A testtömeg-index és az alanin-aminotranszferáz-koncentráció kapcsolata nem cukorbeteg koreai felnőtteknél

Absztrakt

Háttér/Célkitűzések:

Az elhízást az emelkedett alanin-aminotranszferáz (ALT), az alkoholmentes zsírmájbetegség helyettesítőjének fontos tényezőként azonosították. Vizsgáltuk az elhízás és az emelkedett ALT közötti kapcsolatot az általános koreai populációban.

Tantárgyak/módszerek:

A vizsgálati minta 3098 koreai felnőttből állt, akik részt vettek a 2005-ös koreai nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálaton. Az elhízást a testtömeg-index (BMI) segítségével értékeltük. A túlsúlyt (23 ⩽ BMI ⩾ 25) az ázsiai felnőttek nemzetközi elhízási munkacsoportja határozta meg. Az ALT-t enzimatikus módszerekkel mértük. Az emelkedett ALT-t úgy határozták meg, hogy enzimaktivitás> 40 NE/l férfiaknál és> 31 NE/l nőknél.

Eredmények:

A résztvevők közül 246 (12,7%) férfi és 86 (7,4%) nő mutatta megemelkedett ALAT-szintjét. A BMI szignifikánsan magasabb volt az emelkedett ALT-értékű férfiaknál és nőknél, mint a normál ALT-értékűeknél (P

Bevezetés

A krónikus májbetegség világszerte egészségügyi probléma (Clark et al., 2003; Chen et al., 2007). A krónikus májbetegségek fő okai közé tartozik az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD), a hepatitis B vagy C, valamint a túlzott alkoholfogyasztás (Pendino et al., 2005; Chen et al., 2006). A NAFLD olyan betegségek spektrumát képviseli, amelyek az egyszerű zsírmájtól (vagy steatózistól), a triglicerid (TG) hepatocitákban általában jóindulatú felhalmozódásától az alkoholmentes steatohepatitisig terjednek, amelyek krónikus májbetegséggé, cirrhosussá és hepatocelluláris carcinomává (Teli et al., 1995; Clark és mtsai, 2002; Saito és mtsai, 2007). Jelenleg a NAFLD-t tartják a májbetegségek leggyakoribb okának (Daniel et al., 1999).

A NAFLD-vel rendelkező egyéneket általában a májenzimek keringő koncentrációja jellemzi, beleértve az alanin-aminotranszferázt (ALT), az aszpartát-aminotranszferázt és a γ-glutamil-transzferázt (Clark et al., 2003). Ezen májenzimek közül az ALT a legszorosabban kapcsolódik a májzsír felhalmozódásához (Schindhelm et al., 2006), és így epidemiológiai vizsgálatokban a NAFLD helyettesítő markerként alkalmazták (Hanley et al., 2005; Wannamethee et al., 2005; Chang és mtsai, 2007). Kevésbé ismertek azonban az emelkedett ALT-koncentráció kockázati tényezői, amelyek befolyásolják a NAFLD prevalenciáját és etiológiáját.

A nyugati országok keresztmetszeti tanulmányai szerint az alkoholfogyasztás szorosan összefügg a megnövekedett ALT-szinttel (Ruhl és Everhart, 2005; Ioannou és mtsai, 2006). Más vizsgálatok azonban nem erősítették meg az alkoholfogyasztás és az ALT-szint közötti ilyen kapcsolatot (Nakamura et al., 1998; Adams et al., 2008). Az elhízást kockázati tényezőként szintén azonosították az emelkedett ALT-koncentrációval (Ruhl és Everhart, 2003; Adams és mtsai, 2008; Kim és mtsai, 2008). Talán nem meglepő, hogy a NAFLD-t gyakran megfigyelik elhízott embereknél. Mivel az elhízás drámai módon növekszik mind az ázsiai, mind a nyugati populációkban, valószínű, hogy az elhízás egyre fontosabb kockázati tényezővé válik az emelkedett ALT-koncentráció szempontjából (Flegal et al., 2002; Thorburn, 2005; Ko et al., 2007; Pan et al. ., 2008).

Koreában három tanulmányról számoltak be az elhízás és az emelkedett ALT-koncentráció kapcsolatáról (Lee és mtsai, 2001; Sung és mtsai, 2007; Song és mtsai, 2008). Ezek a vizsgálatok azonban koreai alanyok meghatározott csoportjaira korlátozódtak; az egyik tanulmány csak férfiakat használt fel (Lee és mtsai, 2001), míg a másik csak elhízott nőket érintett, akik elhízásuk kezelése érdekében ellátogattak a kórházba (Song és mtsai, 2008). Ezen vizsgálatok értékének további korlátozása az volt, hogy nem vették figyelembe az alkoholfogyasztást, amely a megnövekedett ALT-koncentráció potenciális kockázati tényezője (Lee és mtsai, 2001; Sung és mtsai, 2007).

