DSM az állatok táplálkozásában és egészségében

A vitamintáplálás továbbra is kihívást jelentő és dinamikus terület a kérődzők táplálkozási szakemberei számára. A táplálkozás egyéb vonatkozásaihoz hasonlóan a vitamin állapotát a bendő fermentációja és az étrend összetétele is befolyásolja. A kérődzők Országos Kutatási Tanácsának (NRC) kiadványai tejelő szarvasmarhák (NRC, 2001), marhahúsok (NRC, 2000), juhok (NRC, 1985) kecskék (NRC, 1981); és a kiskérődzők (NRC, 2007b). Ezek a publikációk csak az A-, D- és E-vitamin-vitamin-követelményeket határozzák meg. A jelenlegi NRC-követelmények ezekre a vitaminokra legalább 30 éves, és egyes esetekben 50 évnél idősebb adatokon alapulnak (Weiss, 1998). A zsírban oldódó vitaminokat már régóta elismerték a kérődzők étrendjében; kérődzőkben az A-, D- és különösen az E-vitamin optimális szintjének meghatározása azonban jelentős kutatási erőfeszítéseket igényelt. Ma nyilvánvaló, hogy számos helyzetben az A, D és E vitamin étrendi szintje, amely a termelékenység optimalizálásához szükséges, meghaladja az NRC minimális szintjét, amely a nyilvánvaló hiány megelőzéséhez szükséges.

Az intenzívebb termelés a súlygyarapodás, a takarmány-hatékonyság, a tejtermelés vagy a szaporodási teljesítmény javítása érdekében megnövelheti számos vitamin anyagcsere-igényét. Az intenzívebb termelés emeli a stresszt az állatok bezárása, túlzsúfoltsága és az állatok takarmányért és vízért folytatott versengése révén is. A hozzáadott stressz növeli az állatok hajlamát a különféle betegségekre. A kérődzők állattenyésztési műveleteinek teljes elszigetelésbe helyezése a legelőhöz való hozzáférés nélkül mély hatással volt a vitamin-táplálékra (valamint az ásványi anyag-táplálékra). Korábban a legelő vagy a tartásnevelés függhetett attól, hogy jelentős mennyiségű vitamint biztosítson. A fiatal, buja, zöld füvek vagy hüvelyesek jó vitaminforrások. Az A- és E-vitaminok elérhetőbb formái a legelőkön vannak jelen. A zöld takarmányok bőséges mennyiségű béta-karotint és alfa-tokoferolt tartalmaznak, szemben az alacsonyabb biológiailag hozzáférhető formákkal. Hasonlóképpen, legelőn a legeltetett állatok megfelelő D-vitamint kaptak a bőr ultraibolya fény (UV) besugárzásából. A zárvatartás megköveteli a gyártóktól, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az e menedzsment rendszerhez szükséges magasabb vitaminszükségletre.

A bendőben élő mikrobák által a vízben oldódó vitaminok szintézisét az 1930-as, 40-es és 50-es években mutatták ki, és ennek megfelelő hiányosságok jelentkeztek a prerumináns borjakban és bárányokban. Ez a korai kutatás arra a feltételezésre vezetett, hogy minden funkcionális bendővel rendelkező állatnak nincs abszolút követelménye a vízben oldódó vitaminokra. Köztudott, hogy a bendőben lévő mikroorganizmusok szintetizálják a legtöbb B-vitamint (nincs kolinszintézis) és a K-vitamint. A fiatal kérődzőkben a B-vitaminok és a K-vitamin szintetizálásának képessége gyorsan fejlődik, amikor szilárd takarmány kerül az étrendbe. A bendőtartalom ezt követően az emésztőrendszer olyan részein halad át, amelyek ideálisak a mikrobiális termékek emésztéséhez és felszívódásához. Következésképpen a bendőben szintetizált B-vitaminok és K-vitamin könnyen elérhető az állat számára.

Az utóbbi években nagyobb termelékenységű szarvasmarhákkal és juhokkal végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a teljesítmény javítható a nem csak A, D és E vitaminok kiegészítésével. Bár a bendő mikroorganizmusok általában elegendő mennyiségben szintetizálják a B-vitaminokat és a K-vitamint, hogy megfeleljenek a követelményeknek, különleges körülmények között hiányosságok léptek fel, és ezért a kiegészítés hasznosnak bizonyult a tiamin, a niacin, a B12-vitamin, a kolin, a biotin és a K-vitamin számára. A C-vitamint a kérődzők és a legtöbb más állat normál körülmények között szintetizálhatja a szövetekben. A kérődzők skorbutjának klinikai eseteit azonban leírták, és a kiegészítő C-vitamin bizonyos körülmények között (pl. Stressz) előnyös lehet.

