a szabadon bocsátást a "világdiplomácia szeptember 11-én" jellemezte. A feldühödött amerikai politikusok azt követelték, hogy Assange-ot terroristaként kezeljék.

A metaadatok arra utalnak, hogy november 29-én, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának első kötegének kiadását követő napon írták az orosz konzulátushoz a levelet a Jessica Longley számítógépen.

Az AP nem tudta megerősíteni, hogy az üzenetet valóban kézbesítették-e, és mikor, de Izrael Shamir választása közbenső jelentőségű volt. Assange részvétele Shamirrel, a szellemi értelmiségivel, aki egyszer azt mondta, hogy minden kereszténynek és muszlimnak kötelessége tagadni a holokausztot, felháborodást váltana ki, amikor nyilvánosságra kerül.

Shamir az AP-nek elmondta, hogy memóriaproblémák sújtják, és nem emlékszik, hogy átadta volna Assange levelét, vagy azt mondta volna, hogy végül Assange nevében kapta-e meg a vízumot.

"Nem zárhatom ki, hogy ez történt" - mondta Shamir egy telefonos interjúban. - Nagyon homályosan emlékszem ezekre a dolgokra.

Shamir emléke élesebbnek tűnt egy 2011. január 20-i interjú során az Orosz Hírszolgálat rádióval - egy moszkvai központú állomás ma Life Zvuk vagy Life Sound néven ismert. Shamir elmondta, hogy személyesen közvetített orosz vízumot Assange-nak, de már késő volt megmenteni a nemi bűncselekmények nyomozásából.

Oroszország "azon helyek egyike lenne, ahol ő és szervezete kényelmesen működne" - magyarázta Shamir. Arra a kérdésre, hogy Assange-nak vannak-e barátai a Kremlben, Shamir mosolyogva azt mondta: "Reméljük, hogy ez a helyzet."

Shamir gyakran emel szemöldökigényt (ugyanabban az interjúban azt mondta, hogy az Egyesült Államok 100 millió dollárt ajánlott Assange-nek, hogy ne tegye közzé a kábeleket), de igaz, hogy bármilyen Assange-i vízum vitatott lett volna.

2010. november 30-án - a levélben szereplő dátum - az Interpol vörös közleményt adott ki Assange letartóztatására, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette az Oroszországba történő áthelyezést. A törvényes számlák összeszerelésével Assange december 7-én megfordult, és munkatársai arra összpontosítottak, hogy kiszabadítsák a börtönből. Az egyik WikiLeaks-táblázat felsorolta a potenciális szurkolók nevét gazdagság és befolyás szerint; egy második "Kifelé a börtönből szabad" címmel nyomon követte a javasolt óvadék adományokat és kezesség vállalásait.

Ahogy pénzt gyűjtöttek, Assange szövetségesei azt is megtervezték, hogy mit tegyenek a WikiLeaks alapítójának szabadon bocsátása után.

Az egyik dokumentum azt mutatta, hogy Renata Avila guatemalai emberi jogi ügyvéd úszik az óvadék átugrásának gondolatában.

"Azt tanácsolom neki, hogy menedékjogot kérjen külföldön: már felvettük a kapcsolatot a brazíliai Igazságügyi Minisztériummal, lehetőség van arra, hogy egy brazil hajóval elfusson az országból" - mondta Avila a WikiLeaks támogató társainak emlékeztetőben. A dokumentum szerint Assange-nek "meg kell terveznie a menekülést, és vissza kell fizetnie az óvadékot támogatóinak".

Avila nem küldött ismételt üzenetet, amelyben megjegyzést kért. Nem világos, hogy az ötlete eljutott-e valahová; Eduardo Cardozo volt brazil igazságügyi miniszter, aki annak idején Dilma Rousseff megválasztott elnök átmeneti csapatában szolgált, az AP-nek elmondta, hogy soha nem hallott Assange menedékjog iránti kérelméről.

Assange végül kihagyja az óvadékot, miután kimerítette a svéd kiadatási erőfeszítések blokkolására irányuló brit jogi kampányát, és 2012. június 19-én beindult az ecuadori nagykövetségre. A lépés meghiúsította a nemi bűncselekmények ügyészségét, amelyet tavaly elvetettek, de ez egy megszakadást váltott ki, amely folytatódik a mai napig, amikor Assange nem volt hajlandó elhagyni a nagykövetséget, hacsak nem védik őt az USA-ba történő kiadatással szemben.

Assange szökése sok garanciavállalót hátráltatta. Amikor 2012 végén egy csoportjuk bírósághoz fordult számlájuk csökkentése érdekében, a szökési tervet nem említették meg.

Assange négy támogatójának ügyvédje, Henry Blaxland elmondta a bírónak, hogy Assange ecuadori menedékjogi mutatványa mindenkit elkapott.

"Senki sem tudta ésszerűen előre látni, hogy ezt fogja tenni" - mondta Blaxland.

Első közzététel 2018. szeptember 17-én/6:33