Ebben a tanulmányban újra megvizsgáltuk az elhízás és a megnövekedett ALT-koncentráció kapcsolatát, miután számos feltételezett kockázati tényezőhöz igazítottunk, beleértve az alkoholfogyasztást, a rendelkezésre álló legnagyobb, országosan reprezentatív, koreai népesség legfrissebb felmérési adatainak felhasználásával.

Anyagok és metódusok

Tárgyak

Testösszetétel mérések

A magasságot, a testsúlyt és a derékbőséget (WC) az egészségügyi vizsgálat részeként mérték. A magasságot és a testtömeget mértük, miközben az alanyok könnyű ruhát viseltek cipő nélkül. A WC-t 0,1 cm pontossággal mértük a legalacsonyabb borda és a jobb csípőcsík legfelső oldalhatárának legszűkebb pontján. A testtömeg-indexet (BMI) a résztvevők mért magassága és súlya alapján számítottuk ki. A túlsúly és az elhízás küszöbértékeit az ázsiai felnőttek számára az ázsiai és a csendes-óceáni térségben működő nemzetközi elhízási munkacsoport határozta meg (Egészségügyi Világszervezet, 2000). Az alanyokat három kategóriába soroltuk: normál és alsúlyos (2), túlsúlyos (⩾ 23 és 2) és elhízott (⩾ 25 kg/m 2) a BMI alapján. A hasi elhízást WC-vel határozta meg or 90 cm a férfiaknál vagy ⩾ 80 cm a nőknél (Alberti et al., 2005).

Alkohol fogyasztás

Az alkoholfogyasztást az interjút megelőző hónapban az ivási magatartással kapcsolatos kérdőívek értékelték. Az alanyokat megkérdezték az átlagos gyakoriságukról (napok a hónapban) és az alkoholfogyasztás átlagos mennyiségéről (milliliterben) egy tipikus alkalomkor vagy egy tipikus napon. Az elfogyasztott alkoholtartalmú italok átlagos mennyiségét a tiszta alkohol mennyiségére (g-ban) alakították át naponta. Az alkoholfogyasztást a résztvevők három csoportba sorolására használták: nem ivók, könnyű vagy mérsékelt alkoholfogyasztók (1–30 g alkohol/nap) és nagyivók (⩾ 30 g alkohol/nap) (Song és mtsai, 2008).

Metabolikus változó mérések

A TG, a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin (HDL-C), valamint az FPG és az ALT mérésére szolgáló vérmintákat egy éjszakai böjt után vettük össze. Az összes biokémiai elemzést a vérvétel után 2 órán belül végeztük. A TG-t, a HDL-C-t, az FPG-t és az ALT-t enzimatikus módszerekkel mértük ADVIA 1650 autoanalizátorral (Bayer, USA). A hepatitis B felületi antigént elektrokemilumineszcencia immunvizsgálattal (Roche, Németország) mértük (Van Helden et al., 2004). Az emelkedett ALT-t úgy határozták meg, hogy enzimaktivitás> 40 NE/l a férfiaknál és> 31 a nőknél (Clark et al., 2003; Ioannou et al., 2006). A vérnyomást Baumannomete higany vérnyomásmérővel (WA Baum, NY, USA) mértük, miután az alanyok 5 percig pihentek ülő helyzetben. A szisztolés (SBP) és a diasztolés vérnyomást (DBP) az I. és V. fázis Korotkoff hangján mértük (The American Society of Hypertension, 1992). Az SBP és a DBP három leolvasását rögzítettük, és az utóbbi két leolvasás átlagát használtuk adatelemzésre. A kóros FPG, a diszlipidémia és az emelkedett vérnyomás küszöbértékeit a Nemzeti Koleszterin Oktatási Program III. Felnőtt Kezelő Testülete (NCEP, 2001) kritériumai határozták meg: (1) FPG ⩾ 6,11 mmol/l (110 mg/100 ml), (2) TG ⩾ 1,70 mmol/l (150 mg/100 ml), (3) HDL-C ⩾ 1,29 mmol/l (50 mg/100 ml) nőknél és (4) SBP ⩾ 120 vagy DBP ⩾ 80 mm Hg.