A fiatal kérődzők emésztőrendszerei, mielőtt a bendő és mikroflórája teljesen kifejlődne, hasonlít a monogasztrikus állatokéhoz. Ésszerű feltételezés, hogy a kérődzők szöveti szinten ugyanazokat a vitaminokat igénylik, mint a monogasztrikus állatok. A fiatal kérődzők követelményeinek hasonlósága mutatkozott a bendő kifejlődése előtt (általában 6-8 hetes korban). Megállapítást nyert, hogy a borjúborjak kiegészítő B-vitamin-kiegészítése javítja a borjú egészségi állapotának mérését a kilencedik hétig, de nem javította az egészségi paramétereket a 10. és 23. hét között (Woodet al., 2007). A tiamin, a riboflavin, a B6-vitamin, a pantoténsav, a kolin, a biotin, a niacin és a B12-vitamin hiányát fiatal kérődzőkben kísérletileg előállították a bendő kifejlődése előtt (Miller, 1979).

Az állatállomány vitaminigényét befolyásoló elsődleges tényezők a fiziológiai stressz szintje, amely a termelés szintjétől vagy sebességétől függően változik; a ház típusa és sűrűsége; uralkodó környezeti minőségi tényezők (például hőmérsékletváltozások, páratartalom és levegőminőség); a betegségnek való kitettség szintje; valamint az állatállomány emberi kezelésének minősége és következetessége. A stressz és a kapcsolódó hormonok felszabadulása immunszuppresszióhoz és az állatállomány termelékenységének csökkenéséhez vezet. A legtöbb vitaminra szükség van a normál immunműködéshez, és bizonyos körülmények között fokozhatja az immunitást. Az immunfunkció mérésén alapuló követelmények általában magasabbak, mint a termelésen vagy a szaporodáson alapuló követelmények (Weiss, 1998). Az eddigi kutatások alátámasztják az A-, D- és E-vitamin szerepét a kérődzők immunrendszerének fenntartásában, és más vitaminokról is rendelkezésre állnak adatok. Az elzárt termelési rendszerek irányába mutató tendenciával a vitaminok és az immunrendszer szerepének továbbra is komoly érdeklődésnek kell maradnia a jövőben.

A kérődzők vitamin-táplálkozásának tendenciái ma magukban foglalják az E-vitamin fokozott pótlását bizonyos körülmények között, ideértve a tejelő és a marhahús tehenek szülés előtti időszakát, a borjak és bárányok előválasztási és azonnali leválasztását követő időszakban, valamint a húsmarhák befogadási és etetési időszakában takarmányokban. Hasonlóképpen növekszik a kiegészítő vízoldható vitaminok kérődzőkben való felhasználása, amennyiben ezt kutatások támogatják. A kiegészítő niacint az anyagcsere segédanyagaként használják a magas szaporodású tejelő teheneknél a száraz időszak második felében és a korai laktáció idején. Kiegészítő tiaminra lehet szükség a tiamin-antagonisták ellensúlyozásához és a magas koncentrátumú étrendet fogyasztó kérődzőknél a polioencephalomalacia megelőzéséhez. A kolin pótlása a közelmúltban hasznosnak bizonyult a tejelő szarvasmarhák számára a tejtermelésben, ha bendővédett termékként szolgálják. A közelmúltban kiegészítő biotint adnak a tejelő szarvasmarhák adagjaihoz a pata integritásának fokozása és a fokozott tejtermelés érdekében, a pata szarv termelésére gyakorolt hatása révén, valamint számos fontos metabolikus enzim kofaktoraként.

A közelmúltban a karnitin, egy vitaminszerű anyag értékes kiegészítője az átmeneti tejelő teheneknek. Ezt megközelítésként alkalmazzák a zsírmáj megelőzésére a peripartien tejelő teheneknél. A „Vitamin Nutrition Compendium” 2000. évi kiadásában a karnitin különböző fajokról szólt, a kérődzőkről azonban nem. Most már tisztában vannak a kérődzők karnitinre vonatkozó táplálkozási szükségletével. Ezért a jelenlegi „Vitamin-táplálék-összeállításban” van egy rész, amely a kérődzők karnitinjével foglalkozik.