Kardiovaszkuláris mortalitás túlsúlyos alanyokban

From Centre d’Investigations Préventives et Cliniques (IPC) (F.T., K.B., B.P., L.G., A.B.), Párizs, Franciaország; Gerincstani Tanszék (A.B.), Nancy Orvostudományi Kar, Nancy, Franciaország; EA 3502 (J.-M.O.), Párizs VI Egyetem, Táplálkozási Tanszék, Hotel-Dieu Kórház (AP-HP), Párizs, Franciaország.

Ön a cikk legfrissebb verzióját nézi. Előző verziók:

Absztrakt

A túlsúly a betegség fokozódásával jár együtt, mint például a bal kamrai hipertrófia, az 1,2-es típusú II. Típusú diabetes mellitus, a 3,4-es magas vérnyomás 5 és a diszlipidémia. 5 Mindkét nemnél a túlsúly és az elhízás a koszorúér-betegség és a szívelégtelenség fokozott kockázatával jár. 6–10 Az elhízás önálló kockázati tényezőként betöltött szerepéről azonban még mindig vita folyik. 7 Számos epidemiológiai vizsgálatban a testsúly és a kardiovaszkuláris mortalitás közötti pozitív kapcsolat eltűnt a kapcsolódó kockázati tényezők, például a magas vérnyomás és az anyagcsere-rendellenességek kiigazítása után. 4,11,12 Ezzel szemben a Framingham-tanulmányban, amelyet 26 éven keresztül követtek nyomon, kiderült, hogy az elhízás, miután más szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázati tényezőihez igazodott, független kockázati tényező volt a szív- és érrendszeri mortalitás szempontjából. 9,13

Mivel kevés adat állt rendelkezésre Dél-Európára vonatkozóan, jelen tanulmány célja a túlsúly és a kardiovaszkuláris halálozás összefüggésének értékelése volt magas vérnyomás, cukorbetegség és diszlipidémia jelenlétében egy nagy, több mint 240 000 nem kiválasztott francia férfi és nő csoportban 16–95 év, 25 éves utánkövetéssel.

Tantárgyak és módszerek

Tárgyak

Az alanyokat a Centre d'Investigations Préventives et Cliniques (IPC Center; Párizs, Franciaország), a francia nemzeti egészségügyi rendszer (Sécurité Sociale-CNAM) által támogatott orvosi központban vették fel, amely ingyenes orvosi vizsgálatokat biztosít minden kapcsolt dolgozó és nyugdíjas számára személyek és családtagjaik. Az IPC központ 1970 óta évente ~ 20 000 - 25 000 vizsgálatot végzett a Párizsban élő emberek számára. 1972 januárja és 1988 decembere között 243 798 alany (139 562 férfi és 104 236 nő), 16 és 95 év közötti (42,7 ± 11,5 év, illetve 40,9 ± 12,3 év a férfiak, illetve nők esetében) állapotfelmérése. az IPC központ. Erre a populációra vonatkozóan rendelkezésre álltak egy 25 éves követési időszak (átlag: 14,1 ± 0,2 év) halálozási adatai. A nyomon követés végpontja 1997 decembere volt.

Az IPC-központ engedélyt kapott a „Comité National d’Informatique et des Libertés” -től, hogy elemzéseket végezzen az egészségügyi ellenőrzés során összegyűjtött összes adattal kapcsolatban. Valamennyi alany megadta tájékozott beleegyezését a vizsgálat idején. Az országos halálozási statisztikák alapján kohorszunk 20% -kal alacsonyabb halálozási arányt mutatott, mint az általános francia népesség. Ez a megállapítás azzal a feltételezéssel magyarázható, hogy az egészségellenőrzésre érkező emberek látszólag egészségesek és motiváltak voltak a nyomon követésre. Érdekes, hogy a nemzeti adatokhoz képest a halandóság különböző okainak megoszlása kohorszunkban megegyezett az általános népességével.