statisztikai elemzések

Az adatokat számként és százalékban (kategorikusan) vagy átlag ± sd-ként fejezzük ki. (folyamatos). A normál alanyok és az emelkedett ALT-értékűek közötti különbségeket Student's segítségével értékeltük t-teszt vagy χ 2 teszt, adott esetben. A három BMI-csoport közötti különbségeket általánosított lineáris modell (Duncan-féle többszörös összehasonlítás) segítségével határoztuk meg. Többváltozós korrigált logisztikus regresszióanalízist végeztünk az emelkedett ALT esélyek arányának (OR) és 95% konfidencia intervallumának (CI) vizsgálatára a BMI vagy más lehetséges kockázati tényezők tartományában. A statisztikai elemzéseket a SAS 9.1 verziójával (SAS Institute, Cary, NC, USA) végeztük. A statisztikai szignifikanciát a következők szerint határoztuk meg P

Eredmények

A vizsgálati alanyok jellemzői

A vizsgált 3098 koreai felnőtt közül 246 (12,7%) férfi és 86 (7,4%) nő mutatta megemelkedett ALAT-értékét (1. táblázat). Az emelkedett ALT-értékű férfiak általában fiatalabbak voltak, mint a normál ALT-értékűek; ez a tendencia a nők esetében nem volt nyilvánvaló. A BMI és a WC szignifikánsan magasabb volt az emelkedett ALT-értékű férfiaknál és nőknél (P 1. táblázat A vizsgálati alanyok jellemzői

Az alanyok jellemzői a BMI mértéke szerint

A BMI és a WC szignifikánsan növekedett a BMI minden kategóriájában (P 2. táblázat Az alanyok jellemzői a BMI szerint

OR-k és CI-k az ALT-koncentráció emelkedéséhez a BMI tartományában

A 3. táblázat a logisztikus regressziós elemzés eredményeit mutatja be az ORS meghatározására az emelkedett ALT szintre a BMI szerint. Az emelkedett ALT-érték ki nem igazított OR szignifikánsan megnőtt a túlsúlyos férfiaknál (OR: 1,92, 95% CI: 1,25–2,93). Az emelkedett ALT értékének ki nem igazított OR-ja a BMI növekedésének megfelelően nőtt (OR: 1,92, 95% CI: 1,25–2,93 vs OR: 5,01, 95% CI: 3,49–7,21; P 3. táblázat Az esélyarányok (95% konfidencia intervallum) az emelkedett ALT-koncentrációkra a BMI tartományában

Egyéb potenciális kockázati tényezők többszörös logisztikus regresszióanalízise és összefüggésük megnövekedett ALT-koncentrációval

A 4. táblázat a koreai felnőtteknél az emelkedett ALT-értékkel járó egyéni rizikófaktorok OR és 95% -os CI-jét mutatja. A többszörös logisztikus regressziós elemzés során azt találtuk, hogy az emelkedett ALT-koncentráció lehetséges kockázati tényezői az életkor, a WC (férfiaknál men 90 cm, a nőknél ⩾ 80 cm) és a TG ⩾ 1,70 mmol/l (150 mg/100 ml). ) a férfiak életkorának, BMI-jének, alkoholfogyasztásának, FPG-jének, TG-jének és HDL-C-értékének korrigálása után. A nőknél azonban ezek közül a tényezők közül egyik sem volt szignifikáns.

Vita

Az elhízásról az ALT szintjének emelkedésével járó kockázati tényezőként számoltak be, amely a NAFLD helyettesítő markere (Robinson és Whitehead, 1989; Salvaggio et al., 1991; Bizzaro és mtsai, 1992; Chen és mtsai, 2007). Értékeltük az elhízás és a megnövekedett ALT-koncentráció kapcsolatát a koreai lakosság körében a 2005-ös KNHANES-felmérés adatai alapján. Ebben a nagy, országosan reprezentatív, népességalapú tanulmányban azt tapasztaltuk, hogy a BMI szoros kapcsolatban állt a nem cukorbeteg koreai felnőtteknél az emelkedett ALT-koncentrációval. Az emelkedett ALT prevalenciája szignifikánsan megnőtt a túlsúlyos (23 ⩽ BMI ⩾ 25) alanyokban, összehasonlítva a normál testsúlyú alanyokkal. Az elhízott koreai felnőtteknél a megemelkedett ALT-szint kockázata több mint háromszorosa volt, mint a normál testsúlyú koreai felnőtteknek, miután más kockázati tényezőkhöz, például életkorhoz, alkoholfogyasztáshoz és számos nemi metabolikus változóhoz igazodtak mindkét nemnél. Az emelkedett ALT-koncentráció kockázata az elhízás súlyosságának függvényében nőtt. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a BMI által mért általános elhízás független mutatója az emelkedett ALT-koncentrációnak a nem cukorbeteg koreai populációban.