Vizsgálatok

A fekvő vérnyomást (BP) 10 perc pihenő után, kézi higany vérnyomásmérővel mértük a jobb karon. Az első és az ötödik Korotkoff fázist használtuk a szisztolés vérnyomás (SBP) és a diasztolés vérnyomás (DBP) meghatározására. Három mérés átlagát tekintettük BP értéknek. A nővér rögzítette a magasságot (falra szerelt sztadiométerrel) és a súlyt (kalibrált mérleg segítségével). A standard biológiai paramétereket, beleértve az összes plazma koleszterint és a triglicerideket, éhgyomorra mértük, és pihenő EKG-t regisztráltunk. A pulzusszámot EKG-val is mértük. A bal kamrai hipertrófiát az EKG Sokolow-Lyon kritériumai szerint határoztuk meg. A dohányfogyasztást, a fizikai aktivitást, a személyes és a családi kórtörténetet, a jelenlegi gyógyszereket és az alkoholfogyasztást önállóan beadott, szabványosított kérdőív segítségével értékelték. Az alanyokat 2 csoportba soroltuk a rendszeres testmozgásért (igen vagy nem), valamint 3 dohányfogyasztási csoportba (soha nem dohányzók, volt dohányosok és jelenlegi dohányosok). Az összes klinikai és biológiai paramétert a vizsgálat ugyanazon napján értékeltük.

Végpontok

Az elemzés második lépése az egyes társított kockázati tényezők hatását a túlsúlytal kombinálva, Cox arányos veszély regressziós elemzéssel vizsgálta. A referenciacsoportot 18,5-24,9 kg/m 2 BMI-vel és kapcsolódó kockázati tényezők (ARF) nélküli csoportként határozták meg, és összehasonlították a következő 7 csoporttal: (1) BMI ≥25 kg/m 2 ARF nélkül; (2) BMI ≥25 kg/m 2 cukorbetegségben; (3) BMI ≥25 kg/m 2 hiperkoleszterinémiával; (4) BMI ≥25 kg/m 2 magas vérnyomás esetén; (5) BMI ≥25 kg/m 2 magas vérnyomás és cukorbetegség esetén; (6) BMI ≥25 kg/m 2 hipertóniával és hiperkoleszterinémiával; (7) BMI ≥25 kg/m 2, magas vérnyomás, hiperkoleszterinémia és cukorbetegség esetén.

Ezeket az összehasonlításokat az életkor, a fizikai aktivitás, a dohányfogyasztás és a pulzusszám alapján állítottuk be. Az alkalmazott statisztikai szignifikancia szintje férfiaknál 2, nőknél 22,8 ± 3,6 kg/m 2 volt.

A nyomon követési időszak alatt a férfiaknál 11 688 (a CVD-től 2949), a nőknél 4188 (a CVD-től 929) halálesetet regisztráltak.

Az 1. táblázat bemutatja a férfiak és nők kiindulási jellemzőit és halálozási arányát a 6 BMI-csoportban. A férfiak körében (1. táblázat, felső panel) 42% -ot „túlsúlyosnak” minősítettek, amely 5,5% -ot „elhízottnak” (BMI ≥30 kg/m 2) sorolt, akik közül 0,1% „kórosan elhízott” ( BMI ≥40 kg/m 2). A nők körében (1. táblázat, alsó panel) 21% -ot soroltak „túlsúlyos” kategóriába, amely 4,3% -ot tartalmazott, akiket „elhízottaknak” minősítettek, akik között 0,2% -uk „kórosan elhízott”. Mindkét nemnél a hipertónia, a cukorbetegség és a hiperkoleszterinémia prevalenciája a BMI-vel fokozatosan növekedett (P 80 bpm) az elhízott alanyoknál gyakrabban figyeltek meg, mindkét nemnél.

1. TÁBLÁZAT A férfiak és a nők kiindulási jellemzői és halálozási arányai a BMI szerint

A férfiaknál J alakú görbét figyeltek meg a BMI és a minden okból eredő halálozás között. Amint az 1. táblázat mutatja, a legkisebb oka az összes okból bekövetkező halálozásnak abban a csoportban volt megfigyelhető, ahol a BMI 18,5 és 24,9 kg/m 2 között volt (6,8%). Ehhez a csoporthoz képest a BMI 2-vel rendelkező csoportban megfigyelt halálozási arány szignifikánsan magasabb volt (8,3%, P A mortalitási arány szignifikánsan magasabb volt azokban a csoportokban is, ahol a BMI ≥25kg/m 2 (trend teszt) P

1.ábra. A CVD-mortalitás kockázati aránya a BMI minden csoportjában a férfiak (felső panel) és a nők (alsó panel) referenciacsoporthoz (BMI: 18,5–24,9 kg/m 2) képest, az életkorhoz igazítva (▪) és az életkorhoz igazítva, fizikai aktivitás, vérnyomás, dohányfogyasztás, cukorbetegség, koleszterin és pulzusszám (•).