Egy korábbi tanulmány kimutatta, hogy a 20–80 éves ausztrálok körében a túlsúlyos (25 ⩽ BMI ⩾ 30) alanyoknak az életkorhoz és az alkoholfogyasztáshoz való igazodásuk után kétszer, illetve hétszeresen megnőtt az ALT emelkedésének kockázata. normál testsúlyú (Adams et al., 2008). Hasonlóképpen, az NHANES III adatai azt mutatták, hogy az emelkedett ALT-aktivitás kockázata szintén kétszer-háromszor magasabb a túlsúlyos (25 ⩽ BMI ⩾ 30) amerikai felnőtteknél, összehasonlítva a normális testsúlyú felnőttekkel, miután életkoruk, nemük, etnikumuk, alkoholjuk, dohányzásuk, koffein fogyasztás és HgbA1c (Ruhl és Everhart, 2005). E két vizsgálat eredményei lényegében egyetértenek tanulmányunkkal. Ezeknek a vizsgálatoknak a közvetlen összehasonlítása azonban nem lehetséges az eltérő körülmények miatt, elsősorban az ázsiaiak és a kaukázusiak eltérő BMI-meghatározása miatt.

Bár a BMI, a WC és a hasi magasság mind szorosan korrelált az ALT-szinttel a 35–80 éves személyek körében egy nyugat-New York-i tanulmányban (Stranges et al., 2004), a hasi magasság alapján értékelt központi elhízás jobban korrelál az ALT-szintekkel, mint a BMI, miután több kovariátra beállítottam a többszörös lineáris regresszió elemzését mindkét nemnél. Egy nem cukorbeteg túlsúlyos koreai nőkkel végzett keresztmetszeti tanulmány azt dokumentálta, hogy a zsigeri zsír volt a legmagasabb előrejelzője az emelkedett ALT-koncentrációnak az antropometriai változók, köztük a BMI között (Song et al., 2008). Ez a korábbi tanulmány kimutatta, hogy az ALT szintjének korrigált OR-értéke a viscerális zsírszövet harmadik negyedében (102,7–135 cm 2) háromszorosára, a legmagasabb kvartilisben (135,1–382,7 cm 2) pedig az életkorhoz való igazítást követően 15-szeresére nőtt., alkoholfogyasztás és számos metabolikus változó. Ebből az eredményből azt is teszteltük, hogy a WC-vel mért hasi elhízás jobban korrelál-e az ALT-szinttel, mint a BMI. Megállapítottuk, hogy a WC jelentősen növeli az emelkedett ALT kockázatát férfiaknál (OR: 2,44, 95% CI: 1,73–3,43), de nőknél nem (OR: 1,83, 95% CI: 0,97–3,46), ami arra utal, hogy a BMI az általános koreai populációban erősebb mutatója az emelkedett ALT-koncentrációnak, mint a WC.

Az NHANES 1998 és 2002 között végzett adatai azt mutatták, hogy az alkoholfogyasztás erősen megjósolja az emelkedett ALT-aktivitást (Ioannou et al., 2006). Vizsgálatunkban azonban az alkoholfogyasztás nem volt szignifikánsan összefüggésben az emelkedett ALT kockázatával mind a koreai férfiaknál, mind a nőknél. Hasonlóképpen, a nyugati New York-i egészségügyi tanulmány jelezte, hogy az elhízás és a testzsír-eloszlás fontosabb lehet, mint az alkoholfogyasztás a magas ALT-koncentráció szempontjából (Stranges et al., 2004). Az ausztrál felnőttek körében az elhízás tette ki a kóros ALAT-szint felét a vizsgálati alanyokban, míg a túlzott alkoholfogyasztás volt a felelős

Következtetések

A BMI által meghatározott elhízás jelenleg szorosan összefügg az ALT-koncentráció emelkedésével, mint a NAFLD helyettesítője, nem cukorbeteg koreai felnőtteknél. Az elhízás és az emelkedett ALT-koncentráció közötti ok-okozati összefüggés értékelésének megkísérlése érdekében azonban nagyszabású nyomonkövetési vizsgálatokat kell végezni.

Összeférhetetlenség

A szerzők nem jelentenek összeférhetetlenséget.