A 2. táblázat tartalmazza a BMI alanyainak és átlagainak számát, beleértve az egyes csoportok minimumát és maximumát. A BMI átlagai és a szórásai csak a referenciacsoportban különböztek meg, de minden alcsoportban hasonlóak voltak.

2. TÁBLÁZAT Az alanyok száma és a BMI átlagos értéke (kg/m 2) a különböző csoportokban a társult kockázati tényezők jelenléte szerint

A 2. ábra a túlsúly hatását mutatja a CVD mortalitás kockázatára, ARF-el vagy anélkül. Az ARF nélküli 18,5-25 kg/m 2 BMI-vel rendelkező alanyokkal összehasonlítva (referenciacsoport), az ARF nélküli túlsúlyos egyéneknél nem volt nagyobb a kardiovaszkuláris mortalitás kockázata. A kardiovaszkuláris halál kockázata jelentősen megnőtt, ha a túlsúly csak a magas vérnyomáshoz társult [kockázati arány (HR): 2,05 (1,71–2,46) férfiaknál; Nőknél 2,15 (1,48–3,11)].

2. ábra. A CVD mortalitás kockázati aránya a BMI és más kapcsolódó kockázati tényezők (ARF) [cukorbetegség (DM), hiperkoleszterinémia (Hch), magas vérnyomás (Htn)] szerint. (Férfiak: fekete sávok; nők: szürke sávok). ** P

Ezzel szemben mindkét nemnél és hipertónia hiányában a túlsúly és a cukorbetegség összefüggése nem növelte a kardiovaszkuláris mortalitás kockázatát [HR: férfiaknál 1,28 (0,76–2,15), nőknél HR: 1,14 (0,28–4,67). ]. Emellett hipertónia hiányában a túlsúly és a hiperkoleszterinémia összefüggése kissé megnövelte a férfiak kardiovaszkuláris mortalitásának kockázatát [HR: 1,45 (1,13–1,86)], míg nőknél nem figyeltek meg növekedést [HR: 1,21 (0,71–2,07) ]. A kardiovaszkuláris halálozások kockázata azonban drámai módon növekedett mind a magas vérnyomásban, mind a hiperkoleszterinémiában szenvedő túlsúlyos egyéneknél [HR: férfiaknál 2,65 (2,20–3,19), nőknél 2,57 (1,80–3,68)], valamint magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenvedőknél [HR: 3,01 (2,29-3,95) férfiaknál; Nőknél 4,50 (2,67-7,58)]. Végül, amikor a BMI ≥25 kg/m 2 mindhárom kapcsolódó kockázati tényezőhöz (hipertónia, cukorbetegség és hiperkoleszterinémia) társult, a CVD mortalitás kockázata jelentősen megnőtt [HR: 3,67 (2,78-4,85) és 2,87 (1,60-5,13) férfiaknál és nőknél]. A nőknél az utóbbi 2 csoportban megfigyelt csökkenő kockázatot valószínűleg e csoportok alanyainak kis száma okozta; a konfidencia intervallum szerint a 2 csoport statisztikailag nem különbözött.

Hasonló eredményeket találtunk, ha elhízott alanyokat (BMI ≥30 kg/m 2) kizártunk. E másodlagos elemzés után a szív- és érrendszeri betegségek kockázata szignifikánsan megnőtt, ha a túlsúly mindkét nemnél magas vérnyomáshoz társult [HR: férfiaknál 1,96 (1,62–2,37) és nőknél 1,85 (1,24–2,79)], férfiaknál pedig koleszterinszint [HR: 1,45 (1,12–1,88)]. Egy további elemzés, amelyet 2 korcsoportban végeztek (16 populációnkban, az elhízás (BMI ≥30 kg/m 2) prevalenciája 5,6% és 4,5% volt a férfiaknál és a nőknél, míg ugyanabban a korosztályban a Obepi-tanulmány szerint a férfiaknál 11,8%, a nőknél 11,3% volt az arány. Az elhízás prevalenciája népességünkben szintén alacsonyabb volt, mint a Munster-i PROCAM-tanulmányban (férfiaknál 11%) 12, de hasonló volt a megfigyelt prevalenciához Észak-Európában a MALMO-tanulmányban (6% a férfiaknál), 11 egy hasonló kialakítású tanulmány, mint a miénk. A különbségeket részben azzal magyarázhatjuk, hogy populációnk olyan személyekből állt, akiknek szokásos egészségügyi önkéntes alapon, és ezért aggódhatott jobban az egészsége miatt. Lehet, hogy olyan életmódjuk volt, amely jótékony következményekkel járt testtulajdonságukban (jobb táplálkozási szokások és nagyobb fizikai aktivitás). Fontos azonban megjegyezni, hogy az adatgyűjtés módszertana mert a súly és a magasság változik A tanulmány a másikra, és megmagyarázhatja a prevalencia különbségeit is. Például tanulmányunkban a súlyt és a magasságot a klinikai vizsgálat során gyűjtötték össze, míg az OBEPI vizsgálatban 16 súlyt és magasságot jelentettek be önállóan.

A BMI, a kockázati tényezők és a mortalitás kapcsolata

A várakozásoknak megfelelően szoros kapcsolatot találtunk a BMI és a vizsgált kardiovaszkuláris kockázati tényezők között. Az ilyen összefüggéseket jól dokumentálják a cukorbetegség és a magas vérnyomás esetén, és számos korábbi tanulmányban beszámoltak róla, például az ápolók egészségügyi tanulmányáról a nőkre vonatkozó adatokról, 17–20 az egészségügyi szakemberek nyomon követési tanulmányáról, 21,4 a Malmö-tanulmányról, 11 és a PROCAM 12. tanulmánya a férfiakra vonatkozó adatokról.

A tanulmány egyik fő eredménye, hogy a túlsúly és a CVD mortalitás közötti kapcsolat már nem volt szignifikáns a fő CVD kockázati tényezők (életkor, fizikai aktivitás, vérnyomás, dohányfogyasztás, cukorbetegség, koleszterinszint és pulzusszám) figyelembe vétele után. . Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a BMI nem gyakorolja önálló hatását a CVD mortalitásra. Hasonló eredményt figyeltek meg a PROCAM tanulmányban, 12 jelezve, hogy a túlsúly és az elhízás hatását a szívkoszorúér-betegség halálozására részben más kockázati tényezők közvetítették. Ez összhangban áll az Montenegró és munkatársai által végzett anatómiai vizsgálatok eredményeivel, amelyekben arról számoltak be, hogy a véletlenszerű haláleset miatt elhunyt alanyok között nincs összefüggés a koszorúér-érelmeszesedés mértéke és a lakosság elhízási mutatói között. 22 Ezt megerősítette az anatómiai vizsgálatok áttekintése is 23, amelyben az elhízás szintje és a szívkoszorúér atheromatous betegség közötti összefüggéseket találták. Egy másik tanulmány arról számolt be, hogy a koszorúér-szűkület prevalenciája elhízott és normál testsúlyú alanyoknál hasonló volt, ha a hipertóniákat és a cukorbetegeket kizárták. 24.

Újabban Kip és mtsai, 780 nő koszorúér-angiográfiájának eredményei alapján, 25 arról számoltak be, hogy a nők túlsúlya és elhízása nem voltak független rizikófaktorok a koszorúér-betegség számára, kivéve, ha a metabolikus szindróma volt jelen. Eredményeink összhangban voltak eredményeikkel, mivel a metabolikus szindróma az elhízás, a magas vérnyomás és az anyagcserezavarok összefüggését képviseli. Szintén egy japán férfiaknál végzett vizsgálat azt találta, hogy az életkor és a BMI korrekciója után a zsigeri zsírterület szignifikánsan nagyobb volt az anyagcserezavarral küzdő alanyoknál, mint azoknál, akiknek nem voltak metabolikus problémáik. 26.

Ezért lehetséges, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kockázata elsősorban a túlsúlyos alanyok alcsoportjában jelentkezik, akikre jellemző a hasi elhízás. Kimutatták, hogy a hasi elhízás és a zsigeri zsírterület összefügg az inzulinrezisztens állapottal, 27 ami fontos kapcsolatnak tűnik a CVD morbiditása és a mortalitás kockázata, valamint a metabolikus szindróma számos összetevője, például az anyagcserezavarok és a magas vérnyomás. Vizsgálatunk azt sugallja, hogy a túlsúlyos alanyok közül a magas vérnyomás a legfontosabb meghatározó a hozzáadott CVD kockázat szempontjából. Ez a kapcsolat nem magyarázható a BMI eloszlásával a különböző alcsoportokban. Egy korábbi tanulmányban megmutattuk a vérnyomásszintek domináns szerepét a CVD kockázatában glükóz intoleranciában szenvedő betegeknél. 28 A magas vérnyomás a cukorbetegség kialakulásának és szövődményeinek fő meghatározója. 29,30 Lehetséges, hogy a magas vérnyomás kialakulása elhízott vagy metabolikus zavarral küzdő alanyokban az arterioláris vagy artériás átalakulás jele, ami hozzájárulhat a CVD kockázatának növekedéséhez.

A vizsgálat korlátai

A cukorbetegség állapotát önjelölt diagnózisként definiálták. Az éhomi glükóz a lakosság számára csak 1982 és 1988 között volt elérhető. Ezt az időszakot megelőzően a glükóz metabolizmusát orális glükóz tolerancia teszt után értékelték. Az éhomi vércukorszintet mért lakosság körében egy statisztikai elemzés 95% -os egyeztetési szintet mutatott ki az önjelölt cukorbetegség diagnózisa és a cukorbetegség kritériumai között a vizsgálati időszak alatt (> 1,4 g/l).

A BMI és a kardiovaszkuláris mortalitás közötti kapcsolat hiánya az elhízott személyek alacsony prevalenciájával magyarázható népességünkben (5%). Az elhízott alanyok alacsony száma nem lehet elegendő ahhoz, hogy statisztikailag szignifikáns összefüggést mutasson a BMI és a kardiovaszkuláris mortalitás között.

Ebben az elemzésben, mivel a BMI-t használták az elhízás állapotának értékelésére, a testzsír-tömeg eloszlását és mennyiségi meghatározását nem vették figyelembe. A BMI, valamint az összes ok és a CVD mortalitása közötti összefüggés függhet a zsíreloszlástól [a derék kerülete vagy a derék és a csípő aránya alapján] vagy a test összetételétől (zsírtömeg, zsírmentes tömeg). Egy prospektív kohorszvizsgálatban a derék és a csípő arányát találták jobb antropometrikus előrejelzőként a teljes mortalitáshoz, mint a BMI. 31 Bizonyos bizonyítékok vannak arra, hogy a minden okból eredő halálozás pozitív összefüggésben van a zsírtömeggel, de negatívan a zsírmentes tömeggel. 32 A jelenlegi kohorszban a testzsír-eloszlás értékelésére szolgáló kerületmérés nem volt elérhető, és a testösszetételre vonatkozó értékelések sem voltak elérhetőek, például az új technológiák (pl. Bioimpedancia-elemzés).

Összefoglalva, ez a tanulmány azt mutatja, hogy a férfiak és a nők nagy francia populációjában, társított kockázati tényezők, például magas vérnyomás, hiperkoleszterinémia és cukorbetegség hiányában a CVD-halálozás kockázata nem nőtt a túlsúlyos vagy elhízott személyeknél. Fontos megállapítás ebből a tanulmányból, hogy az összes vizsgált kockázati tényező közül a hipertónia központi szerepet játszott a túlsúlyos és elhízott alanyok kardiovaszkuláris kockázatának növekedésében. Mivel egy adott magasságban a megnövekedett testtömeg jelentősen megnöveli a társuló kockázati tényezők, különösen a magas vérnyomás előfordulását, ezt a fő kardiovaszkuláris kockázat meghatározó tényezőnek kell tekinteni.

Perspektívák

E tanulmány eredményei hangsúlyozzák a társult állapotok, például a magas vérnyomás megelőzésének fontosságát a kardiovaszkuláris kockázat korlátozása érdekében. További longitudinális vizsgálatokra van szükség a zsírtömeg (mennyiség és eloszlás szempontjából) szerepének értékeléséhez az anyagcserezavarok kialakulásában, valamint annak meghatározásához, hogy mely alanyok vannak nagy kockázattal a metabolikus szindróma miatt, és ennek következtében növelik CVD-kockázatukat morbiditás és mortalitás szempontjából.

Ezt a tanulmányt a Caisse National d'Assurance Maladie (CNAM), a Caisse Primaire d'Assurance Maladie de Paris (CPAM-Paris), az INSERM (Institut National de la Santé et de la Recherche Médicale, Párizs) segítségével tették lehetővé. és az APS (Assureurs Prévention Santé) támogatásával.